Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül
  • Kovacs Nocraft Jozsefne: @Khonsu: "de az minden esetre vicces lenne, ha a Habony-művek győzködné a népet, hogy szavazzana... (2016.10.26. 23:08) Ütős beszédek
  • Életunt Cápa: @Treff Bubi: Igen, én is így emlékszek, hogy közintézményekben tilos. Na de a strand az nem az, és... (2016.09.09. 01:40) Nizzának, Moszulnak egy a hangja
  • Kampfer: Ha már a választható 'opciókat' nézem, néhány gondolat ismét: Mit tegyünk az Európába özönlő mill... (2016.08.01. 14:53) Népszavazásba csomagolt pallosjugunk margójára
  • gmihaly621: @Treuga Mei: Vagy agyonhallgatja. (2016.07.29. 20:07) Rendszeren belül

Linkblog

Elit nélkül

2016.11.02. 00:08 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: média elit ellenzék fedél nélkül demokráciadeficit

Megy az ember az utcán, keresi a hajléktalan ismerősét, akitől meg szokta venni a Fedél Nélkül új, az állampárt által megfojtott Népszabadsággal közös kiadását – évek óta tőle, mert szerencsére a hajléktalan úr fönntartja magát még mindig, él a társadalom közönbössége, lassan kollektív szociopatává válása, Kocsis Máté hajléktalan-holokausztot előkészítő döntései, a migráncsozás utóhatásai, a gyűlöletspirál, a kegyetlenség és a fásult közöny ellenére is –, bandukol, keresi régi kedves ismerősét, és közben gondolkodik.

A Népszabadság bezárásával explicitté vált, a vak is látja, de megkockáztathatjuk, hogy még a legelszántabb parlamenti ellenzéki képviselő ködös fejében is fölsejdül, ami minden minimális társadalmi érzékkel és józan ésszel bíró számára nyilvánvalóvá vált már régóta, de legkésőbb néhány hónap óta. Az, hogy bármit is tesz az ellenzék, az ellenzéki párt parlamenti képviselője, önkormányzati képviselője, polgármestere, bizottsági alkalmazottja, felebarátja vagy kegyeltje, nem fogja és nem is tudja megszólítani a választókat. És nem csupán azért nem, mert a zemberek fásultak, hanem azért is, mert jelentős tömegekhez nem jutnak el az ország releváns hírei.

 

fedelnelkul.jpeg

Persze lehet arról bibegni, hogy hát a zinternet, meg minden. Hogy a technikával eljött a teljes sajtószabadság világa. De egyrészt híreket netről a népesség egészen kis százaléka olvas – mert nincs igényük rá, de jelentős rétegek azért nem, mert esélyük sincs a napi szintű internethez féréshez –, másrészt akik olvasnak, azok közt is számosan vannak, akik a legkülönfélébb (pl. az orosz, a kínai vagy a magyar – minőség szempontjából szinte mindegy, melyik – pártállami irányítású szolgálatok által pénzelt, álhírekkel teli) érdektelen vagy a világról torz képet közvetítő portálokat látogatják. És itt most következhetne az internet demokratizáló hatásával szemben egy „szélsőbaloldali” kritika, amely a tőke szerepének neten keresztül is érvényesülő voltáról mereng (jól megfizetett hálózatelméleti, médiahekket értő, hírgyártó, PR- és promóciós szakemberek tartása, a portálok reklámja), de minek ezek a kitérők, hisz a történelemnek vége már több mint húsz éve, ezt megénekelte a kapitalista-kritikátlanság apostola (és hogy a hazánkban sokak által gyűlölt Soros György volt az egyetlen messzebb hangzó szavú tőkés, aki komoly kritikával illette ezt is, a globális kapitalizmus ilyetén formáját is, végképp mellékkérdés ezen az ugaron).

Szóval akik a vaknál is vakabbak, az ellenzéki képviselők is kezdik megérteni talán, hogy nem szabad a sajtó, tehát nem jut el semmilyen üzenetük a választások előtt sem – egészen szűk csoportok és a felsőbb osztályok kivételével – senkihez. Ahogy az sem jut el, hogy R. Antal leendő vádlott hazudott a helikopterezéséről, arról sem jut el semmi, hogy több neohungarista öl rendőrt, mint ahány migráncsos szabályt sért, a polgári engedetlenség határáig menő ellenzéki civilek kormányimádó civilek általi megveretése sem, a ligetvédők egyikének börtönnel, majd pszichiátriával fenyegetése sem, az sem, hogy devizahitelesek ezrei maradnak fedél nélkül a politikai osztály egy része, az uralkodó rend (értsd: párt) törvénykezési mulasztásai miatt. És hogy a már elfogadott törvények alapján de facto szükségállapotot hirdethet ki Őfőméltósága valamelyik cselédje (a törvény alapján nehezen meghatározható, melyik), így lehetővé téve Erdogan kissé véres „demokráciamentő” forgatókönyvét hazánkban, egy másik törvény pedig lehetővé teszi, hogy – nem, nem gyanú – vélelem alapján behatolhasson a rendőrség magánlakásokba. De tömegekhez nem jut el a híre több éve már annak sem, mi történt Váradi Andrással – és hogy ki volt ő. Vagy Sándor Mária hősiességének.

Nem jut el az információ, és – azokat nem számítva, akik jól megélnek ellenzékiként ebben a rendszerben, és csak ez a céljuk – az állampárton kívüli politikusoknak ezen nyilván szándékuk változtatni. Mégis sajtótájékoztatókra költik Őfőméltósága kegydíjait, nem városokban és kistelepüléseken építik a közösségeket.

Ezen töprengve végül összefut az ember hajléktalan ismerősével, de ő közli, hogy a mostani szám, a Népszabadság szerkesztőségével közösen szerkesztett szám elfogyott. Elkapkodták. Persze, hisz egyik politikával foglalkozó ismerőse telefonon mondta is, hogy bár nem szokott venni, ezt megvette!

Az ember elgondolkodik azon, vajon ha csak ez a szám fogyott el ilyen gyorsan, mert az értelmiségi elit bevásárolt belőle, de a hajléktalan ismerőse más számokat sokszor hosszú hetekig árul, remélve, hogy ebből bejön a mindennapi betevőre való, nem árulta el ez az elit az országot? És nem csak az állampárt tagjai, de nem is csak a politikai elit ellenzéki része.

Mintha nem volna funkciója annak, amit elitnek hívhatnánk.

És az ember eltöpreng.

Talán ismét eljött az idő arra, hogy megszűnjenek egy osztály kiváltságai.

 

Ütős beszédek

2016.10.25. 01:40 | Treuga Mei | 53 komment

Címkék: verekedés október 23. Orbán Gyurcsány

Munkásabb lesz, mint remélhettük.

Bájos idős hölgyek és urak pofoztak a hatalom ellen tüntető sípolókat. A rajongásuk határtalan a Nemzet Atyja iránt.

Mint Türkmenisztánban.
Nyilván az ünnep méltóságát megőrizendő történt a néhány tetllegesség.

Nem, nem személyekkel van a baj, hanem a rendszerrel. Amit egy hatalommániás néhány cinikus és számos elvtelen megélhetési kispályás nyomorék, cselédmentalitású, de hatalom közelébe került korlátolt bunkó segítségével fölépített. És a képzett félelem és az iránytalanból haragból embercsoportokra irányított gyűlöletté jegecesített agresszió által tömegeket mozgósít ez a rezsim. És nem csak a kormányoldalon. És ami könnyedén szökkenhetett szárba egy ennyi frusztrációt hordozó és rettegő, kiszolgáltatott és a javakból (a közjavakból is, és másból is, mint az információ és a figyelem, a szolidaritás és a mindennapi megélhetés esélye) csoportjaiban tömegesen kirekesztett társadalomban. Erről nem csak Őfőméltósága tehet.

A harag, a saját csoporthoz (egy nemzethez, egy országhoz, egy hazához, egy társadalomhoz) tartozás érzésének és tudásának teljes eróziója több, mint rendkívüli kár.

A rendszerváltás után kell majd valamit kezdeni ezekkel az eltökélt, bájos, de ezúttal kissé haragos idős hölgyekkel és urakkal, valamint ifjú nemzeti érzelmű elv- (vagy inkább élmény)társaikkal. Ahogy azokkal az idős és fiatal hölgyekkel és urakkal is, akik 2013-ban kitartóan és eltökélten, minden őket nem támogatóra vehemens megvetéssel pillantóan skandálták azt az egy szót, hogy „Összefogás!” E demokratáknak a rajongásukat és rajongásuk tárgyát kritikával kezelőkkel szembeni gyűlöletét is kezelni kell, és őket is be kell majd valamiképp terelni a remélhetőleg végre kialakuló társadalmi diskurzusba. Az érvek és gondolatok eszmecseréjébe. És végül a közös cselekvésbe.

 

orcsany.jpeg

 

Meg a 2006-ban a „csürhe” leverésén örvendezőket, a pártgyűlésen részt vevőket a vandálokkal egy kalap alá vevőket is – Széky Jánosostul és Mari nénistül.

Kemény meló lesz. Sok türelem kell majd hozzá.

De meg kell tenni akkor is, ha most, 2016. október 23-án szinte kizárólag ez ellen munkálkodott minden.

Őfőméltósága, a Nemzet Atyja csak egy fél mondatot pazarolt az őt kifütyülőkre. Lekommenyistázta őket. Az évtizedek óta fölépített identitás-valóság alapján így ők már úgysem a nemzet része. Tuggyukik. Meg most már migráncsossimogatók is. Akik az arab terroristákkal összeesküvő MOSzAD ügynökei, a volt III/II-es tartótiszt, Tasnádi László szekértolói.

Ja, nem, őt kitüntette a Nemzet Atyja, ő jó magyar ember!

Nem csak a szürrealitás a gond. Sokkal mélyebb gond, hogy tömegeket identifikál szinte kizárólag a más csoportokkal szembeni gyűlölet.

A haza nem lehet ellenzékben. Szóval aki nem sorakozik föl Őfőméltósága mögött, az nem magyar. Csatában nincs semlegesség.

Nagy munka vár még ránk az Orbán-rendszer bukása után.

A Blaha Lujza téren Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy aki ma elmúltnyolcévezik, aki gyurcsányozik, az Orbánnal van. Erről volt néhány okos szava TGM-nek is, Hontnak is. Nyilván a szélsőbal és a szélsőjobb összefogása. Mert aki bármilyen kritikát megfogalmaz, az áruló. Azt még nem mondta ki, de nyilván az a következő lépés, hogy az nem demokrata. Tehát fasiszta.

Ez már csak egy tyúklépés.

Most már csak ennyi a különbség Orcsány Virenc és Gyurbán Flektor között.

És a híveik között is.
És nekünk mindenki híveivel együtt kell működnünk, és rá kell vennünk őket, hogy egymással is együttműködjenek az újjáépítés folyamán.

Nagyon nagy munka vár majd ránk.

· 2 trackback

Nizzának, Moszulnak egy a hangja

2016.09.07. 01:56 | Treuga Mei | 5 komment

Címkék: saría burkini alaptörvény burka

Ady másként gondolta ezt a Duna–Olt – projektet, de ha fordítva sült is el, legalább ellepte a glóbuszt egy évszázad alatt.

Duzzadjon hát a honfiúi kebel!

Derűt csalhat az orcánkra, hogy mindez a poetikus kiteljesedés a divat, a ruházati termékek viselete terén szökkent szárba.

 

burkini.jpg

Tiltott erotika?

Franciaországban komoly képpel vitáztak úgynevezett politikusok, hogy beléphetnek-e nők a strandra burkinit, azaz egész testet elfedő úszóöltözéket viselve. Nizza környékén, Villeneuve-Loubet-ben a helyhatóság meg is kísérelte megtiltani ezt a viseletet – bár a politikai intézményrendszer ott (most még) működik annyira, hogy az államtanács elküldte a francba a szerencsétlen szélsőségeseket –, megkísérelte, mivel azt közbotrányt okozónak ítélte. A nyilván vallási okokból viselt ruházat hordását megkísérelte betiltani. Az apácaruhát, a kipát, a buddhista köntöst és a szikh kendőt nem tiltották – még – be, de a keresztet, a tao-jelet, valamint a piros, a kék vagy a sárga strandpapucsot sem. És a buszon viselhető alsógatya vastagságáról sem foglamaztak meg direktívát. Ezek talán később jönnek. Arról egyelőre nem érkezett hír, hogy a helyhatóságok mit kívántak volna tenni a burkinit viselő férfiak esetén, valamint az sem egyértelmű, hogy az egész testet eltakaró könnyűbúvár-felszerelés milyen mértékben alkalmas a közbotrány okozására vagy a félelemkeltésre.

És hazánkban erősen megoszlanak a vélemények erről a kérdésről. Ami önmagában nem meglepő. Az talán inkább, hogy az úgynevezett baloldali körökben is erős helyeslő visszhangot keltett a tiltás. A félelemkeltés az ok.

E blog szerzője talán némileg könnyelmű, de komolyabb fönntartásai csak azokkal szemben vannak, akik erőszakosan kívánják bármely vallás tanainak kizárólagosságát elismertetni a társadalommal, és enyhe fenntartásai azokkal szemben, akik szelíden kívánják meggyőzni a társadalmat a vallási törvénykezés alapjainka, például a saríának a bevezetendőségéről. Bár utóbbiakról némileg jobb véleménnyel van a szerző, mint azokról, akik bármely okból fölesküdtek az úgynevezett alaptörvényre – legyenek kormánypártiak, vagy ellenzékiek az eskütevők.

De fejezzük be a történetet, tegyük kerekké! A nizzaihoz méltó eddigi közel-keleti intézkedésekhez képest mára egy még méltóbb ellenintézkedésről szerezhettünk tudomást az úgynevezett „iszlám állam” egyik erősségéből, Moszulból, ahol a burka viselése lett tiltott az épületekbe lépéskor a nőknek. Ugyanis szintén félelmet kelt.

Igen, a cím beigazolódni látszik.

Nizzának, Moszulnak egy a hangja!

