Reágáló

Pokoli olyan településen élni, amelyen sem közbiztonság, sem a rengeteg munkának mikronnyi eredménye, a kis vagyonka élvezete nem biztosított. És pokoli ott élni, ahol egy csöpp esély sincs egy csöpp munkára, ezért az egyetlen lehetőség a mindennapi erőforrásszerzés bármi áron, a kitörés pedig az, hogy a nagyvárosba mennek bűnözni.

És pokoli lehet egymás mellett élni így.

Negyed évszázada működik úgy a rendszer, hogy bizonyos régiók, bizonyos méretű települések csak emberfeletti erőfeszítés árán kerülik el a teljes kollektív leszakadást. Míg a rászoruló rétegek számára sem az oktatás, sem a kultúra, sem a vagyoni javakhoz férés tekintetében nem biztosítottuk a társadalomban maradáshoz, társadalomba kerüléshez szükséges minimális javakat, az erőforrások birtokosai közvetlen környezetük számára monopolizálták azokat. Ennek szélsőséges kiteljesedése csupán a mostani pártállami rendszer.

A valódi konfliktus nem cigányok vagy zsidók és magyarok közt húzódik (az etnikai vagy kulturális alapú különválasztás maga is hamis), de talán még csak nem is vagyonosok és nincstelenek között. A valódi konfliktus a magasan képzettek és a fizetős oktatásból kiszorítottak, fényűzők és éhezők, hatalmasok és kitaszítottak, bennfentesek és kirekesztettek, pártvazallusok és autonóm állampolgárok, a párt kedvezményezettjei és a rendszer kiszolgáltatottjai közt húzódik. Olyan ellentétek ezek, amelyek részben föl- és megoldhatóak párbeszéddel és új szabályozókkal, részben szembenézést követelnek mindnyájunktól.

De ez a hatalom ezt fönnmaradása és bővülése érdekében akadályozza. Az elhagyott, elengedett embereket és az emberszámba sem vett, soha nem védett csoportokat állítja egymással szembe propagandával, gazdasági eszközökkel, törvénykezéssel. És ezt ki is használja a magát radikálisnak mondó szélsőjobboldal. Ahelyett, hogy a valódi társadalmi ellenfelek és ellentétek felé fordítaná a két kiszolgáltatott réteget, a legutolsó rögig kiaknázza az elszegényedők és a nyomorgók közt a megtévesztésből és a föl nem ismerésből fakadó feszülő ellentétet.

És ennek sem kezelése, sem föltárása, sem a legalapvetőbb észlelése nem lehetséges, amíg az Orbán-rendszert jobbikostul el nem söpri ez az ország.

Sok munka lesz még azután is. Kezdve attól, hogy az elmúlt huszonöt év döntéshozóit szembesítjük eddigi rombolásukkal.

De a nulladik lépés ahhoz, hogy erre esély legyen, az Orbán-rendszer eltakarítása.

Hogy aztán nekikezdhessünk a nyakunkon ülő pártállam nélkül végre föltárható társadalmi és kulturális problémák megoldásának.