Levél a Nép nevében
Polgártársak!
Azon ellenforradalmi erők, amelyek Az Emberek Kormányának XXII. századi szellemű, koncepciózus és megfontolt társadalmi-politikai terében zavaró tényezők, méltán számíthatnak arra, hogy a Nép amúgy oly türelmes és tapintatos választottjainak haragja sújtja őket. Megvetésünkről nem is szólva!
Az örök okvetetlenkedők e forradalmi időkben szükséges lendületes lépteinket és tetteinket folyvást kritizálják. És nem is ez a baj, mert a Nép – Kormányán keresztül – hasznosítja a segítő kritikákat. De építő kritikák ezek – kérdem én, a Nép barátja –, segítő szándék vezérli őket? Nem a Nép gyarapodásának kerékkötői ezek?
Az elavult, a régi rendszer által fabrikált, rút alkotmányt bizony ki kell cserélni egy újra. De addig is – hogy sajátunknak érezhessük – ki kell javítani. Mert egy új választási rendszerrel tudhatjuk biztosan magunkénak több cikluson át a Parlamentet mi, a Nép, Kormányunk által! Mert változtatnunk kellett, hogy bizonyosan sajátunk legyen mindenütt a polgármester-helyettesi szék is. Mert lépnünk kellett, hogy az Alkotmánybíróság is a miénk legyen. Sorolhatnám még!
Ne feledjük: alkotmányt adtunk a médiának! És mi a hála? Kritizálnak! Ellenállnak és kifogásolnak! Nincs bizalom bennük irántunk, az eddig is önmérsékletet tanúsító forradalmi hatalom iránt. Rettegnek, hogy visszaélünk majd a sajtót regulázó, sajtószabadságot ellehetetleníteni képes passzusokkal! De itt és most kijelenthetjük: a Nép sosem él vissza hatalmával, legföljebb él vele!
Ne feledjük: a közigazgatás rút haszonélvezőitől, akik nem átallottak végkielégítést fölvenni munkájuk után, visszavettük a Nép jussát! Amelyik közszolga pedig nem fogadja el a Nép akaratát, azt ma már indoklás nélkül azonnali hatállyal az utcára tehetjük! Lehet, hogy akad egy-egy jogos kifizetés is, amit megadóztatunk. Lehet, hogy időnként lesznek majd túlkapások, apróbb egyéni hibák és torzulások. De mit számít ez az egyetemes magyar igazság érvényesüléséhez képest?!
Ne feledjük: azok a taláros akadékoskodók, akik az Alkotmányra hivatkozva akadályozták voksrevolúciónk térnyerését, most végre megismerhették, hol a határ! Mi, a Nép – választott képviselőink útján – vagyunk hivatottak meghatározni akár visszamenőleg is, mi jogos, mi nem az! Ha pedig holnaptól – a Nép fölhatalmazása alapján – kinyilvánítjuk, hogy minden eddigi éttermi sörfogyasztás bűncselekmény volt az elmúlt hatvan évben, mely öttől nyolc évig terjedő szabadságvesztést érdemel, van-e, aki hivatott megkérdőjelezni a Nép döntését?
Ne feledjük: mára arról a Sólyom Lászlóról derült ki, hogy a Nép Fülkeforradalmának ellensége, aki épp a már akkor is forradalmi hevületünk által lett köztársasági elnök a még ellenforradalmi időkben, és aki a Köztársaság megmentése érdekében folytatott ádáz utóvédharcával álcázta eleddig álnokságát! Hálátlanságáért persze elnyeri méltó jutalmát: Lázár János polgártárs kérdőre vonja majd azügyben, mekkora a felelőssége az Új Népi Alkotmány megszületésének késleltetésében!
Sokan óvnak és féltenek minket a jó szándékú, ám ideológiailag kevéssé fölkészült polgártársaink közül. Azt mondják, hogy a média munkásait és a közigazgatást egyszerre elidegeníteni magunktól nem jó ómen. De kell-e félnie annak a közszolgának vagy újságírónak, amelyik a Nép – és kormánya – barátjaként viselkedik? Nem! Így hát bizakodhatunk, hogy a média továbbra is a forradalmi valóságot írja teljes odaadással, a közigazgatás pedig – a dezertőrök, a sunyi szabotőrök, a felmondásukat benyújtók nagy száma ellenére – zökkenőmentesen működik tovább elkötelezett közszolgáink segítségével.
Számos támadás érte a forradalmi erőket azért is, mert az egyik legnépszerűbb intézmény jogköreit szűkítette. Ezek a támadások méltánytalanok. Mert a fokozódó helyzet fokozódó tettekre sarkall! És tegyük hozzá, hogy a Nép Kormánya, bár megtehette volna, nem törölte el az Alkotmánybíróságot, csupán nem engedi, hogy az olyan kérdésekbe, amihez semmi köze – mint például a magántulajdon alkotmányos kérdéseinek köre –, ami nem az ő asztala, olyasmibe beleszóljon!
Jó néhányan fölvetették, hogy a forradalmi táborunkban nagy népszerűséggel bíró, de az ellenséges erők kevésbé elvakult részében is komoly tiszteletnek örvendő volt köztársasági elnök számonkérése bizonyos rétegekben ellenérzést válthat ki. Ez lehetséges, de a nemzetnek számon kell kérnie az alkotmányosság leple alatt tétovázó, a forradalom nagyságát veszélyeztető elemeken is tevékenységüket!
Kijelenthetjük, hogy a nagy idők nagy formátumot igényelnek!
Ne féljünk bátrak lenni!
És ne feledjük: végre a Nép igazsága válhat valóra!
Akik pedig folytatják aknamunkájukat, azoknak innét üzenjük: az Alkotmányozó Kétharmad ugyan továbbra is önmérsékletet tanúsít, de nem engedjük, hogy evvel bárki visszaéljen! Becsülje meg mindenki ezt a békét!
Mert fölhatalmazásunk alapján tovább is léphetnénk!
De mi jók és demokraták vagyunk!
J.-P. M.
A Nép Barátja