· 1 trackback

Jelenet egy kitüntetés után

2016.08.24. 21:44 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: lovagkereszt Bayer Zsolt Áder János NER kitüntetés után

(Kis, homályos szoba, két személy átellenes sarkokban, az egyik kezében kard, a másik üres kézzel, oldalt ajtó. A háttérben szól a Kossuth Rádióban a migráncsozás. A falon egy menekültellens plakát. Az üres kezű megszólal.)

 - Bocsásson meg, de Ön irdatlanul büdöset szellentett!

 - Kikérem magamnak, ez a nemzettestemnek nélkülözhetetlen gyógykrém nemes illata!

 

maskent_ugyanaz_lovagkereszt.jpg

Másként ugyanaz

 - Dehát ez szarszag, ne nézzen már hülyének!

 - Ön támadást intéz a nemzettestem ellen, ön a bacilusokat támogatja!

 - Dehát ne marhuljon már, ember! Most látom, ez nem is szellentés, idecsinált a szoba közepére!

 - Ez egy természetes, ősi, holisztikus védelem a fertőzések ellen! Mindazok, akik ezt tagadják, a betegségek terjedését kívánják, az egészséges immunrendszerünket kívánják gyöngíteni!

 - Dehát ez büdös, fertőző, undorító és szégyentelen!

 - Nem vonhatom vissza ezen egészségmegőrző ürítésemet. Amúgy is: Ön meg akarja akadályozni a nemzettest védelmét! Mondjuk csak ki: Ön egy gyilkos! De legalábbis a gyilkosok tettestársa, azaz egy patkány!

 - Nem, nem vagyok az, maga közveszélyes!

 - Ön nem csak a bacillusokat támogatja, de rágalmaz is! Ezért elégtétellel tartozik! Itt az ideje, hogy megküzdjünk!

 - Dehát ezek nem egyenlő feltételek! Önnél fegyver van!

 - Én csupán azon eszközökkel élek, amikkel Ön is élhetne, ha megkapta volna hozzájuk a kellő közösségi felhatalmazást! Amúgy is, ez az én szobám! Maga itt idegenszívű!

 - Ember, hagyja abba, rakja le a fegyvert! Én is úgy kerültem ebbe a szobába, mint maga, épp annyira az enyém, mint a magáé! És már megint idecsinált, fejezze már be végre!

(Kintről Kaltenbach Jenő hangja.)

 - Ha jól szórakoznak, nem akarok zavarni. Csak megemlítem: én kinyitottam az ajtót, kijöttem, rácsuktam az ajtót és magára hagytam a degeneráltakat! Idekint nincs sem szag, sem vita, sem idióták!

(A két benti személy hangja egyszerre.)

 - Gyáva áruló!


· 1 trackback

Népszavazásba csomagolt pallosjugunk margójára

2016.08.01. 01:51 | Treuga Mei | 6 komment

Címkék: népszavazás menekültek terrorveszély genfi konvenció határőrizet belbiztonság

Elfogadom félelemtől vezérelt, vagy egyszerűen csak szélsőjobboldali borzalmakat is elsajátító polgártársaim némely aggodalmát.

Igen, ki kell szűrni minden potenciális terroristát a háború, a félelem és az éhség terrorja elől menekülők közül.

Persze ehhez a szögesdrót alkalmatlan. Egységes uniós belbiztonsági rendszer, egységes uniós titkosszolgálat szükséges. Minden olyan kezdeményezés tehát, amelyik gyöngíti az Európai Unió közös intézményrendszereinek erősítését, a terrorizmus szolgálatában áll. Kezdeményezze azt Orbán Viktor, Jarosław Kaczyński vagy David Cameron.

De ennél is több kell. A laicizmus kultúrájának elterjesztése is. Minden politikai iszlám (Hezbollah), politikai keresztény (Breivik), politikai zsidó (zsidó telepesek), politikai hindu (Kasmír), politikai buddhista (Burma), politikai ateista (nácizmus) vagy bármely más világnézeti hivatkozású, világnézeti alapú kulturális eszme és mozgalom politikai vagy hatalmi aspirációja és szerveződése bárhol a világon potenciális veszélyforrás Európa és a világ humanista és aufklärista hagyományaira, és bármily meglepő, a keresztény hagyományokra is – és az élhető egyéni és közösségi életre. Arra, amire oly rátartian büszke némely – néha rasszista – szélsőjobboldali erő. Az euro-atlanti „felsőbbrendű” életmódra.

Két dologban kell hát megállapodnunk a kontinensen: a biztonságunkat garantáló intézmények működésének egységesítésére van szükség. De ez önmagában kevés. Ha az életminőségünket oly erősen javító humanista kulturális hagyományainkat meg akarjuk óvni, tovább akarjuk hagyományozni utódainkra, akkor meg kell állapodnunk, hogy az elgyötört, éhes, félelemtől reszkető beözönlő tömegek számára az első, amit adnunk kell, az a humanitárius segítség. Akkor is, ha a hosszú békés évtizedeknek hála már rég nem tapasztaltuk, miért is szüksélgszerű a segítségadás. (Ahogy egy kiváló barátom mondta: ez, a humanizmus eltűnése kultúránk egyik kudarca. Kultúránké, mely, bár nyomokban igyekezett, nem tudta áthagyományozni a jólét és biztonság korába a szolidaritást a kiszolgáltatottakkal. Talán igaza van, de ez most dől el. Attól dől el, hogy mi miképp döntünk: hogyan viselkedünk most.) Tettekben kifejeződő szolidaritásunk után rögtön jöhet, mert kellhet, az alapos és mélyreható biztonsági vizsgálat, de előbb enni kell adnunk, mosdót, és elűzni a félelmet! Csak ezután jöhet bármi más!

Mi is bevándorlók voltunk valamikor, ezerszáz éve - ha mi durván és félelmet keltve, valóban a kor terroristáiként is... Most próbáljunk meg több tisztességgel lenni, mint akkor voltunk!

De egyszerűsítsük le képekbe! Hisz vannak, akik csak ebből értenek!

Keresztre feszítő, embereket élve elégető őrültek, éhínség és rettegés földjéről menekülnek milliók. Innét:

 

aleppo.jpg

És mi így fogadjuk őket:

 

menekultek-reuters-e1464176284503-1024x578.jpg

Isten irgalmazzon a lelkünknek!

 

· 1 trackback

Rendszeren belül

2016.07.28. 01:23 | Treuga Mei | 18 komment

Címkék: NAV NVI ligetvédők emberiség elleni bűntettek ügyészségi bűnpártolás

Jól láthatóvá teszi a rendszer jellegét, amit a népszavazási kezdeményezésekkel vagy az ügyészségi eljárásokkal művelnek. A Nemzeti Választási Iroda szégyen nélkül akadályozza a földek új grófoknak osztása elleni népszavazást (és amikor a vasárnapi nyitva tartásról szólót nem tudta megakadályozni önerőből, a hatalom verőlegények bevetését sem átallotta megszervezni). A nyomozóhatóság Rogán ügyeinek vizsgálását szabotálja, ami a bűnpártolás kérdéskörét is fölveti.

Igen, e két ügy látványosan mutatja, mitől értelmetlen alkotmányos jogállamról, szabad és tisztességes választásokról beszélni – bár az utóbbiról az EBESz jelentése is ejt egy-két szót. (Vajon számít-e ezek után, hogy lesznek választások 2018-ban?)

Részletesebben és pontosabban azonban a Liget-projekt mutatja, miben is simulunk a türkmén és a kongói jogállamiság vonulatába. És azt is, milyen jövőt hoz nekünk ez.

A Városliget felújítása önmagában lehetne jó cél. A zöldterületek és a zöldfelület egyidejű növelése kívánatos volna. (Hogy a kettő között mi a különbség, arról itt olvasható összefoglaló.) Az talán kisebbíti az elhatározás érdemét, hogy mi az ok, ami a változtatáshoz vezet. Őfőméltóságának a Várba költöztetése urbanisztikailag is igen nagy károkat okoz, de a politikai üzenete talán még károsabb.

 

belenyugvas.jpeg

A belenyugvás a legnagyobb ellenségünk (Anna Lindh)

És most ne is foglalkozzunk vele, hogy az átépítés hogyan rombolja a közparki funkciókat! De ha e csekélységtől eltekintünk, akkor is érdemes volna elgondolkodnunk, hogy a „múzeumnegyed” eszméje elfogadható-e. Azon túl, hogy a város szerves működése fölfeslik egy ilyen koncentrált projekttől, azon túl, hogy a különböző kulturális és társadalmi funkciók egymás mellettisége, keveredése mind a látogatók, mind az intézmények mozgásterét beszűkiti – erről többek közt Drezda tanúskodhat, ahol rútul elbukott a múzeumi negyed koncepciója –, az elvi megközelítés maga is problémás. A múzeumaink ugyanis nem csupán turisztikai látványosságok. Nemzeti, kulturális, történeti önazonosságunk rekvizítumai is, a saját környezetükkel, a saját történetiségükkel, a saját megjelenésükkel. Ha úgy tetszik, a múzeumlátogatás saját identitásunk vizsgálata, föl- és megismerése, értelmezése is. Az önmagunkról gondolkodás tere. Az tehát, hogy elsősorban turisztikai funkciókat vizsgálunk, talán még Alcsútdoboz horizontjáról is kissé nyomorult perspektíva, nemhogy györgypéteri szellemi... khm... mélységekből.

A ligetvédők csoportjai, bár láthatóan nem túl sikeres, nem túl tehetséges módon próbálnak cselekvő tömegeket maguk mellé állítani, de hősiesen, komoly személyes kockázatokat vállalva igyekeznek akadályozni a nyilvánvaló rombolást. Kis köreik – bár talán jobb volna, ha a környék lakosait győzködnék a részvétel fontosságáról, a vádhatóságot bénítanák le tömeges beadványokkal – időnként testi épségüket is veszélyeztetve próbálják lassítani a gépezetet. A hatalom válasza erre – nem először, láttunk már ilyet a NVB épületében is – a gebinbe kiadott, priváttá tett erőszakszervezeti fellépés. A – lássuk be, nem túl szimpatikus, de azért mégiscsak nemes ügyért harcoló – fiatal aktivista polgári engedetlenségét, miután civilbe bújtatott, időnként a rendőrséget is kommandírozó kormánygárdisták könnyű testi sértéssel megregulázták (az ügyben nem tudunk ügyészségi nyomozásról), a rendvédelmi szervek közreműködésével a pszichiátriai kezelés fenyegetésével torolták meg. A törpepárt – jogi szempontból egyébként számos sebből vérző – helyi népszavazási kezdeményezését elutasította a Kúria. A verdikt kimondta, hogy „Liget-törvényben” foglaltak ügyében a múzeumok építésének megakadályozása népszavazással nem megakadályozható. Kár, hogy a törvényben nincs szó múzeumépítésről.

Pártprivatizált erőszakszervezetek, a rendvédelmi szervek kormányszolgálata, a kormánypárt érdekében történt bűncselekmény ügyészség általi elfedése, a Kúria által vállalt ordító iustismord, a közösségi normákat megszabó és felügyelő pszichiátriai szakma politikai fenyegetésként fölhasználása. Az elnyomó rendszer összeállt.

Csattanónak még valami. Amit a határon és a Keleti környékén a menekültekkel műveltek és művelnek, az is kimeríti az emberiség elleni büntett fogalmát (kétségkívül nem oly látványosan, mint Tony B. és George W. B. leendő hágai elítéltek esetében a félőrült, de csupán ürüggyel megtámadott iraki diktátori rendszer ügyében, ám a menekültekkel szembeni bánásmód folytatólagosan és hosszan történő elkövetése is minősített eset). Ennek a kultúrája hazánkban lassan leszivárgott a köznép körébe. A ligetvédők sátorába éjjel belerúgó lény, amint tudomására jutott, hogy egy gyermeket bántalmazott, az evidens emberi reakció, a visszakozás helyett még durvább rúgással fűszerezte állatias indulatainak kielégülését.

Nem csupán önkény épül itt.

A halál kultúrája növekszik.

A terror kultúrája lel otthonra.

Talán már megjelent e blogon az észrevétel: az ebben folytatólagosan elkövetett részvétel, a rendszer legitimálása bűn. Annak a részéről is, aki független politológust, annak a részéről is, aki független újságírót, és annak a részéről is, aki ellenzéket játszik az önkény kialakult rendszerének színpadán.

Mert mára már csak a rendszeren kívül van élhető megoldás.

És ez a zárt, konzisztens rendszeren belülről nem elérhető.

 

Londoni plakátüzenet

2016.06.28. 23:43 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: brexit népszavazás 2016

Tisztelt Választók!

A népszavazást követően London polgármestere is plakátkampányba fogott.

kormanyuzenet1.jpeg

 

Félrelőtt szabadságharc

2016.06.26. 02:46 | Treuga Mei | 2 komment

Címkék: esély EU brexit migráncsosok

Ha egy szabadságharc győzedelmeskedik, a brit unió is szétesik tőle.

Adott egy angol – ezért stílusában talán kevésbé irritáló, a diplomáciai asztalra ritkábban szellentő – Orbanolini, aki úgy akarja megszilárdítani a miniszterelnöki pozícióját, hogy a leggusztustalanabb, legtaplóbb zsigeri érzékekre játszik. Kaméleon Dávid úgy kampányolt a bennmaradás mellett, hogy előtte elkezdte hergelni a tömeget az – egyébként megalapozott indokokkal méltán kritizálható – EU ellen, a legaljasabb ösztönöket fölszítva a tömegekben, amit nemzeti büszkeségnek, a brit munkások védelmének állított be. Aztán kieszközölte a népszavazást, hogy az Uniót is megzsarolhassa. Közben saját államának szétbomlását is kockáztatta, de akár egy újabb globális revessziót is, neki mindent megér ez.

 

uk.jpeg

A jövő

 

A nemzeti önállóság. Bár a kilépés óriási kiszolgáltatottságot eredményez mind gazdasági, mind piaci, mind kulturális vonatkozásaiban, így a nemzeti önrendelkezés növekedésével szemben épp a teljes beszűkülést éri el, a Downing street-i házikó megtartásáért sok kockázat belefér. Meg persze a britek úgyis józanok, a maradás lesz többségben. És lám: hogy be is jött mind a maradás, mind a bársonyszék megtartása!

