Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Fundamentalisták

2011.02.25. 12:03 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: egyiptom forradalom liberális konzervatív líbia jemen népfelség éhséglázadás adótudatosság társadalmi diskurzus

Bengáziban is győzött a forradalom. Egyiptom, Tunézia után vannak még forrongó államok. Bölcs elemzők állítják, hogy „a kelet” letette voksát „a nyugati értékek” mellett.

Lehet. A blog szerzője kevésbé ismeri a folyamatok hátterét. Azt azonban érteni véli, hogy az éhezéssel szembeni komoly és tömeges ellenállás volt a forradalmak egyik kiváltója. Lehet ezt is a nyugati értékek egyikének tekinteni – mármint az éhséggel szembeni ellenállást –, de talán az alapszükségletek kielégítése iránti igénynek is. Az is igaz, hogy Afrika tömegei szívesen vennének részt a fogyasztói társadalomban. Jó szívvel vennék, ha nem csupán az élelmezési cikkek, de a ruházati termékek, vagy akár egyéb használati és fogyasztási cikkek is elérhető közelségbe kerülnének. Azt azonban kétlem, hogy nagy arányban és állandósult jelleggel vennének részt a nyugatihoz hasonló civil tevékenységekben azért, hogy ez a rendszer teljes mélységében kialakuljon és fönnmaradjon. Alig hiszem, hogy tömegesen kialakult az a kulturális attitüd, amely egy jól működő, állampolgárilag ellenőrzött fogyasztóvédelmi szervezet kialakítását igényli, hogy a szakszervezetek tevékenysége nagy jövőnek néz elébe arrafelé, hogy a különböző, egymással akár szöges ellentétben lévő kulturális csoportok termékeinek létrejöttét masszív civil alapokon keresztül támogassák, hogy az állampolgári eszmecsere széles, mindenki számára nyitott agóráinak hálózatát kialakítani számosan hivatottaknak vélik magukat, hogy a vagyonosok, a munkáltatók akár látszólagos közvetlen érdekeikkel szemben is hajlandóak az anyagilag leszakadó rétegek számára a szociális hálót megtoldani, hogy az oktatásban a kiemelkedő képességű és a leszakadásra hajlamos tanulókat egyaránt kibontakoztató, általános oktatási rendszer finanszírozására a többség hajlandó forrásokat biztosítani, hogy az adófizetési hajlandóság egy tömeges belátás és az adóforintokkal gazdálkodó képviselők erős társadalmi kontrollja révén megugrik, hogy a tekintélytisztelet, a vezetőtől várt megoldások helyett a folyamatos társadalmi diskurzus révén kívánják megoldani közös dolgaikat; egyszóval kétlem, hogy az állampolgárok tömegesen energiát fektetnek be arrafelé azért, hogy a tásadalom tevékenységében értékeiket képviseljék, részt vegyenek a demokratikus közösség életében. Nem nagyon hiszem, hogy ez hirtelen kialakulna az iszlám – a belenyugvás – mélyen beágyazott kultúrájában. Ott, ahol a társadalom kulturális alapkódja a helyzet, a sors lázongó elfogadása.

Persze nem kell ehhez föltétlenül moszlim államban élni. Akadnak akár még az Európai Unióban is efféle országok. A különbség talán annyi, hogy a mi vidékünkön - ellentétben Észak-Afrikával - az a közös alap sincs meg. Felénk az sem világos, hogy a kereszténység eszméje vagy hierarchizált intézményi hagyománya a mérvadó, a liberalizmus emberjogi vagy a versenyt fetisizáló, akár az emberi jogokat is korlátozó megközelítése, a modernizmus egyéni jogokat érvényesítő vagy kollektivista-korporatív tradíciója a döntő... És felénk is tömegek felejtik el: a hatalom letéteményesei nekünk semmit nem adnak, ami nem eleve a miénk, legföljebb mi adunk nekik némi bizalmat, ideiglenes fölhatalmazást. Ők kapnak tőlünk.

Líbia, Egyiptom, Jemen, Bahrein előnye a közösség azonos ideológiai alapja. Az, hogy ők legalább fundamentalisták tudnak lenni. És reménykedjünk, hogy nem lesznek szélsőségesek.

Mi nem lettünk képesek közös alapok meghatározására. Fundamentalisták sem vagyunk, mégis – a Nyugat értékeivel ellentétben – a modernitás előtti kulturális és társadalmi állapotokon alapuló, ám közös értékek nélküli a közösségünk.

A semmin billegünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr522689635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.