A bankok képviselői végül leültek az állami vezetőkkel. Pedig megtehették volna, hogy megüzentetik az inasukkal: nem fizetnek.

Viszont fizetni így sem hajlandóak.

Ez a blog elsősorban belpolitikai témákra reagál, ezért öt napja vacillálok, hogy írjak-e a kérdésről. De végül – látván a hírszűkösséget az ügyről – nem türtőztetem magam tovább.

Vasárnap a torontói G20-as csúcs kudarcba fulladt. A fő kérdésben, a globális banki pénzügyi tranzakciók, átutalások és a bankadóztatás kérdésében nem sikerült megállapodniuk. Nem lesz az egész világra kiterjedő bankokat regulázó adó.

Pedig nagyon kellene. A tőke – amely mára leginkább banki hitel formájában leledzik – a profitmaximálási törekvés okán (minél kisebb befektetéssel minél rövidebb idő alatt minél nagyobb haszon) és a technikai fejlődés következtében (a globális számítástechnikai hálózaton alapulva) rendkívül gyorsan és rendkívül könnyen változtatja helyét. Ahol adókkal „sújtják”, ahol munkavállalói jogokkal „gátolják”, ahol tisztességes és átlátható szabályozással „kötik gúzsba”, ahol környezeti és társadalmi érdekek járulékos költségeinek megfizetésével „zsigerelik ki”, onnét azonnal elmenekül a kevésbé szabályozott és kevésbé ellenőrzött területekre, pl. Ázsia, Lain-Amerika és Afrika üdítően „deregularizált” tájaira. Ennek megakadályozására volna hivatott a transzfer-adó (a Soros György által rég követelt Tobin-adó, az alterglobalisták által évtizedek óta várt adónem).

De nem lesz belőle semmi. Bár Merkel Angyalka már a találkozó előtt jelezte terveit, amint Sarkozoliny és Obama is. De a legerősebb államok vezetőinek - néhány kebelbeli kormányfővel - megüzenték a bankok igazgatói, hogy nem engedik eltulajdonítani a becsületesen, izzadságosan megtermelt profitot. A privát profitnak egy része sem lesz közkincs!

Már a formákra sem ügyelnek a srácok.

Romániában pokoli megszorításokkal igyekeznek a bankcsődök kiváltotta válságon úrrá lenni. Nálunk a megszorítások mellé a bankadót is fölvetették.

Kedélyes provinciánkon a kormány három fővel veselkedett neki a nagy bankok helyi kistestvérkéivel kezdeményezett tárgyalásnak. Egy közfunkciót ellátó személynek ugyanis már a súlya sem lett volna megfelelő az érdekérvényesítés esélyéhez. De így sem vergődtek zöld ágra. A pénztőke büszke, meg nem alkuvó letéteményesei szerényen megingatták a fejüket. „Nem fizetünk három évig, legföljebb kettőig, ha nem sikerül alkotmányellenesnek nyilváníttatni” - mondták bölcs mosollyal orcájukon. „Vagy ha mégis három évre köteleznek, kénytelenek leszünk kivonulni a gonosz harács elől.” És ilyenkor nem marad választása a köz szolgáinak. (Persze az igaz, hogy a több éven át régiórekord adózott nyereségek után tavaly már akadtak itthon is enyhe veszteséggel zárt bankok. Leginkább azok, amelyek becsülettel képeztek céltartalékot recesszió esetére a tervekben. Amelyek nem, azok szerencsésebbek...)

Ha valaki eddig nem vette volna észre: szabad választások és képviseleti demokrácia van a világ nagy részén.

Banki és tőzsdei diktátum meg mindenütt. Az globális.

Bizonyára akad, aki eddig nem vette észre, hogy a tőke dönti el a fontos kérdéseket.

De bizonyára nem sok olyan akad, aki még hiszi, hogy négyévente valóban az történik, amire szavaz!

Négyévente választunk néhány végrehajtót.

Most még. Líbiában például már régen nem tesznek úgy, mintha...

Van perspektíva!