Egy marslakó szemében azokért a népekért nem kár, amelyek a protekcionizmus utóda, a formális függetlenség nyomorába züllenek, amelyek megválasztanak – esetleg kétharmados felhatalmazást adva nekik – ilyen csörtető, hatalomfüggő csecsemőket. Hogy aztán egy nála is gátlástalanabb és korlátoltabb ex-polgármester le is arassa pyrrhuszi győzelmét vele szemben. Megérte. (Putyin meg egy-két hónapig röhöghet a markába – míg rá nem jön, hogy ez csak rövid távon hozam neki.) De – talán csak az empátia okozza, hogy innét, lángoktól öleltünk kebeléről is látszik – csak egy marslakó szemszögéből nézvést van így. A kevésbé integrálódott és az elszakadó államok ugyan még inkább kitettek a globalizált gazdaság – és a globalizálódott kultúra – ár-apályának, és jóval kevésbé tudják befolyásolni azt, de a nemzet régi dicsősége új dalokat hoz – ha kenyeret, tartást, hatóerőt, identitást, jövőt nem is. Egy önálló Anglia – főként Észak-Írország és Skócia nélkülvégképp ki lesz szolgáltatva a globális tőkerendszernek. És jobban ki lesz szolgáltatva minden elnyomásnak.

Mégis: joggal órási az EU-val szembeni ellenszenv. Az EU-kritika – ellentétben az úgynevezett EU-szkepticizmussal, ami nettó kispályás nacionalizmusokon alapuló unió-ellenesség – ugyanis igencsak jogos. Nem ok nélküli a jelentős, és jelenleg növekvő EU-ellenes mozgalmak ereje, nem véletlen a – most már láthatjuk – nem csak hangerőben bővülő nacionál-lokalizmus. A tömeg ellenszenve kollektív bölcsességen alapul, csupán a megoldás irályának megtalálásához kellene több idő.

Az Unió alapvetően a tőke és a munkaerő-piac (l. még rabszolgapiac) szabadságára koncentrált. Bár némi, ímmel-ámmal elkezdett jogharmonizáció, egy erős infrastruktúra-fejlesztési kompenzációs rendszer és egy óriási lyukaktól szabdalt, hézagos közös döntéshozatali mechanizmus kialakult (meg persze oktatási együttműködés elszórtan némi – igen ostoba – intézményi és akkreditációs egységesítés, l. kétszintű diplomák, esetleg egyeztetgetések a minőségellenőrzésben meg a környezetvédelemben). És az ebből nyereséget remélhető centrumállamok meg néhány bepalizott tagállam (Görögország, Portugália, stb.) létre hozták a monetáris uniót. Persze anélkül, hogy fiskális uniót is rendeltek volna mellé – ami igen érdekes kísérlet ilyen eltérő kultúrájú államok esetén. A valódi föderatív kérdésekben széjjel tartott eddig is a rendszer.

De nem csupán az ezerszer említett területek: fogyasztóvédelmi, a munkaügyi, az adószabályozás, a bűnüldözés, a külügy, a környezetvédelem, a honvédelem, a szociális rendszer állami hatáskörökben tartása, szétaprózódása volt, ami oly régóta feszítette – a britek számára már eddig is túlzóan egységesült rendszernek tekintve – az Uniót.

Adott egy alapvetően állami struktúrákat mutató, bizonyos állami feladatokat átvállaló szuperstruktúra, amely az emberi jogok, az autónómia és a demokrácia elveit hirdeti, de nem demokratikus még a képviseleti demokrácia értékében sem, nemhogy a részvételi – az eredeti értelmében vett, és szellemében a valódi – demokrácia értelmében!

Persze mondhatjuk, hogy demokratikus ez a rendszer (az strassbourgi parlamentről inkább most ne beszéljünk, az csak egy dísz, bokréta az intézményrendszer kalapján!), hisz a tagállamok polgárai által választott képviselők által választott kormányok által delegált tisztségviselők vagy a miniszterek (az EU tanácsa), esetleg, legjobb esetben a választott képviselők által választott miniszterelnökök (az Európai Tanács) működtetik ezt a „szuperállamot". Ha ez demokratikus rendszer (bár a jelenlegi EU hívei elkottyintják néha egymás közt a „demokratikus deficit” epitheton ornansát, de tegyük föl), akkor a hűbéri időszak is az volt a szerencsésebb államokban, ahol nem volt röghöz kötés és második (esertleg XXI. századi harmadik) jobbágyság. Hisz a jobbágyok, ha nem tetszett nekik valami, a lábukkal szavazhattak, elhagyhatták addigi településüket...

Nem érezhették magukénak a britek – ahogy nem érezhetik magukénak a döntéshozataltól távol lévők sehol – az intézményeket.

Bár létrejött egy nagy gazdasági és politikai közösség, de területileg rendkívüli eltérések mutatkoznak. Bulgáriában nem ugyanazt jelenti tehetősnek lenni, mint Dániában vagy Nagy-Britanniában. Elfeledkeztek róla a döntéshozók, hogy a területi szociális egyenlőtlenségek a nacionalizmus és az alávaló sovén indulatok melegágyát képezik. Szociálisan és kulturálisan szétszakított társadalmak vonszolták magukat több államban és államilag segédkeztek más tagállamok kizsámányolásában a közösségen belül. Némi kohéziós alap odalökésével azért igyekeztek elhalgattatni a kizsákmányolt államok elitjeit. Ez szép.

Igen, a centrum-tagállamokon belül is bőven akadnak- akadtak egyenlőtlenségek. A befektetői új első rendnek bizonyára kiváló buli volt ez a rendszer, ez a mechanizmus (van olyan ország is - Németország - amelyik össztársadalmi szinten még a recesszióból is tudott némi profitot hozni – igaz, ez sokba került többek közt Görögországnak), de mind a tagállamok között, mind a tagállamokon belül növekedtek a különbségek. A félperifériás államok a centrumországokkal szemben és a proletarizálódó prekariátus tömegek a kialakuló újburzsuáziával szemben egyre inkább leszakadó, méghozzá koloniális-dominiumi, illetve szabad jobbágyi, „szabad és olcsó munkaerő-kapacitást” jelentő helyzetbe kerültek.

Az a kultúra azonban, ami az újonnan belépett államok polgárainál nem alakult ki, ami a régi tagállamoknál az ún. „szociális piacgazdaság” idején jobbára megszilárdult – a szolidaritás, a széles középréteg igénye, a jelentős társadalmi különbségek elutasítása (amit ma épp Belgiumban látunk az általános sztrájk képében, nem is oly rég pedig Franciaországban észlelhettünk) a briteknél – talán a tagságukhoz fűződő, a kezdetektől felemás viszonyuknak, talán birodalmi nosztalgiájuknak, talán számos egyébnek betudhatóan – ilyen torz formában öltött testet.

A Boris Johnson-i brexit mint szabadságharc (Orbanolini – független közszolgálati Kossuth Rádió) meg migráncsosok elleni kiállás (megjegyzendő: arrafelé épp mi, magyarok, lengyelek, románok, bolgárok vagyunk a migráncsosok) alighanem ugyanolyan mocskos, belpolitikai hatalmi érdekektől vezérelt kis trükk, mint David Kaméleon kettős beszéden alapuló népszavazása.

És könnyen lehet, hogy az eredménye is éppolyan lesz.

Bár a brit népszavazás bizonyos szempontból már mindent megoldott: az eddigi EU mindenképp múlt idő. Akkor is, ha visszafarolnak valamiképp az angolok.

Az eddigi EU múlt idő. Pedig minden megalapozott és megalapozatlan kritika ellenére jobb volt vele, mint nélküle.

Van egy csekély esély, hogy legyen egy progresszív Európai Föderációnak jövő ideje.

Nagyon csekély esélye van, de van.

 

· 1 trackback

Kollaboráció vagy polgári engedetlenség!

2016.04.12. 05:43 | Treuga Mei | 4 komment

Címkék: kollaboráció polgári engedetlenség a politikai elit szolidaritása

Azok a sunyi autoriter rendszerek, melyek kizárólag önmaguk újratermelését, az alternatívák elfojtását, a társadalmitőke-mobilitás megrekesztését célozzák – főként ha újrendies vonásokkal bírnak, így a társadalmi erőforrások folyamatos, hűség-elven történő privatizációján alapulnak – nem feltétlenül diktatúrák. Ennek ellenére igaz rájuk, hogy a közösségi javak (adók, információk, tulajdonok, törvényi lehetőségek, kulturális javak, titkosszolgálatok, természeti erőforrások, kommunikációs és bevett kulturális formák, nyelv, stb.) rendi-családi-osztály- és párttulajdonná tétele által ellehetetlenítik bármilyen jogfolytonos módon a leváltásukat, meghaladásukat.

A nyilvánosság jelenkori, minden hagyományos, kulturális hierarchizációt nélkülöző szerkezete a közösség számára a párbeszéd tereit (a diskurzivitás agóráját) a tőkéket uraló csoportok privilégiumává szűkítik. Ez a modern kapitalista államokban önmagában is komoly gond, de a korporatív-autoriter rendszerekben nem csupán az alapvető társadalmi szervezet és az erőforrások domináns elosztása dől el így, hanem a társadalmi-közösségi erőforrások kizárólagossága is meghatározott: a kulisszák alapján népképviseleti rendszer valójában már nem elsősorban, hanem kizárólag és visszacsatolás nélkül a politikai elit hatalmon lévő csoportja határozza meg a társadalmi mozgásokat, az erőforrásokhoz férő csoportok körét, az erőforrásokhoz férés feltételeit.

A technicizálódás és a globális struktúrák következtében az autoriter rendszer totalitásra törekvése kis eséllyel jár sikerrel. De a hatalmi rend megtartásához nincs is szüksége rá, hogy rés nélkül uralja a társadalmat. Azok a rések – ellenzéki média, a „szabadság kis körei”, „civil szervezetek”, magányos blogok –, amelyek kívül kerülnek hatósugarán, a jelentős intézményi és informális erőforrások révén periferizálhatóak.

Tisztázzuk: elnyomó rendszer nem csak az, amelyik a tüntető tömegbe lövet, az is az, amelyik korlátozza az információhoz jutást, a bűncselekmény gyanúja miatt feljelentőket fenyegeti jogtalan adatkezelés ürügyén, vagy a népszavazási kezdeményezést akadályozza!

Persze ahhoz, hogy az elnyomó autoriter rend letéteményesei bizonyosak lehessenek a dolgukban, a rések egymással folytatott párbeszédének hiánya is hozzásegíthet. Amíg pl. a maradék, rendszert nem szolgáló média nem képes súlyozottan – egymással konzultálva – témát választani, amíg (C. Zoltán politológus kedvéért) gumicsontokon rágódik, a társadalmi diskurzus megváltoztatására még a minimális esély sincs meg.

Mert nem M. Lőrinc nagygazda-útépítő-futballmogul-gázszerelő az érdekes (egy működő képviseleti rendszerben az volna, de itt vele törődni bűn: a média úgy tesz, mintha nem volna autoritere a rendszer)! Ma Magyarországon P. Péter legfőbb ügyész és a bűnpártolás egymáshoz fűződő viszonya a kérdés!

Az autoriter rendszereknek komoly segítője, ha a rendszerbe simulva, a rendszer fönntartására kialakított intézményeket (ügyészség, AB, köztársasági elnök, választások, NVI, rendőrség) elfogadva, azok igénybevételén keresztül kívánnak működni az ellenzéki pártok. Ez a pártok vezetőinek ugyan biztos megélhetést eredményez, ám végeredményben a rendszer fönntartásában segédkezik így az ellenzék. Egy autoriter, elnyomó rendszer esetén ugyanis a törvényes, legális eszközrendszer nem mutat kiutat a rendszerből – hisz épp a rendszer fenntartását szolgálják a törvények. Ez pedig a társadalmi tömegek reményét, alternatívakeresését veszi el.

thoreau.jpeg

Henry David Thoreau

Elnyomó rendszerben, ha a bűnüldöző szervek vagy a törvényhozó bábszevezet akadályozzák, az alapvető jogok megvédésére, kivívására békésen csak a tömeges polgári engedetlenség alkalmas.

Ahhoz, hogy a polgári engedetlenség tömeges mértékűvé váljék, a politikai elit ellenzéki részének kockázatvállalására, kezdeményezésére van szükség. Nem csak azért, mert – elvileg – a társadalmi-politikai minták megadásának letéteményesei, hanem azért is, mert jóval kisebb kockázatot kell a politikai elitnek evvel vállalnia, mint a társadalom tömegeinek.

A politikai osztálynak tehát végre szolidaritást kell vállania a társadalom tömegeivel!

Polgári engedetlenséget kell kezdeményezniük! Méghozzá komoly kockázatokkal járót.

Az nem megy, hogy a tiszta emlékű Rózsa Milán és a kiváló Sándor Mária az életét teszi föl egy élhető országért, az ellenzék pedig csak megnyerően, egyetértően mosolyog!

Az ellenzéknek most kell eldöntenie – politikai kockázatot is vállalva így hatalomra jutásának esélyei tekintetében –: végképp kollaborál vagy polgári engedetlenségi mozgalmat kezdeményez!

· 1 trackback

Mai Pilátusok

2016.03.31. 01:16 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: polgári engedetlenség Palkovics Tanítanék

Palkovics államtitkár elvárja a kerekasztal konzultációira a tiltakozó tanárokat. Mint nyilatkozta, ott folyik a munka, hisz ott vannak a szakemberek!

 

Igaza lehet. Szavait alátámasztja, hogy ott ül a Magyar Művészeti Akadémia is, ez a kiváló köztestület, ami véletlenül sem egy – egyébként tényleg szeretetre méltó, gyakorta tehetséges emberekből álló – baráti társaság és egyesület istenivé magasztosulása, hanem a magyar művészeti élet koncepciózus megújítója. Meg ott ülnek a nagycsaládosok képviselői is.

