Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Takarékos oktatás

2011.02.11. 04:18 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: oktatás integráció várnegyed erzsébetváros tabán forráskivonás oktatáspolitika zeneoktatás panamák hoffmann rózsa depriváció nagy gábor tamás janikovszky iskola kötelező önkormányzati feladatok rác fürdő i. kerölet vattamány zsolt bárdos iskola akácos udvar

Az oskolák, no, azok osztán kit érdekelnek, ugyi? Mer' hisz abból nem lészen kenyér, sőt viszi csak a köznek pénzit, amiből amúgy is oly kevéske vagyon! Hát zárják csak be, amelyik nem köll – gondolom, valami ilyesmit vél a jelenlegi hatalom az uralkodó választói szemléletnek. Így aztán – a legkisebb ellenállás felé menvén ismét – némileg farag rajtuk, áramvonalasítja őket.
Persze egyrészt nem a kötelező feladatként ellátott területeken, másrészt nem közvetlenül. A kormánypártok uralta önkormányzatok időről időre terjesztik be a helyben működő alternatív tantervű iskolák, zeneiskolák „átszervezésére” a javaslatokat. A kormánynak nyilván semmi köze nincs az időnként kézivezérelt új ölebek, időnként alapos lekötelezett régi vazallusok tevékenységéhez. Például sem az I. kerület hős Tabán-szépítésze és a Rác fürdő rombolva építője, Nagy Gábor Tamás, sem az Akácos Udvar hezitátora, az erzsébetvárosi panamák feljelentéseinek fontolva siettetője, Vattamány Zsolt nem izzik a helyi finanszírozású oktatási intézmények megőrzésében, sőt időnként ők maguk terjesztik be ezek „ésszerűsítésére” az önkormányzatba indítványaikat.
Az, hogy mi történik a Várnegyedben a zeneiskolával, sokat elmond. Valahogy talán túléli az iskola. De a VII. kerületi Janikovszky Éváról elnevezett intézmény esetén a középiskolai oktatás fokozatos leépítése kezdődött meg (tárgyalva 2010. december 17-én, rendkívüli ülésen, nyilvános nyoma alig). Igaz, nem is a hoffmanni szellemben működött, hanem – épp egy olyan területen, ahol ennek súlya van – az integrációs módszereket a tehetséggondozással ötvöző, a XXI. század közegére optimalizáltan a készség- és műveltségfejlesztésre egyaránt fókuszáló, a megismerés igényének kialakítását alapvetőnek tartó rendszerben. (A Bárdos iskoláról is szóljunk itt, annak sem osztottak sokat...)
Ezen iskolák fönntartása nem alapfeladat, ezt persze tudjuk. Ahhoz azonban, hogy a társadalmi tér elviselhető – vagy akár élhetőbb – legyen, bizonyos társadalmi alrendszerek (leginkább az oktatás, a kultúra, a szociális szféra bizonyos részei) alapos és bőkezű támogatásra szorulnak. Akadnak rétegek, amelyek csak a sporton vagy a zenén keresztül remélhetik a társadalmi elfogadottságukat (nem, nem csak romák!), akadnak, akik a vizuális kultúra korai elsajátításában bizakodhatnak, és vannak olyan csoportok, amelyek a drámapedagógiát a művészetterápiával ötvözve bizakodhatnak az erősen traumatizáló otthoni élményanyag földolgozására – esetleg a szociális munkások avatott tevékenységével kiegészítve.
Hogy a Demjánok és Csányik színvonalán rekedteket is meggyőzzem: mindezt azért, hogy jó adófizetőjévé váljanak a társadalomnak. Hogy legyen esélyük értéket teremteni.
Meg egyáltalán: hogy emberi életük lehessen.
Az persze sokaknak egyértelművé vált mára, hogy az oktatás minősége és sokszínűsége hosszú évtizedekre meghatározza, milyen szellemi – és talán azt is, milyen valós – levegőt szívunk be, mit teszünk egymással, mit gondolunk egymásról, hogyan viszonyulunk egymáshoz és a világhoz, történik-e egyáltalán valami a fejekben és az országban tíz, húsz, ötven év múlva. Meg azt is, milyen anyagi, foglalkoztatási, vagyoni, gazdasági helyzet lesz.

Már csak az illetékeseknek kellene megérteniük.

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr842652959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.