Reágáló

Eljutott oda a baloldal a tél végén, hogy Angela tánti és uncle Simicska segítségében bízzon a rendszer lebontásában. De Luigi túlzottan érintett, nomeg túlzottan szűk az érdeklődési köre – a forintmilliók fontosak, tovább nemigen lát –, Merkel asszony meg leszámítolta az országot. Nyilván amit lehet, kihoz anyagilag a némert cégeknek. Ebben a rendszerben jó sokat ki lehet hozni, mivel a valamihez értők vagy passzív rezisztenciába vonultak, vagy kivándoroltak, a fogyasztóvédelem, a szakszervezeti-munkavállalói érdek-képviseleti rendszer romokban, a politikai intézményrendszer szereplői kilórta megvehetők, a kiegészítő ismeretek – mint a művészettörténet, politológia, történettudomány, stb. – romokban, és áttételesen ezek hiányából is rengeteget ki lehet húzni. De mit mondhat? Ha újra kétharmadot adtatok ezeknek, magyar választók, és az orosz trójai falovat behúztátok második erőnek, sok szerencsét hozzá!

Szóval sem Angela, sem Luigi nem segít. Minek tennék? Mi közük ehhez a tanyához?

A NER kiteljesedése jól látható a magánynyugdíj-pénztári pénzek elsinkófálása után a Questor történetéből is. Ha valaki nem értette volna meg, hogy az illiberális demokrácia állampolgári jogfosztása nem csak elvi ügy, hanem a saját összekuporgatott megtakarításaink – és végül majd, egy kevésbé tapintatos párt hatalmi helzetbe kerülésével személyes biztonságunk – veszélyeztetését is jelenti, az lassan fölébred. A radikális szélsőjobboldali retorika ugyan első körben tetszetős, de előbb-utóbb – bár sajnos várhatóan utóbb – az is kérdéssé válik: mi áll mögötte?

Ha a NER folytatódik a Jobbik részleges vagy totális uralmával, ne csak azt kérdezzük meg, mit akarnak a romákkal, a melegekkel, a zsidókkal, a rokkantakkal! Azt is érdemes vizsgálnunk, mit javasol a Jobbik az igazságtalan adórendszerrel, mit ajánl a munkavállalói jogok megnyirbálása helyett, mit tenne a kiépült óriási, egy kézben összopontosuló latifundiumokkal, új grófi földbirtokokkal, mit kíván az ügyészség működésében, hogyan biztosítja az információhoz jutás szabadságát, a gyülekezési és egyesülési jogok betartatását, a véleménynyilvánítás érinthetetlenségét, a fogyasztói jogok betartását, a közjavakhoz jutás nyílt voltát, a személyes kapcsolatokkal szemben a közösségi joguralom stabilitását, a tulajdonjogok érinthetetlenségét.

Ezek az alapkérdések, mert a NER, ez a posztmoder-fasisztoid rendszer ezeket rombolta le elsősorban indirekt és direkt eszközökkel. Kérdezzük meg Lázár Jánost is, Vona Gábort is (Orbánt már ne kérdezzük semmiről, láthatóan egy összetett mondat összerakása is komoly kihívás a számára immáron!), mit tett és mit tesz ezekben a kérdésekben!

Bár Oroszország nem mondott le rólunk (egyelőre, bár már nem vagyunk annyira fontosak, hisz Görögország is elkezdte pávatáncát), de Ájrópa megvonja a vállát: nem ment meg magunktól. Miért is tenné?

Csak mi maradtunk. Simicska és Angela nélkül kell nekikezdenünk.

Kezdetnek talán megteszi, hogy kérdezünk. Egymástól és a pártoktól.