Hiteles.

Talán csak a Bajcsy-Zsilinszky Társaság hiányzik onnét, mint a rendszerváltás idején. Esetleg a Gyalusok és Asztalosok Országos Söregylete.

Mert hát ők is szakemberek, nem?!

A Tanítanék mozgalom belekényszerült a polgári engedetlenségi mozgalom kezdeményezésébe. Az ország jogrendje és jogalkalmazása a törvényesség határmezsgyéire szorítja mind az alapvető állampolgári véleménynyilvánítás, mind az alkotmányos gyülekezési joggal összefüggő, mind a bűnüldözési szervek állampolgári segítését célzó tevékenységek, a felelős honpolgárok komoly hányadát. Láthatjuk ezt a szegény, kiváló Rózsa Milán tetteiből éppúgy, mint Hadházy Ákos és Juhász Péter harcaiból, vagy a két volt MDF-elnök esetéből. Vagy mint a ligetvédők igyekezetéből látszik.

 

tanarsztrajk.jpg

fotó: index

Igaza van – már megint – TGM-nek, amikor néhány nagyobb pedagógus szakszervezet legalista álláspontját – és azt, hogy ez kell legyen a legalista, azaz a törvény betűjéhez a törvény szellemével szemben is hű magatartás – a szakszervezetek, közvetve a társadalmunk csődjének, vagy legalábbis annak egyik fénylő tünetének minősíti. Ők, ezek a szakszervezetek és vezetőik korunk Pilátusai: mivel a princepsztől, az általa keresztülkényszerített törvényektől kapták magas hivatalukat, kénytelenek tartani magukat a törvényekhez. Mossák kacsóikat.

Volt néhány kor, melyben nem voltak ily megfontoltak. A bostoni teadélután egy meghatározó nemzet, de legalábbis hosszú évtizedeket meghatározó állam megszületését eredményezte. A mocskok, nem akartak adót fizetni a semmire a brit koronának. A rebellisei!

1848. március 15-én néhány nyikhaj Pestről fölment Budára a politikai foglyok kiszabadítására (két fogoly volt, aznap csak az egyik cellaajtaját nyitották ki). Ez már-már az alkotmányos rend elleni nyílt felkelés! Ha valamelyiküknél bugylibicska volt, akkor fegyveres!

1956 ősze durva, a hatályos jogszabályokat is figyelmen kívül hagyó tevékenységből eredt, nem is csoda, hogy – mint azt minden tisztességes munkás-paraszt megtudhatta a Fehér Könyvből – brutális ellenforradalom lett belőle!

1988 novemberében komoly tömegek gyűltek össze a Keleti-pályaudvar környékén, demokráciát kiabáltak, miközben polgári engedetlenségi mozgalmuktól részegülten akadályozták a szabad közlekedést. A motoros és a lovasrendőrök a hatályos jogszabályoknak megfelelően keményen szét is verték a fantasztákat és a megtévesztett csőcseléket (öntudatos csőcselék a tüntetők ellen vonul, nem velük)!

De minek folytatni? Tudomásul kell vennünk: ahol a törvény az önkény eszköze, ott a törvény határain túli – és amíg csak lehet, mindig békés – eszközök maradnak csak az elnyomottak kezében. És nem csak az elnyomottakéban: minden öntudatos honpolgáréban.

Persze ehhez öntudatra kell ébredni.

Tömegesen.

Van válasz

2016.03.24. 02:39 | Treuga Mei | 109 komment

Címkék: terrorizmus biztonságpolitika EU demokráciadeficit

A TEK csúfos kudarcot vallott. Úgy szambáznak át Magyarországon a terroristák, hogy még élőzenekart is fizethetnének hozzá. A sok milliárdnyi adóforint a semmibe hullott. És kerítés ide vagy oda, amiért fölhúzták, arra láthatóan nem alkalmas. Csak a szerencsétlen, nyomorból, háborúból, rettegésből menekülő, biztonságot kereső menekültek nyomorúságának fokozására alkalmas Orbán eddigi tevékenysége. Bár az is igaz, a szellemi terror, amit MMA-stul, MTVA-stul, külpolitikástul ránk és az EU-ra kényszerít, esztétikailag kezd versenyben lenni a robbantók színvonalával.

eu_terkep.jpg


Persze, ez az EU sem egy leányálom. Nem átlátható, nem demokratikus a működése, ezen mielőbb változtatni kell. Jogosak az aggodalmak, hogy egy ilyen szerkezetű Európai Unió nem lehet soha kellő demokratikus kontroll alatt. Annál is sürgetőbb az átalakítása, mivel ahhoz, hogy az egymáshoz ezer szállal kötődő tagállamok működőképesek legyenek, hogy az EU geopolitikai szerepét betöltse a térségben, hogy polgárainak jóléte, szabadsága és biztonsága végre biztosított legyen, számos téren egységesülnie kell.
Evidens, hogy egységes külpolitikára van szükség. Oroszország nyomulása, az amerikai nyomás a TTIP mielőbbi aláírására nem kellően áttárgyalt, nem kellően megvizsgált állapotában, a régió számos biztonsági kockázata mind ezt teszi szükségessé.
Az egységesülő adójog és adózási szabályozás késleltetése súlyos milliárdok kiesését eredményezi összeurópai szinten. A multikkal kötött nemzeti különalkuk csupán egy kis részét hozzák be az elmaradt adóbevételeknek. Az úgynevezett „dupla ír szendvics” úgynevezett adóoptimalizálási játszmája hosszas nemzetközi bíróság előtti pereskedés után talán letörhető, de egységes adójog és egységes adórendszer nélkül folytatódni fog a macska-egér harc.
A brit populisták a helyi Orbán Viktorral, Cameronnal az élen az egységes munkaügyi szabályozás helyett protekcionista foglalkoztatás- és szociálpolitikát kezdeményeznek, ettől remélve – nem is alaptalanul – népszerűségük növekedését. Holott a brit munkásosztály hosszú évszázadok alatt kivívott vívmányait fenntarthatóan csak az összeurópai egységes munkajoggal, a szociális rendszer stabilitását egységes, de legalább konvergáló szociális jogrendszerrel lehet biztosítani.
Az Oroszországnak energetikailag kiszolgáltatott EU-tagállamok kérdése is megoldatlan. Bulgária, Csehország, Szlovákia, Magyarország és a balti államok fölgázszükségletüknek több mint kétharmadát (!) Oroszországból szerzik be. Egy egységes energetikai és nyersanyagbeszerzési rendszer az unión belüli egyenetlenséget addig is megszüntetné (így az Európai Unió döntéshozatala orosz meghekkelésének terét szűkítené), amíg az alternatív, kis fajlagos emissziójú alternatív energiaforrások (szél-, ár-apály-, napenergia, geotermikus energia) fejlesztése és a Norvégia felől növelt gázszállítási kapacitások kiépítése megtörténik. Ez egyben geopolitikai stabilitásunkat is növelné, ami nem elhanyagolható szempont.
És persze a biztonságpolitika. A belbiztonság kérdése. Bár a magyar miniszterelnök arról szónokol, hogy Brüsszel veszélyt jelent a magyar szabadságra, a leszerepelt TEK-je mellett okosabb volna egészen sordino beszélnie a kérdésről. Az Európát egységesen veszélyeztető, a schengeni szerződés következtében szabadon mozgó, sejtekben működő és a szegmentált szolgálatokkal igen nehezen nyomon követhető terrorizmus, legyen az nacionalista vagy iszlamista, az információcserére épp mostanában szerződő nemzeti titkosszolgálatokkal és belbiztonsági szervekkel ugyan valamelyest jobban felügyelhető, ám a valódi hatékonyságnövekedést egy egységes európai belbiztonsági szervezet jelentheti. A terrorveszély-helyzet néven futó törvénytervezet aligha megoldás, ha nem történik egységesd információszerzés és egységes elhárítás. Pontosabban megoldás, csak nem egészen arra, amit állítanak róla az állampárt prominensei. Másra kétségtelenül alkalmas, de a nyílt önkényuralom lehetőségét biztosító törvényt – ha más párté a hatalom – még a szélsőjobb sem támogatja.
Miközben lángoktól öleltünkben a helyi hatalom meg akar menteni minket Brüsszeltől, a kiút kizárólag az átláthatóbb és demokratikusabb uniós működés lehet. Miközben bársonynesz-ingatónkban az otromba, a mentális vulgaritás határait súroló provincialitásban tobzódik az uralkodó állampárt, a szigorú feltételekhez kötött uniós egységesülés lehet csupán a kiút.
Igen, releváns kérdés, amire Orbán rájátszik. Az uniós adózási egyenetlenség, a munkavállalói jogok és a szociális jogok jelentős eltérése mind éppoly megoldandó, a nemzetállamok számára is vizsgálandó kérdés, mint a biztonságpolitika, az átláthatóság és a demokratikus működés.
De ezekre a kérdésekre lehet tisztességesen és hatékonyan is válaszolni.
Mert van jó válasz.
A több Európa.

Válsághelyzet

2016.03.22. 17:08 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: válsághelyzet szabad választások NVI alkotmányos rend elleni bűncselekmény

A több sebből is vérző törvény alapján megszületett válsághelyzet kihirdetése a törvényben foglaltaknak megfelelő indokok nélkül történt. Immáron több hete áll fönn törvénytelen állapot, alkotmányos válság. A valódi válsághelyzetet tehát a miniszterelnök és tettestársai okozzák.

 

valsaghelyzet.jpg

fotó: Index

A kormánytöbbséget egy ennél is kegyetlenebb felhatalmazásra jogosító törvényt is megpróbált már keresztülvinni, az ún. terrorveszély-helyzetre vonatkozó törvényt. Olyannyira kilólott a lóláb, hogy még a szélsőjobb sem szavazta meg, így nem lett meg hozzá a kétharmad. De a jelenlegi törvény is egyfajta magyar felhatalmazási törvény, ha lassabban is tudnak élni vele. És a kormányerők nem akarnak várni: a válsághelyzet életbe lépésének feltételeit sem várták meg!

Amennyiben kétségünk lenne a rendszer autoriter voltát illetően (amit nem cáfol az, hogy kis olvasottságú blogokon kritizálható, az cáfolná, ha az állampárt közpénzből, adóforintjainkból finanszírozott propagandamédiájában, a gúnyból még ma is közmédiának nevezett állami rádióban és televízióban néha a kritikai észrevételek is megjelenhetnének, ha az állampárt gazdasági, hatalmi, politikai visszaéléseit és durva elnyomó gesztusait kritizálók biztosan tudnák, hogy nem eshet bajuk – és sorolhatnám), amennyiben még van, aki törökgáborkodó méla bölcsességeket büffent a nagyvilágba a kiírt szabad választások és a demokratikus rend megléte közti közvetlen kapcsolatról, akkor – ha a 2014-es választások EBESz-jelentése után nem is, mert az EBESz-t biztosan Soros György, Brüsszel, a Washington – Tel-Aviv – Katmandu – tengely, a piréz lobbi, a buzilobbi, a tudjukkik világösszeesküvő tanácsa a terroristákkal összefogva pénzel, mer' megmották a kocsmába' is, és ha a leplezetlen és agresszív közvagyon-rekvirálásaikig nem is, mer' azokislopnak, há' ezek legalább nem szégyenlik, és ha a végtelenül tisztességtelen és egyoldalú bűnüldözésükig, ami leginkább az államilag szervezett bűnszövetkezeti tevékenység felderítésének akadályozását jelenti, mer' a Gyurcsányi meg szemeket lövetett ki –, de legkésőbb a Nemzeti Választási Irodában történtek után mindenkinek le kellett esnie, milyen jellegű rendszert font körénk Orbán Viktor és politikai, gazdasági, újságírói vazallusrétege.

Persze az is komoly kérdés, hogy a rendszer végleges kifejlődésében és fennmaradásában milyen felelősség van a jól fizető, kényelmes ellenzéki zsámolyokra telepedő ellenzéki képviselőknek az EBESz-jelentés után – ezt majd a rendszerváltás után fontos volna vizsgálni. De az már végleg kimagyarázhatatlan, hogy az NVI-nél történtek után bármely párt a 2018-as szabad választásokra készül, bízva a választói akarat kifejeződésében! Minden olyan erő, amelyik a jelenlegi kondíciók közepette mostantól bármilyen választáson részt vesz a jelenlegi kondíciók alapján, az Orbán Viktornak és szolgáinak politikai tettestársa – kimagyarázhatatlanul. Az meg igen elgondolkodtató, hogy korunk politikai Piszkos Fredje, még pontosabban az Orbán-rendszer lebontásának egyik legnagyobb akadálya, Gy. Fletó volt az egyetlen, aki fölvetette a szecesszió kérdését, így majdnem korrekt volt. (Korrekt akkor lett volna, ha kivonul párttársaival – a többiek döntésétől függetlenül. De elmondta, hogy most már nem maradhatnak a Parlamentben – aztán maradtak... Ízléses emberekkel van tele korunk politikai elitje!) Orbán és Lázár, Habony és Kubatov, Németh Szilárd és Kövér László politikai tettestársa tehát Vonától Tóbiáson, Szigetvárin és Gyurcsányon át Schifferig, Szabóig és Fodorig mindegyik. Evvel el kell számolniuk majd előttünk.

De a kivonulás fő oka talán még mindig adott, még menthetik maradék, igen sovány becsületüket és politikai hitelüket: a válsághelyzet országos beveztetése jogellenes, tehát önkényuralmi tevékenységnek minősül. Mindegy, hogy alkalmazzák-e bárkivel szemben, mert a kihirdetése önmagában fenyegetően hat az alkotmányos jogokkal élni kívánó állampolgárokra. Erre hivatkozva még tehetnek valamit Orbán eddigi ellenzéki tettestársai.

Persze alkalmazhatják is a jogszabályokat. Ám érdemes fölhívni rá a figyelmet: bármilyen apró alkalmazása később a bíróságokon – ha végre eltüntetjük ezt a rendszert – az alkotmányos rend elleni szervezkedésnek, rosszabb esetben alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló cselekedetnek fog minősülni.

