Az utóbbi napokban többen is Sólyom Lászlót, az első alkotmánybíróság elnökét, volt köztársasági elnököt vonták kérdőre. Alapos indokkal, méltó ellenfelek.A legutóbbi kormányciklusban kapott alaposan a parlamenti többségtől(?) például a jelölési gyakorlata, a pártpolitikai egyeztetgetés mellőzése, az alkalmasságot mint elsődleges kritériumot tekintő praxisa miatt. Úgy tett, mint ha a köztársasági intézmények nem hűbérbirtokok, hanem funkciójukat betöltő szervezetek volnának. Szidta is őt a „baloldali” média és közszereplői illetékes gárda. A „jobboldal” viszont szerényen hallgatott, és ha rápirított az elnök a mértéket vesztett tevékenységére, bűnbánóan követte útmutatásait.
Majd egy egészen méltánytalan procedúrával megalázta: kiválasztott utódjának kvalitásaival, megválasztásának körülményeivel, a statáriális jellegű személymegnevezéssel arcul teremtette addigi republikánus elnöki utóvédharcát. Nem szólt egy rossz szót sem Sólyomról a „jobboldal”, csupán nem szólt hozzá.
Később, a csillámló októberi fényben megvillant Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, híres demokráciavédő igényes blogbejegyzése. Kiderül az alapos és körültekintő munkából, hogy a volt köztársasági elnök úr a volt miniszterelnök úr személyének is „engesztelhetetlen ellenfele volt”. Erről szívesen megtudnék még egy-két zaftosabb részletet, de ha nem, hát nem! Mindenesetre Gyurcsány fölteszi a kérdést, hogy miután épp mostanság „tiporja sárba a mai kormányzó párt az 1989-es alkotmányosság, a jogállamiság alapértékeit és intézményeit”, nem akar-e Sólyom László megszólalni nyilvánosan. Majd azt veti föl a maga szerény módján, hogy „látja-e saját felelősségét abban, hogy pár hónapja olyan politikai erő jutott hatalomra, amely nem erősíteni, hanem ellenkezőleg, gyengíteni szeretné a parlamentáris demokráciát, a jogállamiságot”. Tetszik érteni: látja-e felelősségét abban, hogy ez volt a választék: Gyurbán Flektorék vagy Orcsány Virencék! Esetleg arra utalhat még a szöveg, hogy az egyetlen demokrata csapat a "baloldali". Az tehát, hogy Sólyom felelőssége fölvetül itt, vagy azt jelenti, hogy az, hogy mélységes közutálatnak örvendenek, a köztársasági elnökön múlott, vagy azt, hogy a szabad választásokat Gyurcsány szerint meg kellett volna akadályozni. Mindkettő reálpolitikusi megközelítés.
A történelmi hűség kedvéért megjegyzendő: már alighanem készült a nem épp kormánypárti szöveg, amit a volt alkotmánybírósági elnök elmondott egy jogi fórumon, majd egy másikon megerősített.
Mindenesetre tanulságos e nyílt levél.
Aztán eljöve a november tompa homálya is, és jöve véle Lázár János. „Miként látja a saját felelősségét a húsz év alatt kialakult helyzetért?” - kérdené Sólyom Lászlót a jogérzékeny alkotmányszobrász-frakcióvezető, ha volna rá módja. Majd jelezi, hogy az emberek szavazói döntéseit nem lehet mindenféle alkotmánybírósági kontrollal nehezíteni.
Utal rá, hogy a választók akaratának érvényesülnie kell, döntéseikben nem korlátozhatóak intézményesen.
Ez különösen a népszavazás intézményének jelenlegi törvényi visszaszorítási kormányszándéka tükrében hiteles.
Hát igen: ahogy azt Lázár megállapítja, csak az Alkotmánnyal van a gond.
És ez sem tanulságmentes.
De azért jó volna tudni: a tartalmával vagy a létével?
Már csak a miheztartás végett.
