Tusványoson lelepleződött az Oslo – Tel-Aviv – tengely. A külföldről pénzelt műcivilek azért harcolnak, hogy mindenki mondhassa, amit akar, hogy mindenki olvashasson minden információt, hogy a hatalmasok tolvajlásairól tudhasson a köz, hogy ha elveszik önkényesen a polgárok tulajdonát, avval szemben fölléphessünk, hogy aki szerveződni akar, annak megmaradjon erre a joga.
Hát kell ez nekünk, Magyarok?! (A nagy betű nem véletlen.)
Orbán Viktor nem enged a norvég gyarmatosítóknak. Bár Andorra és Monaco még sötétben bujkál, előbb-utóbb még a reijkjavik – kingsasai összeesküvés sanda szándékaira is fény fog derülni!
És – kikacsintás – a tudjukkik állnak a háttérben.
Úgyhogy itt az idő az illiberális új rendi „demokráciára”.
Az ellenzék tisztességesebb része arról virnyog – egyértelműbben vagy áttételesen (bár az LMP ebben most kivételesen maszatol, miközben általában épp ez a párt szokott világosan megnyilvánulni) –, hogy itt fasisztoid rendszer épül. Holott ezt a februári miniszterelnöki évértékelőben is egyértelművé tette Orbán: új rend épül. És az új rend új rendiség. Új, pártállami rendiség. "Munkaalapú" - munkaelvű - fasisztoid szellemben.
Mi a meglepő? Látjuk, mi történik, a szemünk előtt folyik. Miközben a kialakuló rendszert kellene már rég támadni (néhány kitételt hozzátéve), a hölgyek és urak a rendszeren belül kívánnak szalonellenzéki kényelemben szerepet vállalni. Legitimálják a kialakuló posztmodern-fasiszta rendet.
A liberális demokrácia ugyanis a szólás- és sajtószabadság rendszere, a gyülekezési és szerveződési jogok rendszere. Az illiberális rendszer, legyen az akár „demokrácia”, nem biztosítja a jogokhoz és az információkhoz férést, a felelős részvétel esélyét – és nem biztosítja a szavazás jogán kívül egyetlen közösségi erőforráshoz férés jogát sem.
Persze, a liberális demokrácia sem biztosítja mindegyikhez a hozzájutást. Ezért lett volna tisztességes egy szociális és liberális demokrácia rendszere. Ezért van komoly felelőssége a régi pártok mindegyikének abban, hogy a mostani új rend olyan könnyen ment át a kevés ellenálláson, mint kés a vajon. De az üres, csak a szavazati jogig terjedő „demokratikus” rendszernél még az elmúlt negyed évszázad egyéni jogokat biztosító rendszere is klasszisokkal jobb. Mert abban van esély a valós hozzáféréshez. Az Orbán által vázolt rendszer legföljebb az ő kegyúri hangulatától teszi ezt függővé.
Orbán Viktor és Rákosi Mátyás (Gömbös Gyula, Kun Béla, Szálasi Ferenc) eszméjében esztétikailag és társadalom-etikailag nincs különbség. Legföljebb a fokozatokban.
És a DK és az MSzP arról visít, amit látnia kellett volna.
Ha nem az elmúlt huszonöt évben, legalább az elmúlt négyben.