Csak sok sikert kívánhatunk az állampárt minden civil és nem civil katonájának a további szolgálathoz!

Önkényuralminak tekinthető-e a jelenlegi trend?

 

Tél ünnep

2015.12.24. 00:48 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: ünnep karácsony hanuka napforduló

Ez az időszak az ünnepeké.

A téli napforduló számos kultuszban jelentős esemény volt. Az egyik jelentős elterjedésű ókori vallási rendszerben, a Mithrász-misztériumban erre az időszakra tehető az egyik legjelentősebb ünnep. Az általában is elmondható, hogy igen régi a különböző kultikus irányzatoknak a téli napforduló ünneplése. A világ számos táján és számos korban kapcsolódik és kapcsolódott hozzá szakrális ünnep. Általában a fény eljövetele szellemi és anyagi értelemben is a gazdagodást és az újjáéledés reményét szimbolizálta és szimbolizálja.

 

index.jpeg

A zsidó vallásban a Makkabeus-felkelés győzelmének emlékeként maradt meg a Hanuka ünnepe. Itt is megjelenik a fény szimbóluma: a szentély bálványoktól megtisztítása után az egy napra elegendő rituálisan megfelelő olaj csoda folytán nyolc napra elegendőnek bizonyult, így a menóra nyolc napig égett. A Hanuka tehát értelmezhető a spirituális megtisztulás utáni új világosság szimbólumának is.

 

menora.jpg

A keresztény vallásban a messiás megszületésének ünnepe kötődik az időponthoz. Bár a történeti Jézus – amennyiben a létét kétségbe vonók tévednek és valóban élt – valószínűleg tavasszal született, a születés ünnepe a napfordulóhoz kötődött az idők folyamán. A Szent Család – egy menekülő zsidó pár – kitaszítottan keresett menedéket, majd, mivel nem fogadták be őket, mintegy hajléktalanként, jászolban született a Megváltó. A történet nem csupán a szolidaritás hiányáról szól, és nem csupán a legnehezebb időkben, az elhagyatottságban születő reményről, hanem a kitaszított, „sötétbe taszított” emberben szunnyadó lehetőségről is. A három pásztor és a három királyok hagyománya alapján arról, hogy a teljes kiűzöttségben senyvedőkben is ott lappang Isten – vagy az unitáriusoknál és a szombatosoknál a tökéletes ember –, a közösségnek tehát fontos így viszonyulnia minden tagjához és minden jövevényhez.

 

caravaggio_jaszol.jpg

 

Mindenkinek hite szerint evvel kíván a blog szerzője békés, reményteli napokat.

Boldog napforduló-ünnepet, hág száméáh, áldott karácsonyt!

Gyarmatosított álmaink

2015.12.22. 13:12 | Treuga Mei | 6 komment

Címkék: nyelvi elnyomás

A rezsim lassan elfoglalja a nyelvet és gyarmatosítja a társadalmi gondolkodást. Szívósan kiiktat mindent, ami az elnyomást, a kizsákmányolást, a hatalom logikáját felszínre hozhatja, láthatóvá és nyilvánvalóvá teheti. A törzsi-mágikus gondolkodás nyelvi rétegeit terjeszti – szoros szövetségben és együttműködésben a szélsőséges, de korántsem radikális (azaz nem gyökeresen eltérő) jobboldallal – masszív kitartással. Evvel olyan zsigeri struktúrák és szándékok tömeges kiépítését célozza, amelyek – a gondolat és a beszéd hatalmi gyarmatosítása révén – vita és eszmecsere, érvek helyett zsigeri reflexeket építenek ki, várnak el és kényszerítenek ki a társadalomban.

Eszmecseréről szó sem lehet, mivel – épp mágikus alapjai miatt – a hatalom kézben tartásán túl nincs mögötte semmilyen ideológia, nincs semmilyen értékszemlélet (a hatalom kézben tartásán túl): de eredményez egy ideológiai közösségi tendenciát. Méghozzá radikális (gyökeres) módon eltérőt a működésképes modernista társadalmakétól. És épp ezért kiszámíthatatlan, hosszabb távon nem kézben tartható a köznapi eredménye.

 

bereny.jpg

 

Láttunk már ilyet Köztes-Európában többször is, nem volt egyik sem sikertörténet az életminőség szempontjából. Ma például arról beszél Őfőméltósága, hogy az „egészséges józan ésszel” szemben az Európai Unió túlzottan foglya az ideológiáknak.

Valahol közös gyökere van ennek a bölcsészettudományokkal szembeni vehemens, primitív ellenségességével. Ahol egy országban jelentős számban vesznek részt a közügyekben a kérdések, jelenségek, problémák alapos elemzői, a megoldást – nem pedig az elfedést – kereső polgárok, ahol a vita az értékek és érdekek megfogalmazásának készségével alakul ki, és ahol ez visszahat a közösségre is, van esély a hosszú távú – időnként rövid távon kényelmetlen, de valódi – megoldás meglelésére. Az ösztönszerű, állati reakciók viszont viszonylag ritkán hoznak pozitív össztársadalmi hozamot. Az azonban kétségtelen, hogy a nyelvi és eszmei szempontból autonóm társadalom kevésbé szorul rá az alávetettségre, a vezetésre. Így aztán az autonóm eszme minden hatalomnak ellensége.

Amikor a saját történeti vagy most képződött közös ügyeink intézését kiveszik a kezünkből, amikor önrendelkezésünket, a reflexió jogát a tényekről a haza, a nemzet vagy a fejlett nyugati demokráciák nevében kész megfelelésekbe darálják (milyen haza, milyen nemzet és milyen demokrácia az, amelyiknek a nevében ilyesmi normális?!), amikor ügyeink megoldása helyett a kinevezett hibásak (bibsik, cigányok, buzik, nyuggerek, feminonácik, komenyisták, fasiszták) emlegetése kezdődik, amikor kulturális-közösségi nyomás alakul ki arra, hogy a jelenségek közösségi vizsgálata helyett az egyén pozíciójának értelmezése és megfelelése történjen értelmetlen nyelvi sablokonkon és közhelyeken keresztül, a már kialakult szellemi gyarmatosítás, elnyomás gyümölcseinek learatása folyik. Közös céljaink kialakítása helyett egyéni álmok közösségbe szugerálása révén tűnik el a lehetősége a közös életminőség-javulásnak.

Csak rajtunk múlik, mennyire tartós ez. Ha – immáron – komoly és fáradságos munkát vállalva visszavesszük a nyelv autonómiáját, fölszabadítjuk magunkat a gyarmatosított gondolkodás alól, akad némi esélyünk.

Persze ez csak az első lépés.

Sok munka vár még ránk.

És sok buktótató is.

Mert a tömegesen gyarmatosított elmének könnyebb a kényelmes elnyomás, mint a nehéz munka.

Arany idők

2015.12.19. 18:40 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: médiahekk pártállam gyermekéhezés Paks II. verbálfing

(A Házmester Úr megint szellentett egy nagyot a száján át – de ezt már neki is le kellett íratni, ekkora bűzt nem tud teremteni magától. Őt erre tartják, mint Gulyás Gergelyt az emberarcú NER-társnak. Semmiről nem szólnak szegénykék, csak ennyiről. Most akkor arról megy a vita – végtelen komolysággal –, hogy emberek-e a nők. A sajtó meg teljesen rácuppant. Így megint baromságokról beszélget a média a valós dolgok helyett. Holott annyit kellett volna csak leírni, hogy „Hát, igen, a Házmester Úrnak kicsit rossz a gyomra vagy a szellemi kapacitása, így sajnos a vasárnapi asztalra is gyakorta odaszellent jó büdöseket – de mit tegyünk, nem ezért szeretjük, tudjuk, hogy a szórakoztatóiparban sok megpróbáltatás éri!” Esetleg eldúdoljuk magunkban a „Nálatok vannak-e állatok?” című korszakos bárgyatagságot, miközben megállapítjuk magunkban, hogy igen, vannak. Nincs tovább. Normális ember nem vitázik őstulkokkal és őstulkokról. Főleg, ha nincs miről.)seggszaj.jpg

(Amikor a Nemzet Poszátája is odaeregetett, ezért a cukrásza úgy döntött, nem ad neki több ingyenkrémest, mert meg kell tanulnia, hogy asztalnál, mikrofonnál nincs mód a szellemi fingásra, a cukrász legnagyobb megrendelője, a NER befenyített. Ez nyilván néhány milliárdot fölemészt közpénzünkből. Ha másért nem, a kértalanítási per miatt, mivel a cég részvényei elszálltak a mélybe a kormánybejelentés miatt. Ilyen ez, tisztelt tőkebefektetők, amikor egy ilyen kafferbivallyal üzletelnek, mint amilyen az Orbán: néha odadöf a szarvaival, mert megcsípte egy szúnyog vagy mert valamelyik csordatagnak helyet akar csinálni. Ezt az RTL már megtanulta, most, hogy az Origo beáldozása révén jó bizniszeket remélt a Telekom csoport, kénytelenek ők is megtanulni. Jó volna, ha e két esetből mindenki más is tanulna, és nem áldozná be a maradék biztosítékait – mint pl. a sajtószabadságot – a remélt, de egy kafferbivallyal sosem biztos haszon reményében. Így jár, aki a korpotratív-autoriter rezsim kafferbivalyával üzletelget...)

Sikerült megint elterelni, meghekkelni a közbeszédet. Éppúgy, mint a "menekültkérdéssel". Igaz, Paks II. ügyeiben egyre jönnek ki az adatok, egyre védhetetlenebb. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország közepén egy gazdasági és politikai atombombát építenének. Hogy nemzedékekre eladósítanák fölöslegesen a nemzetet, miközben egy elmebeteg és kegyetlen államnak, Putyin államának láncára kötnék az országot. Igaz, az új század hazaárulását, a magyar vidék ellehetetlenítését, napszámosok, jobbágyok tömegének és néhány tucat új grófi szérű birtokosának kietlen vidékévé tételét, az új földtörvényt (amely minden kormányzati állítással szemben külföldi tulajdont is lehetővé tesz – de nem ez a legnagyobb gond vele) próbálják áterőszakolni – nem is sikertelenül – a NEP NER lovagjai. Igaz, amint azt a Szent Imre kórház vagy a feketeruhás nővér hősies példája is mutatja, az egészségügy romokban, az orvosok és nővérek menekülnek, amelyikükben egy csöpp öntudat és hivatástudat van, az föláll a helyéről, mert nem hagyja, hogy a keze közt ne kapjanak ellátást a betegek. Igaz, a gyermekéhezés marad a régiben, de van cserébe hit- és erkölcstan. A nemzeti nyomor kultúrája újabb évtizedekre belénk szikkad.

A legnagyobb ellenzéki párt azt ígéri minden szavával és minden szimbólumával, hogy nemzetibb és együttműködésibb rendszer lesz a regnálásuk alatt a nemzeti együttműködés rendszerénél. Korporatívabb, autoriterebb, kevesebb szabadságjogot biztosító – így az állampolgárok számára ellenőrizhetetlenebb és befolyásolhatatlanabb –, és nyilván beláthatatlanabb hülyeségeket eredményező döntésekkel teli rendszert ígérnek. Meg rendet. Aminek már igazán ideje – csak József Attila meg ne tudja, hogy nem a szabadság szüli!

Mindeközben Gy. Ferenc, T. József, K. Gergely, F. Gábor, Sch. András, Sz. Viktor NER-tettestársak – tudomást sem véve arról, hogy a kétharmados törvényeknek és kétharmadosan bebetonozott megbízható NER-társaknak betudhatóan a kiépült pártállami rendszer megváltoztatásához kevés a kormányváltás – kormányváltásra készülve, asztalt verve, elszántan ordítják, hogy „Ejnye, no, ez már igazán nem járja!”, aztán konok és harcos ellenállásukkal orcájukon helyet foglalnak az Orbán Viktor Őfőméltósága kegyelme által számukra biztosított ellenzéki zsámolyokon. Ők a mi Kasztner Rezsőink: jó pénzért kiváltanak egy-egy kicsiny társadalmi csoportot legalább ideiglenesen a megsemmisülésből. Már amennyire és amennyit kimentenek.
A rendszer már olyan szinten nem képes a döntései következményeit előre tisztázni, hogy nemhogy a náci dohányboltokban – Lázár János barátainak és tettestársainak boltjaiban –, a saját klientúrájukat is bajba lökve van ellátáshiány (persze csak ideiglenesen – és őket szánja a fene), akár a hetvenes években, de a közalkalmazottak és köztisztviselők jelentős részének fizetése is késve érkezik meg. Az ellenzék meg még mindig nincs kint az utcán. Akár közösen, akár tisztán, egyedül. De nehezen is tudna: a teljes sajtó hűen szolgálja az összes kormányzati médiahekket.

De a menekültektől megmentjük Európát, hál' Istennek! Akkor jó, ezért akár éhezni is érdemes!

Azt hiszem, a kollektív paranoid téboly látlelete jól kiállítható erről az országról.

Meg a töketlen önsorsrontásé.

· 1 trackback

Magyar felhatalmazási törvény

2015.09.04. 02:29 | Treuga Mei | 26 komment

Címkék: szabadságjogok menekült-törvény náci törvények

1933. március 23-án a náci Németországban megszavazták az ún. felhatalmazási törvényt. A törvény törvényalkotó jogkörrel ruházta föl a végrehajtó hatalmat, hogy törvényt alkosson. Ez a kancellár-államfőnek, Hitlernek teljhatalmat biztosított.

reichstag.jpeg

 

Égünk, mint a Reichstag

 

2015. augusztus 28-án a Fidesz és a KDNP nyolc képviselője benyújtotta Egyes

törvények Magyarország államhatárának hatékonyabb védelmével és a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról címen a rendőrségi törvényt módosító javaslatát. A törvényjavaslat szövege többek közt tartalmazza

35/B § A rendőrség a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, a járványügyi intézkedésk biztosítása céljából

a) útvonalat, közterületet a forgalom elől elzárhat, a forgalmat korlátozhatja,

b) nyilvános és közforgalmú intézmények működését korlátozhatja, magánlakásba – külön írásos

c) utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet, és ott tartózkodhat,

d) területet, épületet lezárhat, és megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen vagy onnan távozzék, illetve az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti.

