Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Treuga Mei: @MAXVAL bircaman közíró: Igazából háttérhatalmi gendernáci akadémikusbűnözők norvég pedagógus-össz... (2019.05.17. 22:04) Petíció a törvényes EP-választásokért
  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára

Linkblog

Egyiptom - mint itthon

2011.02.11. 05:34 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: oktatás egyiptom forradalom európai unió tunézia szabadságjogok egyesült államok civil szervezetek emberi jog fundamentalizmus status quo hoszni mubarak éhséglázadás társadalmi mobilitás kulturális támogatás

Hoszni Mubarak elnök viszonylag lemondott. Mármint nem mondott le egészen, de átadta az elnöki hatalmat alelnökének. Annak, akit ő választott ki.
A nyugati és középső moszlim világ forrong. Néhány arab államban tömegek nyilvánították ki, hogy a hatalom fegyveres és gazdasági privilegizálásából elegük. A katonaságra alapuló, kiválasztottakból és vazallusokból álló gazdasági elittel működő rendszer, amely minimális társadalmi mobilitási (művelődési, vagyonosodási, elismertségi, pozíciószerzési, stb.) esélyeket is alig ad, nem elfogadható többé a számukra.
Félre ne értsük: nem a szabadságjogok iránti tömeges elkötelezettség volt az egyetlen tényező a tüntetések megindulásakor! Az egyiptomit kiváltó tunéziai forradalom (a magukat elandalítóknak érdemes jelezni: de, az, alapvetően társadalmi rendszer elleni föllépés volt), az idei első nagy regionális fordulat többek közt éhséglázadásként indult! Hogy milyen irányt vesz és vett a folyamat akár ott, akár Egyiptomban, akár a méltánytalanul háttérbe szorult Jemenben, kérdés. Kétségtelenül megvan a veszélye, hogy a szélsőséges fundamentalisták komoly befolyásra tehetnek szert. Ez egyrészt megingatja a közel-keleti békét, másrészt Európa kapujáig kúszhat a moszlim szélsőség.
De vajon megtettünk-e mindent ennek elkerülésére? Vajon nem vagyunk-e okozói is e sajátos helyzetnek?
Az Európai Unió az Egyesült Államokkal szemben nem támogatta aktívan ezeket az elnyomó rezsimeket. (Na jó, Tunézia esetén a status quo fönntartását, a békés semlegességet volt csupán hivatva tűrni Ámerika is...) Ugyanakkor szervezetein keresztül keveset tett a helyi civil lakosság életminőségének javítása érdekében. Nem csupán emberi jogi, kulturális, oktatási támogatását fogta vissza – a nagy barát protezsálta vagy a nyugalmat biztosító önálló junták érzékenységére tekintettel –, de az alapvető szükségleti cikkek ellátásában sem segédkezett. Sem közvetlenül, sem civil szervezeteket – politikailag, gazdaságilag – támogatva, hogy ezen államok sértődékenységére is figyelemmel legyen. Így aztán – lokális baráti csoportok híján – a mostani változások meglehetősen kiszámíthatatlanok és befolyásolhatatlanok Európa számára.
Ezeket a társadalmakat az ideológia – jobbára az iszlám – nehezen leírhatóan hatja át. A nem vallásos rétegek gondolkodásában is nyilván erőteljesen jelen van – mint nálunk a keresztény-humanista hagyományok –, ennek azonban aligha vannak kiszámítható következményei. Az egyiptomi Muzulmán Testvériség például eredetileg antimilitáns ellenkultúraként született, ám hamar létrejött a fegyveres szárnya. Ma ez utóbbi elhanyagolhatónak látszik.
Mi lesz tehát?
Egy lehetőséget vázoljunk föl itt! A helyi társadalmak talán a köztes-európai furcsa rendszerek arab verziói felé terelik majd ezeket az államokat. Ha az a kevés információ, ami alapján láttatja magát Észak-Afrika, jól rajzolja le az ottani viszonyokat, ha úgy mennek a dolgok, mint Egyiptomban, ahol az elnök először leül tárgyalni az ellenzékkel, hogy megossza őket és kifogja a szelet az elégedetlenkedők vitorlájából, aztán amikor ez nem megy, relatíve lemond, ha éppolyan abszurd arrafelé a társadalom, mint felénk, náluk, ahol a nyomorgókkal szemben a legkisebb szolidaritás sem jön létre, ahol a civil ruhába bújt provokátorok megkísérlik szétverni az ellenzéki tüntetést, ahol a levetett cipő – szerintem egyébként igen frappáns – gesztusa jelzi a tömeges haragot, ahol a hatalmi elit nyíltan teremti meg a gazdasági elit pozícióit és viszont, ahol a hatalomféltés buta és átlátszó mismásolásba, handabandázásba süllyed, ott sok a hasonlóság a közösség és annak intézményei, képviselői, elitje tekintetében szűkebb pátriánkkal. Igaz, arrafelé néhány száz halott akad egy tömegdemonstráció szétverésekor, és igaz, úgy huszonkét évvel megelőztük rendszerváltásaikat.
De mégis van a tunnyadt és mocsaras közéletű Tunézia, Egyiptom és Hunnia szelleme közt valami hasonlóság.
Ők is fundamentalisták, ők sem nem szélsőségesek.
Igaz, a fundamentum náluk legalább letisztult.

 

Ui.: Kérem, fogadja elismerésemet a tunéziai és az egyiptomi nép hősies forradalmáért! Hogy mi lesz, még nem tudjuk. De amit most tesznek, az mindenképp heroikus.

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr322652980

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Twitter szerepe az arab forradalomban 2011.11.27. 12:44:06

2010 júliusában napi harmincezer arab nyelvű twitterüzenet született. Mára ez a szám már a kétmilliót is átlépte. Az ok? A Twitter és az Arab Tavasz egymást népszerűsítették....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.