A 39 § egy új ponttal egészül ki.

A rendőr magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül nem léphet be, illetve nem hatolhat be, kivéve

l) tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, Magyarország területén jogellenesen tartózkodó személy felkutatása érdekében, ha alaposan feltételezhető, hogy a

magánlakásban ilyen személyek tartózkodnak. (Kiemelés a blog szerzőjétől.)

A törvénymódosítási javaslat az eddig törvények által nyújtott biztonságot meg nem haladó mértékű egészségügyi hatósági kockázatkezelést eredményez. Azaz az eddigi jogszabályok is biztosították a járványveszélyek megelőzését. Ugyanakkor a javaslat egy meg nem határozott új jogi fogalmat kíván a magyar jogba emelni, a a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fogalmát. Ennek definiálását elmulasztja. És ami még fontosabb: nem határozza meg, mely állami intézmény vagy személy jogosult az új válsághelyzet megállapítására. Azaz egy de facto szükségállapot bevezetésének jogköre nincs meghatározva!

Az új rendőrségitörvény-módosító javaslat olyan alapvető társadalmi funkciókat kíván korlátozni, mint a közterületek használata, a közintézmények működése (amilyen pl. a Magyar Országgyűlés is...), emellett a 39 § alapján a magánszféra tiszteletben tartása is megszűnik feltételezés (tehát nem a magyar jogban bevett gyanú fogalma!) alapján!

Az új törvénymódosító javaslat elfogadása kis lépésekben a náci felhatalmazási törvénnyel azonos eredményre vezet. A meghatározatlan jogkörök és az új, definiálatlan tényállás (tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet) egy korlátozatlan és korlátozhatatlan végrehajtói hatalmat eredményez, amely mind az egyéni (magánlakásokba feltételezésen alapuló rendőrségi behatolás), mind a közösségi szinten (közintézmények működésének felfüggesztése) önkényes és definiálatlan szabadságkorlátozást tesz lehetővé.

 

A javaslat a teljes önkény jogi alapjainak ágyaz meg – anélkül, hogy az eddigi jogszabályokhoz képest bármi új társadalmi hasznot biztosítana.

A náci felhatalmazási törvény és a fidáci „válsághelyzet-törvény” közti különbségek számosak. Az utóbbi pl. magyar nyelven íródott. De ez nem menti föl a benyújtókat – és az esetleges igennel szavazókat sem.

A menekültügy: ürügy. A teljhatalom: kollektív szolgaság.

 

Napirend előtti parlamenti felszólalás

2015.08.31. 01:27 | Treuga Mei | 239 komment

Címkék: járvány menekültek Orbán Merkel Iszlám Állam Magyar Kalifátus

Orbán! Maga akkora lúzer, mint ide Nagykáta! Mi a fenét keresnek még itt a menekültek? Miért nem hagyja, hogy oda menjenek, ahová akarnak, és ahol pont várják és befogadják őket: Németországba? Értem én, hogy el kell terelni a figyelmet a földrablásról, az újabb grófi szérűk haveroknak és tettestársaknak adományozásáról, a magyar vidék végső tönkretételéről, de mit kell szórakozni a szerencsétlenekkel? Megéri "tematizálni" velük, akik ezt az országot magasról ejtenék, ha nem tartaná itt maga meg a többi kocsmabölcselkedői szintű tahó haverja?!

 

menekult-keleti-palyaudvar-01.JPG

fotó: Hír24

Ott ülnek tömegesen a pályaudvarok környékén a menekültek, mert maga nem hagyja fölszállni őket a Németországba tartó vonatukra! Orbán! Legalább annyi borsszemnyi agya lehetett volna, hogy ha már szórakozik velük, mert fél százaléknyi választói népszerűség-növekedést remél ettől, mobil illemhelyeket meg zuhanyzókat odaszervezzen valahogy nekik annak a sok millárdnak a töredékéből, amit a határzár nevű debil és haszontalan játékára költ! Ha nem emberségből, nem azért, hogy a menekülteknek jobb legyen – mert belátom, a maga kocsmai világképébe ez a fajta humanizmus nem fér bele –, legalább azért, hogy ne okozzanak ferőzésveszélyt! Mert hiába léptek be egészségesen határon, ha itt bármelyik elkapja a megfelelő bacillust a tőlük telezsúfolt aluljárókban bárkitől, akár magyar állampolgároktól, olyan diftériajárvány vagy tífuszjárvány söpörhet végig az országon, itt, az Európai Unió éllovas országában, ami olyan jól teljesít, hogy száz határról csodájára járnak majd!

 

Értem én, hogy meg akarja mutatni, micsoda gondot okoznak ezek a migráncsosok nekünk, ezért zsúfolja be őket az ötszáz fős menekülttáborokba ezrével, hogy aztán amikor kitörnek onnét és inkább az utcát választják, megmutassa, milyen jól rendet tud teremteni. Veszélyt okoz, hogy aztán megvédhesse ettől a veszélytől a közt. Persze, ez a legkisstílűbb maffiatmepó, amin csak az nem lát át, aki tényleg elhiszi, hogy maga gondol valamit a világról, a társadalalomról, a nemzetről. Pedig maga is tudja, hogy már nagyon kevesen maradtak ilyen naivak. De nem is ez a baj, ez csak gusztustalan, amilyen maga szokott lenni, Orbán! Ez csak azoknak a szadistáknak öröm, akik a szélsőjobbon attól élveznek, ha valakinek rossz. A baj az, hogy közben a közegészségügyet veszélyezteti a középszerű kis praktikáival.

 

Ezek az emberek több mint kilencven százalékban az Iszlám Állam elől menekülnek. Tudja, az elől a vadállati hatalom elől, amelyik időnként kampányszerűen élve éget el embereket, ha éppen nem a lefejezéssel bíbelődik. Az elől, amelyik egy nyilvánosságra került térkép szerint a nagy iszlám államközösség részének tekinti nem csak a teljes Közel- és Közép-Keletet, nem csak Indiát, nem csak Észak- és Közép-Afrikát, nem csak a Balkánt, de – az Ibériai-félsziget mellett – a volt török hódoltságot is. Ezek az emberek a pályaudvarok környékén az elől az őrült fegyveres hatalom elől menekítik az életüket, amelyik az egyik iszlám kalifátusa részének tekinti Pécset, Szegedet, Kecskemétet, Kaposvárt, Egert, Budapestet. Ezek a menekültek potenciális szövetségeseink, maga meg játszadozik velük, elriasztja tőlünk őket Orbán! Akkora lúzer, hogy nem fér rá a térképre!

 

Mondja, Orbán, nem érzi, hogy ha nem lenne ennyire aktív, mennyit használna? Nem dobnánk ki milliárdokat a haszontalan, de csilivili határmenti kerítésére, de a menekülttáborokat sem kellene bővíteni (pedig bőven jutna a kerítésre költött pénzből erre is), mobil wc-ket sem kellene vásárolni, legföljebb néhány millió forintot befektetni információs pultokba, hogy könnyebben megtalálják a szerencsétlen menekültek a müncheni gyorsot. Így nem szorulnának az embercsempészekre, ami azt eredményezheti, hogy kicsit visszaszorul legalább ez az ága a bűnözésnek. Persze ha kampánypénzt meg egy kis mellékest remél az embercsempészetből is – mert akkora szívességket tesz nekik a mostani intézkedéseivel, hogy ennek kis mértékű viszonzása is sokat hozhat a konyhájára –, akkor más a helyzet. Akkor nyilván megérte az a minap megfulladt hetvenegy szerencsétlen is. Pénz beszél. Plusz egy-két százalék a pártnak meg plusz néhány millió a kasszába megér néhány tucat emberéletet, értem én. De az ilyen kemény csávókkal, mint az embercsempészek, jobb ám vigyázni! A kispályás balfácánok, mint maga, nagyot bukhatnak, ha ki akarnak szállni! Megéri ez? A menekültek úgyis mindenképp Németországba mennek. Merkel várja őket.

Maga meg megválthatná közben a világot a haverjai és cselédei körében a kocsmabölcsességeivel otthon, vagy felőlem a kedvenc stadionjában is!

Hát nem nyerne mindenki, ha kevésbé volna tevékeny, Orbán, maga szerencsétlen lúzer?!

 

Az utolsó nemzedékek

2015.08.30. 13:05 | Treuga Mei | 6 komment

Amit Ady, Bartók, Berény és még számosan megkíséreltek egy évszázada, a magyar hagyományok talaján állva a modern, a törzsi gondolkodást meghaladó közösség megszületésének elfogadtatását, meddő és gyászos végű próbálkozás volt.
Nincs mentségünk: mi hagytuk magunkat elbutulni és gyér közhelyekbe burkolt, önsorsrontó önámításba süllyedni. Mert nem a "háttérhatalmak" titkos összeesküvése által válunk gyarmattá, hanem az önazonosságunkkal szembenézés elmulasztásával, a csecsemői önáltatással és önimádattal, a közösségvállalás és közösségalkotás helyetti bűnbakok, árulók, ellenségek keresésével és kreálásával. Gyengék vagyunk, hogy megvédjük magunkat a globális tőke és a globális fogyasztói kultúra romboló mozzanatai és hatásai ellen, mert gyöngék vagyunk önnön hiú és kisded narcizmusunk, önfölmentésünk ellen harcolni, gyöngék vagyunk szembenézni önmagunkkal, gyöngék vagyunk minden hibánkat és erényünket pőrén látni, magunknak őszintén bevallani. Az a kultúra, amelyik félelmen és haragon, önsajnálaton és ellenségek kiötlésén alapul, amelyik a közösség önmagán végzett munkája helyett másokra mutogat, önmagát emészti föl.gyaszcimer.jpeg
Ez a nemzet öngyilkos nemzet: a keresztyén és humanista értékek hosszú távú erejében nem mer hinni, a külső hatásoktól retteg, képtelen idomulni hozzájuk, fölhasználni őket, irányítani őket, hasznára váltani őket. Ennek a nemzetnek a kultúrája a sértettség és a félelem kultúrája. Ellenséggé álmodjuk mára nem csupán más nemzetek fiait, de önmagunkat is.
"Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény."
Romboljuk önnön jövőnket. A szeretni tudás hiányával, a gyermeki, fölgyűlt, érthető, de romboló gyűlölettel, önkritikátlanságunkkal, önbecsapásunkkal, önáltatásainkkal.
Mi tesszük gyarmattá, egy eltűnő kultúra gyermekeivé önmagunkat. Mi emésztjük az időben semmivé a horvát nemesi családból jött Zrínyit, a szlovák anyától született Petőfit, a cigány apa nemzette József Attilát, a a zsidó ősöktől származó Radnóti Miklóst, a sváb családból eredő Weöres Sándort, a jász felmenőkkel bíró Juhász Ferencet - és ezt a nyelvet is, ezt a kultúrát is. A valóság vizsgálatán alapuló tisztességes tett helyetti hazug, gyűlöletből született mítoszokkal emésztjük.
Őseim idemenekültek Levédiából és Etelközből ezerszáz éve, hogy ne váljanak besenyővé, hogy megőrizzék és a korban érvényes módon fönntarthassák önazonosságukat. Utódaik ezer év alatt elvesztegették kemény munkájukat.
Az utolsó magyar nemzedékek egyike vagyunk. És nincs mentségünk: magunk pusztítjuk el a magunk kultúráját.

Az elterelés profitja

2015.06.08. 16:33 | Treuga Mei | 24 komment

Címkék: plakát elterelés gyűlöletkampány nemzeti konzultáció

A gyűlöletkampány elterelés. Ebben igaza van Vágó Gábornak. Minden – egyébként ügyes, szimpatikus és tisztességes – plakátmém, minden fölhorgadó ellenzéki virnyantás háttérbe szorítja az új közbeszerzési törvény, a Questoron keresztül kormányközeliek által kiforgatott szerencsétlen állampolgárok, az érzéketlen és minden gátálás nélküli közpénzharácsolók, a gyermekéhezés döbbenetes elterjedtsége, a hazánkban régiókat sujtó afrikai nyomor ügyét.

 

elquestoroz.jpeg

Még Gréczy Zsoltnak is majdnem igaza van: a kialakult rendszer posztmodern-fasisztoid, ha Orbán nem is fasiszta diktátor, csak egy szánni való, hatalommániás nyomorult. De amíg ilyen általánosságokról beszélünk, a devizahitelesek sanyarú helyzete, az államilag irányított bűszövetkezet elburjánzása, a legfőbb ügyészség gayanított bűnpártolása, az MNB-n keresztül ennek kifizetése, a vidék élhetőségének végleges fölszámolása az új, fideszes grófok mohósága, latifundiumai által, az egészségügy teljesen fizetőssé válása, az oktatási rendszer halála, mindaz, ami a népharagot a zsebnáciktól a liberálisokon keresztül a rendszerkritikus baloldalig egységbe forrasztaná, hogy ezt a szemetet, amit NER-nek nevezünk, eltakaríthassuk közösen – mindez háttérbe szorul.

Igen, tudjuk jól, amit a szélsőjobb képvisel, az nem ennek a rendszernek a fölszámolását, hanem a kiteljesítését eredményezné. Igen, tudjuk jól, hogy sanda gazdasági és hatalmi szándékok húzódnak ott is a háttérben. De azokat, akik rájuk szavaznának, nehéz másként ráébreszteni a valóságra, mint hogy bevonjuk őket közös dolgainkba. És hogy egészen tisztán tapinthatóvá tesszük a számukra is: minden gyűlöletkeltés a mély problémák elrejtésére, elterelésére szánt eszköz, ami a megoldások ellehetetlenítését eredményezi.

 

Így hát igaza van azoknak, akik a paprikajancsi-bohózatot a halálbüntetésről legföljebb kiröhögték. Orbán meg akarta beszélni, majd miután jól megbeszélte magával, eredményre jutott: erről nincs mit gondolkodni. Ahogyan az idegenellenes idiotizmusnak is így eséllyel ilyesmi lesz az eredménye. (Hogy mennyit árt mégis mindevvel a kultúránknak azáltal, hogy a primitív, animális tahóságot legitimálja, érdemes lesz majd mielőbb beszélnünk, amint túlvagyunk ezeken az embereken – meg szerencsésebb esetben a tisztességes nép- és bírósági ítéleteken.)

Igen, sokat árt ez a gyűlöletkampány „tematizálásával” és kultúrarombolásával. Mégis hozott valami hasznot.

Két ember, két olyan tisztességes állampolgár, aki meg akar szabadulni a kollektív hallgatás bilincsétől, aki át akarja törni a lassan ránk szoruló félelem falát, polgári engedetlenséget kezdett.

Tettük által csak úgy mellékesen nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalom letéteményesei az elherdált pénzekből megvalósított, két büntető törvénykönyvi tételt (a közösség elleni uszítást és a hűtlen kezelést) is fölvető cselekmények tárgyait kispályás autoriter rendszerekre jellemző módon védik a nem alapvetően erre kitalált állami erőszakszervezetekkel. Explicitté vált a sunyi elnyomás, így újabb társadalmi hozamot eredményeztek akciójukkal.

 

Ők ketten méltó harcostársaiként a fiatalon elhunyt Rózsa Milánnak a békés polgári engedetlenség kultúráját tartják fönn az autoriter idiotizmussal szemben. Bár a kormány és tettestársaik azt gondolták, elterelhető a figyelem gyűlölettel és ostobasággal, tévedtek. A nyílt és egyszerű, őszinte állampolgári megnyilvánulás mindig sok eredménnyel jár. A hazugság- és elnyomásháló láthatóvá tétele mellett most is valami hosszú távon jelentős és reményt keltő fordulatot eredményezett a sivár kampányukkal szembeni ellenállás: spontán kialakult egy polgári engedetlenségi mozgalom. A polgári öntudat kultúrája született ismét újjá. Jelentős hozama lesz még ennek az ország számára.

 

Kalocsai Kinga és Szeles András a reményt adták meg ennek a hazának. A reményt arra, hogy van eszköz Orbán Viktor rendszerének ellenállni. Hogy meg lehet szabadulni a félelem fogságából.

 

Kövessük őket, vigyázzunk rájuk! És segítsük, ahogyan csak tudjuk, megtartani a tisztesség, az állampolgár kultúráját!

Köszönjük, Kinga, köszönjük, András!

Az apartheid kezdete

2015.04.28. 00:51 | Treuga Mei | 3 komment

Címkék: szegregáció Kúria Huszár-telep

2015. április 22. mérföldkő az ország történetében.

A vallási szegregáció önmagában is rejt csapdákat. Nem csak a felekezeti buszok elkülönítése vagy a felekezeti alapokon szerveződő egészségügy, esetleg a felekezeti bankügyintézés, de a felekezeti oktatás esetében is. Vagy talán az utóbbi esetben fokozottan. A kulturális csere tereinek beszűkülése társadalmi kockázatokkal járhat, így fontos, hogy a közösségi intézmények ennek kompenzálását lehetővé tegyék. De az egyházi iskolák működtetése önmagában még fenntartható. Persze csak ha nem vallási köntösbe bújtatott etnikai oktatási apartheid.

martin_luther_king.jpeg

 

Az, hogy a Huszár-telep nyomorgó cigány nebulóinak és szüleiknek nem adnak esélyt a választásra, így szélsőséges szegregációt alakítanak ki a Kúria által jóváhagyott döntéssel, nem csak etnikai ügy volna. (Hogy a döntés jogelméletileg és alkotmányjogilag mennyire megalapozott, igen alapos vizsgálatot érdemelne.) Az egyre leszakadó, szociálisan ellehetetlenülő, kulturálisan kirekesztett rétegek bármelyikének integrált oktatásból kirekesztése nem a depriváció újratermelődését, hanem annak mértéktelenné tételét jelenti. Az, hogy a nyomort termeli újra – pontosabban fokozza, ha még fokozható – a szegregált oktatás, még enyhe állítás. A társadalmi nemlétbe taszították az ott élők gyermekeit a Kúria döntésével.

De a dolog eldőlt: a nyomor által deprivált rétegek társadalomfeszítő és közösségromboló hatásait végképp etnikai alapokra helyeztük a térségben. Pedig alapvetően más szocikulturális hatások eddig éppoly fontos szerepet játszottak, mint az etnikaiak – a többségi rasszista intézményi működés ellenére is.

A Kúria elítélte Magyarország legnagyobb kisebbségét és annak jövőjét. Halálos ítélet.

Győzött a balogi korlátolt ostobaság. És elveszett a remény egy élhető és tisztességes országra.

A Nemzet Akkumulátora

2015.04.25. 23:50 | Treuga Mei | 13 komment

Címkék: menekültek alaptörvény Orbán Európa Kövér

A Nemzet Akkumulátora azt mondta, hogy Európának nincsen szüksége menekültekre.

Úgyhogy sajnos vissza kell vonulnunk az Etelközbe.

 

honfoglal.jpeg

Persze csak az Igaz Magyarok jöhetnek! A tuggyukik ügynökei meg a genetikailag zsebmagyarok nem részesülnek abban a szerencsében, hogy a Nemzet Dobogó Patáival vonulhassanak a fennkölt hunmagyar sztyeppékre! Azok senyvedjenek csak Európában, magukra hagyjuk őket! Magukra vessenek!

Egyébként is igaza van! Mellénk is beköltöztek valami arabok, mondtam is a szomszédoknak, hogy ezek itt fognak ragadni! Félő, hogy jönnek ezek a piszkos mindenfélék, hozzák a pereputtyukat is, és körbenézve virágzó nemzeti együttműködésünk táján megtorpannak. Ráeszmélnek ezek a koszos mindenfélék, hogy a hanyatló Bécs, a magába roskadó Berlin, a nélkülözésben fetrengő Barcelona is tőlünk tanul. Minek is mennének tovább ezek a piszkos mindenfélék, ha az eredetit is megkaphatják, mondtam is a szomszédoknak! Itt ragadnak a nyakunkon ezek a mindenféle piszkos arabok, hogy a tuggyukik ügynökei lehessenek! Össze is ültünk a házban, és megszavaztuk, hogy a jó magyar Kubicsekék szóljanak már nekik, hogy Európának nincs szüksége a mindenféle piszkos ingyenélőkre, akik szenyezik itt a környezetünket! De maradtak. Úgyhogy az ősi nemzeti szívű Schneider is szólt nekik, hogy nem kellenek ide a házba mindenféle koszos jöttmentek, akik bepiszkítják itt ezt a békés szittya hazát, mert ez Európa. Végül csak megértették, el is mentek.

Azóta áll a lépcsőházban a szemét. Mert csak ezek a szutykos jöttmentek vállalták a takarítói munkát.

De legalább azóta a házunkban nagy a nemzeti konzultáció, hogy mit csináljunk.

Bizony, így van ez! Ha egy-két Magyar összehajol, meg is van az eredmény!

És azt is mondta a Nemzet Akkumulátora, hogy az előző alkotmány egy Trabantba szerelt Mercedes-motor volt. És hát nincs igaza?! Ő csak ért a műszaki dolgokhoz! Is. Mégiscsak Tőle pöccen be a Nemzet Trabantja! Így aztán deklarálni kellett a munka alapú társadalom nemes eszméjét a nemzet személyi igazolványába, ami egy alaptörvény – amint azt leszögezte a Nemzet Akkumulátora. Mert a mi nemzetünk momentán egy régtől Európában rozsdálló Trabant, de biztos leszünk mi még Rolls Royce is. De addig elégedjünk meg a Trabant-igazolvánnyal. Már csak azért is, mert az akkumulátor így is nehezen bírja. Kicsit lemerült. És folyik is. Meg enyhén ég is.

De sajnos így sem dobhatjuk ki, mert nagyon szennyezi a környezetét.

Nem is csoda, hogy a Házmester Úr is megmondta: több Nemzet Akkumulátora kellene az országban. Gondolom azért, mert akkor lehetne savsemlegesítő tanfolyamra iratkoznia a sok kocsmafüstös diáknak a nemzetközi tanulmányok szak helyett. Így végre tisztességes szakmát tanulnának mind a sok idegenszívűség tanulása helyett.

A Házmester Úr mondjuk jobban megérti a Nemzet Akkumulátorát, mint az egyszerű nemzetileg együttműködő. Meg jobban megérti az Önzetlen Ingyenetanácsadót is biztosan, ahogyan az Unortodox Vagyonnyilatkozót és a Zsebmagyartalanító Könyörhilton is. Lehet, hogy a hasonló terápiápiás élmények szilárd kohéziós erőt eredményeznek köztük a nemzeti együttműködésen való munkálkodás során.

Eszembe is jutott erről egy régi dakota mondás: ha egy Igaz Magyar előre nyilaz, akkor hátrafelé ül a lovon!

· 1 trackback

Angela nem segít

2015.04.16. 13:10 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: Jobbik Simicska NER

Eljutott oda a baloldal a tél végén, hogy Angela tánti és uncle Simicska segítségében bízzon a rendszer lebontásában. De Luigi túlzottan érintett, nomeg túlzottan szűk az érdeklődési köre – a forintmilliók fontosak, tovább nemigen lát –, Merkel asszony meg leszámítolta az országot. Nyilván amit lehet, kihoz anyagilag a némert cégeknek. Ebben a rendszerben jó sokat ki lehet hozni, mivel a valamihez értők vagy passzív rezisztenciába vonultak, vagy kivándoroltak, a fogyasztóvédelem, a szakszervezeti-munkavállalói érdek-képviseleti rendszer romokban, a politikai intézményrendszer szereplői kilórta megvehetők, a kiegészítő ismeretek – mint a művészettörténet, politológia, történettudomány, stb. – romokban, és áttételesen ezek hiányából is rengeteget ki lehet húzni. De mit mondhat? Ha újra kétharmadot adtatok ezeknek, magyar választók, és az orosz trójai falovat behúztátok második erőnek, sok szerencsét hozzá!

Szóval sem Angela, sem Luigi nem segít. Minek tennék? Mi közük ehhez a tanyához?

A NER kiteljesedése jól látható a magánynyugdíj-pénztári pénzek elsinkófálása után a Questor történetéből is. Ha valaki nem értette volna meg, hogy az illiberális demokrácia állampolgári jogfosztása nem csak elvi ügy, hanem a saját összekuporgatott megtakarításaink – és végül majd, egy kevésbé tapintatos párt hatalmi helzetbe kerülésével személyes biztonságunk – veszélyeztetését is jelenti, az lassan fölébred. A radikális szélsőjobboldali retorika ugyan első körben tetszetős, de előbb-utóbb – bár sajnos várhatóan utóbb – az is kérdéssé válik: mi áll mögötte?

Ha a NER folytatódik a Jobbik részleges vagy totális uralmával, ne csak azt kérdezzük meg, mit akarnak a romákkal, a melegekkel, a zsidókkal, a rokkantakkal! Azt is érdemes vizsgálnunk, mit javasol a Jobbik az igazságtalan adórendszerrel, mit ajánl a munkavállalói jogok megnyirbálása helyett, mit tenne a kiépült óriási, egy kézben összopontosuló latifundiumokkal, új grófi földbirtokokkal, mit kíván az ügyészség működésében, hogyan biztosítja az információhoz jutás szabadságát, a gyülekezési és egyesülési jogok betartatását, a véleménynyilvánítás érinthetetlenségét, a fogyasztói jogok betartását, a közjavakhoz jutás nyílt voltát, a személyes kapcsolatokkal szemben a közösségi joguralom stabilitását, a tulajdonjogok érinthetetlenségét.

Ezek az alapkérdések, mert a NER, ez a posztmoder-fasisztoid rendszer ezeket rombolta le elsősorban indirekt és direkt eszközökkel. Kérdezzük meg Lázár Jánost is, Vona Gábort is (Orbánt már ne kérdezzük semmiről, láthatóan egy összetett mondat összerakása is komoly kihívás a számára immáron!), mit tett és mit tesz ezekben a kérdésekben!

Bár Oroszország nem mondott le rólunk (egyelőre, bár már nem vagyunk annyira fontosak, hisz Görögország is elkezdte pávatáncát), de Ájrópa megvonja a vállát: nem ment meg magunktól. Miért is tenné?

Csak mi maradtunk. Simicska és Angela nélkül kell nekikezdenünk.

Kezdetnek talán megteszi, hogy kérdezünk. Egymástól és a pártoktól.

Dózsa lassú népe

2015.04.15. 21:43 | Treuga Mei | 9 komment

Címkék: baloldal Jobbik Fidesz Tapolca déli nyitás

A végképp perspektivikus déli nyitás árulkodó fordulat. Külgazdaságunk és külpolitikánk végre ráfekszik a Csád-Zimbabwe vonalra, ami legalább annyi eredményt ígér kulturálisan, mint gazdaságilag és diplomáciailag. És nem állunk meg félúton: végcél az Antarktisz!

 

cofantarkt.jpg

Legkésőbb ekkorra világossá kellett volna válnia a Kedves Vezető valóságvesztésének.

De Dózsa népe még hallgatott.

Talán itt tetten érhető a bölcsészettudományok gyötrelmesen csonka működése az országban. Ha csupa szakmunkást és mérnököt képzünk, nem csupán artikulálni képtelenek a tömegek az igényeiket, elképzeléseiket, álláspontjukat, de önmaguknak megfogalmazni is. Nem mintha nem volnának, nem mintha nem volna jogos és megalapozott a leggtöbbje, de megfogalmazás híján aligha tudunk beszélni róluk, megbeszélni egymással, hogyan érjük el őket, hogyan fogadjuk el a másik igényét, szándékát.

Dózsa népe, mint ötszáz éve, most is hallgat, aztán hirtelen, a legváratlanabb pillanatban kiegyenesített, kifent kaszákkal nekiindul. Csöndben nyel, amikor a tisztességes juhász választás előtt elhalálozik, amikor a tiszta szívű aktivista öngyilkos lesz. Hagyja, hogy gyűljék a harag – a végsőkig.

Tapolcán a választási eredménnyel egyenesítgetik a kaszát. És a választóknak igazuk volt: az alapvetően nyíltan fajvédő, rasszista, homofób, antiszemita, tekintélyelvű rendszert vizionáló újnyilas párt itt és most a számukra nem sokkal rosszabb a jogi és gazdasági repressziót hordozó, elitista, szélsőséges kultúrájú, posztmodern-fasisztoid rendszert létrehozó Fidesznél és intézményesített, megélhetési vazallus-értelmiségénél, nem sokkal rosszabb a szolidaritástól mentes, intézményi-burokratív, helyi konvenciókat kialakítani nem kívánó, erőszakos civilizátor, gazdasági repressziót hozó „baloldali” pártoknál és még mindig a totalitárius kultúrák – tárgyi tévedésektől hemzsegő – propagátor-értelmiségeinél. Nem sokkal rosszabb, és ráadásul rendszerellenesnek is tűnik – még ha a jelen elnyomó rendszer legvegytisztább kiteljesedése is.

Egyenesedik a kasza, van erre más jel is. Verik az M1 bemondóját is. Hogy ő csak egy kollaboráns (azok közül sem a legrosszabb), nem a rendszer működtetője és alapja, nem segít rajta. Auswitz és a Gulag működését is segítették könyvelők, jogászok, logisztikusok. A bentlakók aligha fognak különbséget tenni. (Itt mondjuk el újra: az erőszak aligha megoldás, békés ellenállási formákat kell találnunk, mert hosszabb távon az kifizetődőbb. De vajon érzi-e ezt a felgyűlt haragú ország is?) Üzenet ez tehát a rendszer minden kollaboránsának: a tömeg nem disztingvál. Jó, ha ezt nem feledik a rádió munkatársaitól az ügyészségig sehol!

A ránk rohadó ellenforradalom megszülte hatásait. Ha van békés kiút, az lassú és kínokkal teli lesz. És nehéz megtalálni azt a szűk mezsgyét, amely erőszakmentes, mégis tömeges katarzis kíséri.

Az új rendszerváltás előtt sajnos aligha ússzuk meg a gárdák őrjöngésével fűszerezett kiteljesedését a mostani rendszernek. Ahol a déli helyett az égi nyitás következik, végcél a háromszorosan csavart szíriuszi szittyamagyar gén egyeduralma az Antarktisztól Atlantiszig.

Senkinek nem lesz jó végül. Pokoli lesz. Csak vígasz, hogy rombolásával esélyt nyújt a bukása után az újrakezdésnek – a nulláról.

 

Dózsa népe talán az új rendszerben elkezd beszélgetni. Nem csak gondolkodik és érez, de meg is osztja egymással elképzeléseit.

Polgári engedetlenség

2015.01.26. 04:30 | Treuga Mei | 8 komment

Címkék: polgári engedetlenség autoriter rezsim állampolgári hálózatok

Formailag demokrácia van Oroszországban is, Iránban is, Kubában(!) is. „Működő” többpártrendszer volt az NDK-ban is és – Jaruzelsky puccsáig – Lengyelországban is. Formálisan az állam-monopolkapitalista „szocializmusban” is cenzúra nélkül működött a sajtó.

Ennek ellenére aligha tekinthető bármelyik alkotmányos demokráciának. Ez pedig tanulságul szolgálhat a jelen Magyarországa számára is.

Az Orbán-rendszer, amelyben élünk, egy – immár totalitárius törekvésektől sem mentes – autoriter korporatív új pártállami rendszer. Rövidebben és egyszerűsítve egy posztmodern fasisztoid rezsim. Amit akkor is jelentősebb közéleti felelőtlenség demokráciának nevezni, és akkor is komolyabb közéleti felelősségről tanúskodik diktatúrának hívni, ha pro forma az előbbi, ezért a „diktatúrázás” pontatlan, így definitív módszerrel hitelteleníthető. Tartalmilag, működésében, az állami-közösségi és informális intézmények állampolgárokra, szervezetekre, kultúrára, jövőre gyakorolt hatása, intenciója, szelleme tekintetében ugyanis a NER a diktatúrákkal alapvetően rokon rendszer, a demokrácia – a népuralom – mélyen idegen tőle.

gandhi.jpeg

 

Minden rendszerrel szemben, amelyik a démosz uralmával szemben működik, megalapozott az ellenállás. Ám a forradalmak emlékezetéből le kell szűrnünk a következtetést, hogy az erőszakos ellenállás helyett a békéset kell előnyben részesítenünk. Polgártársaink szenvedéseit minimalizálnunk kell. Ezt követeli tőlünk a humanizmus hagyománya. Ebből az következik, hogy jóval nagyobb személyes áldozatot, kockázatot kell vállalnunk a fölöttünk uralkodók rendszerének megdöntése érdekében, mint ha mások vérével gazdálkodnánk. Ez nagyobb tömegű ellenállást tesz szükségessé. Ezért állampolgári hálózatokat kell kialakítanunk, amelyek a tömeges ellenállás lehetőségét biztosítják. Azok a konzultációs terek – Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat, DEKA –, amelyek már létezenk, segítségére kell legyenek a fővároson kívüli és az értelmiségtől eltérő rétegek önszerveződésében. Szükség van az ellenállás kialakulása mellett a jövőről folytatott diskurzus megkezdésére is a különféle csoportok között a harmadik rendszerváltás és a leendő rendszer formai és tartalmi előkészítése érdekében. A kettő kizárólag párhuzamosan működhet, hogy ne lehessen fölaprózni, egymás ellen kijátszani a formálódó rendszerellenzék sejtjeit.

Meg kell keresni, meg kell vitatni egy kialakuló állampolgári engedetlenségi mozgalom kereteit, eközben meg kell vitatni, milyen legyen a viszony a kollaboráns személyekhez és intézményi közösségekhez a gombnyomogató pártállami képviselőtől a pártállamot szolgáló médián, a vazallus magán- és intézményi gazdasági szereplőkön, a közhivatalnokokon, a szakapparátuson és a semlegességbe öltözött politológusokon át a szalonellenzékig. Ki kell alakítani a lehetőségeit, feltételeit és határait a különböző, eltérő felelősségű kollaboráns csoportok és személyek rendszerellenzékbe vonásának.

A polgári engedetlenség mozgalomba tömegesen kell bevonni azokat a rétegeket, amelyek kiszorultak a társadalomból. Ennek elsődleges módja a szociális, oktatási, egészségügyi kiegészítő alternatív intézmények megteremtése (első körben minden forrást erre fölhasználva), amikre gyorsan ráépülhetnek a kulturális közösségi projektek, később a jogszolgáltatás, a közigazgatási informális szolgáltatás. Az állam erőszakmonopóliumának felülvizsgálata a polgárháborús helyzet kialakulását megakadályozandó nem célravezető.

Mindehhez rendkívüli energia, meglehetős anyagi forrás, és főként számos eltökélt állampolgár szükséges. Kérdés, hogy lesz-e bármelyik.

Ha lesz, egy módon lesz: olyan polgártársakat, ismerősöket kell megszólítanunk, hívnunk, akiknél erősen feltételezzük, hogy részvételét nem egyéni érvényesülése, nem egyéni gyarapodása, nem egyéni hatalmi célja motiválja. Ebben a pillanatban a polgári ellenállás szervezőinek „szent őrült”-volta éppoly fontos, mint szervezőkészsége. Olyan szervezeteket kell keresnünk anyagi támogatóként, amelyek valamelyest függetlenek mind hatalmi, mind gazdasági érdekcsoportoktól.

Mert új, stabil, demokratikus és szolidáris köztársaságot hozhatunk létre majd a NER- és a gárda-uralom őrjöngése után.

Szabadot. Közöset.

Megkésett nekrológ

2015.01.24. 04:17 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: Rózsa Milán

Jól tetten érhető a modernista, a személyiség létrejöttében bizakodó, aufklärista elv megingása abban, hogy fiatalok ezrei mennek el gúnyos röhögéssel egy fesztiválon Uhrin Benedek koncenrtjére. Amikor a produktum helyét a személy veszi át, a mások személyiségének létébe vetett hit tűnik el: az ember lesz a termék, a fogyasztó egyben a fogyasztási cikk. Amikor a Facebook-lét átszivárog a virtuálisból a valós világba.

Rózsa Milán sem az embereket, sem az eszméket nem akarta termékekként látni, és nem akarta, hogy azokká váljanak társadalmilag. Humanista volt. Ezért volt meleg aktivista és a szociális mozgalmak aktivistája. A szabadságot csak egy igazságos és méltányos társadalomban látta megvalósíthatónak. Harcolt. Ahogy többször mondta: radikális erőszakmentes eszközökkel. Radikálisokkal, azaz gyökeresekkel, sosem szélsőségesekkel. Pacifista volt. Használni akart a közösségnek úgy, hogy közben ne ártson senkinek.

milos.jpeg

A mozgalmi tevékenység mellett belekostolt a pártpolitikába is. Ahhoz, hogy gyökeres legyen a társadalmi változás, a hatalmi eszközök megváltoztatását is szükségesnek tartotta. De nem találta meg, amit keresett. Amikor egy feltörekvő ifjú politikus kapcsán, aki egyéni érdekei okán szétvert egy lassan épülő, értékes kezdeményezést, egy beszélgetésben elhangzott, hogy a közszereplők jelentős része nem képvisel semmit önmagán – saját hatalmi vágyain, megélhetésén, nárcizmusán – kívül, a maga csöndes módján megjegyezte, hogy igen, és ez talán nagyobb baj, mint ha ennyit sem képviselnének. Látta, érezte, hogy ez a sokszínű, ellentmondásos kultúra, a magyar, ami a modernitást Ady és Bartók, József Attila és Barcsay minden erőfeszítése ellenére a hagyományokkal nem tudja összeegyeztetni, válságban van, a halálába rohan. Sem szándék, sem készség nincs és nem volt a közösség elitjében sem, tömegében sem a szintézis megtalálására. De társadalmi és politikai szinten küzdött a változtatásért. A legitim közösségi terek, agórák életre hívásáért, a társadalmi párbeszéd kialakításáért különböző csoportok között, ami a jövőnk alfája lehet.

Mesélte egyszer, hogy hosszan beszélgetett úgy jobbikosokkal, hogy azok hajlandóak

voltak meghallgatni, pedig nem rejtette véka alá világnézeti álláspontját. Tapintatosan és megértő türelemmel válaszolt, amikor jó szándékú, de a szokásos többségi előítéletekben és tapintatlanságokban gazdag érdeklődéssel találkozott szexuális identitása tárgyában. Tudta, a párbeszédek kialakítása és fönntartása rendkívüli tapintatot és empátiát igényel.

De azt is tudta, hogy közösségi szerepvállalását csak akkor tudja hatékonyan beteljesíteni, ha tevékenységének egészen elementáris tétje lesz önmaga számára is. Nem kívánta magát kímélni, a konfortigényét messze meghaladta integritása. Akkor sem volt hajlandó megalkudni, ha ez kényelmetlenséggel, akár veszéllyel járt rá nézve. A pride-okon szembenézett a homofób gyalázkodással és az atrocitásokkal. Az Orbán-rendszer elleni akciók során éppúgy, mint az elesettek melletti kiállások során az őrizetbe vétel kockázatát is vállalta. Mert tudta, hogy személyes komfortján, személyes életén túli tétje van elvei érvényesítésének.

Milyen ironikus, hogy épp akkor vették őrizetbe, amikor egy általa is nagyon becsült, merész, de békés szándékú rendezvény erőszakba torkolását igyekezett megakadályozni! Amikor a radikalizmusa és pacifista voltának egysége épp a legtisztábban nyilvánult meg!

A média felkapta, kezdett ikonná válni. Egy csodálatos interjút is adott az ATV-ben, amelyben következetes, sallangmentes szelleme is megvillant. Mikor valamiféle pártpolitikai térbe próbálta gyömöszölni a fantáziátlan újságíró a kérdésével, hogy a Fidesz-székháznál tartott tüntetés kormányellenes volt-e, megérkezett a természetes válasz: hogy ne lett volna kormányellenes tüntetés, hisz a kormány próbálta bevetetni a netadót!

De végül nem lett „ikon”, nem lett politikai termék.

Egyszer beszélt arról, hogy ha valamiképp, akkor vonat elé ugorva kell végezni. Említettem, hogy a mozdonyvezető számára mindenképp nehézzé tesz evvel néhány hónapot. Ha távozunk, az itt maradókra tekintettel tegyük. De meggyőzött róla, hogy ma már nem olyan közvetlen a vezető kapcsolata a szerelvényekkel.

Régóta küzdött depresszióval. Ez, meg a családi minták végül legyűrték. 2014. november 6-án vonat elé vetette magát.

Ő az az ember, aki az elvesztésével is képes volt használni. A megjelenő összeesküvés-elméletek rávilágítottak arra, hogy a NER rendszere mennyire velejéig rothadt, ahol kevéssé paranoid és kevéssé rajongó távoli ismerősökben is fölvetült a politikai merénylet gyanúja. Mert az Orbán-rendszer szellemétől még ez sem idegen. És használt, mert olyan csoportokat inspirált aktivitásra rövid élete, amelyek közösségi aktivitása eddig igen alacsony volt.

A kevesek egyike volt, aki bírt személyiséggel, és szándékai önmagán kívülre mutattak: építeni szándékozott valami maradandóan hasznosat, humánusat. Talán ez volt a hatása titka.

Soha nem önmagát képviselte a közéleti tevékenységében, hanem – önmagával vagy mással szemben is megalkuvás nélkül – elveit.

Halálával hiányt, űrt hagyott maga után. De életével nyomot hagyott. Nyomot, amin érdemes továbbhaladni.

Rózsa Milán huszonhat évet élt.

Nyugodjék békében!

 

Ui.: A blogon Milán halála óta nem volt bejegyzés. Tekinhetjük ezt gyászidőszaknak.