Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Hozzászólás a médiatüntetéshez

2011.03.15. 01:32 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: médiatörvény médiatüntetés társadalmi diskurzus társadalomkolonizálás hatalmi játszmák

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ennek a tüntetéssorozatnak komoly jelentősége van.

Az utóbbi évtizedek közbeszédét – a valóságshow-kon és a celebvilágon túl, a valóban jelentős társadalmi kérdésekben – a politikai pártok határozták meg. A médiát eluralták a pártpolitikai kötődések, a sajtó a különböző szekértáborok mögé sorolt be hol anyagi vagy hatalmi kényszerektől vezérelve, hol önként, egyéni és kisközösségi érdekek miatt. A társadalom tagjai a párbeszédet csak a pártok hatalmi követelményei, igényei, érdekei mentén voltak képesek megkezdeni, lefolytatni. A pártpolitika kolonizálta, eluralta, elbirtokolta a témákat, mi, állampolgárok pedig árván maradtunk, ha egy-egy társadalmi alapkérdés fölvetése nem volt rövid távú hatalmi haszonnal kecsegtető választott arisztokráciánk – a politikai osztály – számára. Nem kapott teret és evvel az új médiatörvénnyel még kevésbé van esélye teret kapni a hatalmi kötődések nélküli kifejezésnek, kérdésnek, megnyilvánulásnak. Pedig igény volt és van rá.

Szükség pedig talán még inkább.

Hiba volna úgy tenni, mintha mindnyájunknak külön-külön nem volnának különböző ideológiai meggyőződései, amik akár egészen eltérőek vagy egymással ellenkezőek. Magam is pártkötődéssel bírok. De nem fontos, melyik felé. Ide az állampolgári közösség egy tagjaként érkeztem.

És hálás vagyok a szervezőknek, hogy erre lehetőséget teremtettek.

Mert hiányzik az a közös tér, amelyben a szélsőjobbtól a szélsőbalig, az anarchoszindikalistáktól a centrális erőtér bajnokaiig együtt gondolkodhatunk, meghányhatjuk, rendezhetjük közös dolgainkat. Ahol akkor is folytathatjuk párbeszédünket, ha tudjuk, azonos álláspontra nem jutunk egykönnyen.

Az egymással folytatott párbeszéd ugyanis önérték. Egy társadalom egységes voltának kovásza – hogy Fülig Jimmy képzavaraival vetekedjem e kifejezéssel.

Épp e párbeszéd kereteit szűkíti az új médiatörvény.

A média volna az egyik platformja párbeszédünknek. De ha a sajtó proletárjai és hercegei az új törvény miatt óvakodnak szabadon leírni véleményüket – az alkotmányos kereteken belül is, tisztelve mások méltóságát –, akkor az a törvény, bármi is legyen a célja, bármit is akarjon elérni, mindenképp rossz. A törvény gyatra voltát az újságírók félelme igazolja.

Ennek a tüntetéssorozatnak eredeti, közvetlen célja a talán tényleg jó szándékú, de bizonyosan buta és médiaszabadságot korlátozni képes törvény visszavonatása. De ez a tüntetéssorozat valamivel többet is elért.

A szervezők kérték a pártpolitikusokat, hogy ne telepedjenek rá ezekre az eseményekre. Kérték őket – igen bölcsen –, hogy ne vegyék el a rendezvények pártok meghatározta közbeszéden túli jelentését. Kérték őket, hogy ne birtokolják el a saját maguk hatalmi játszmái érdekében a közösség állampolgári önkifejezését. Hogy ne csorbítsák a tüntetések jelentősségét.

Ez a tüntetés egy apró lépés afelé, hogy mi, polgárok, legyünk bár szegények vagy gazdagok, nők, vagy férfiak, romák vagy székelyek, ateisták vagy hívők, együtt, egymással elkezdjünk megvitatni egy alapkérdést, a nyilvánosság kérdését, aminek átbeszélése nélkül közösségünk csonkán tud csak működni. Megléptük – mondanák okos szociológus barátaim – a társadalmi diskurzus felé vezető úton az első apró lépések egyikét. Elkezdtünk szóba állni egymással és magunkkal önként, minden hatalmi érdek befolyása nélkül.

Jelenlétünkkel jelezzük a mindenkori hatalomnak, hogy új korszellemben élünk. Olyanban, amelyben ráeszméltünk, hogy mi magunk közösen formáljuk a politikát. Hogy nem kapunk semmit a hatalmon lévőktől, hanem mi adunk: felhatalmazást. Felhatalmazást arra, hogy aszerint döntsenek, amit mi eldöntöttünk egymás közt. Amiben előtte egyetértésre, konszenzusra jutottunk. Egymással, magunkkal.

Ez a tüntetés arról szól nekem, hogy sokan és egyre többen ébrednek tudatára: mi magunk vagyunk a politikusok. Mi teremtjük meg közösségünket. A pártok csupán képviselni hivatottak.

Itt vagyunk egy egészen új, higgadt, de a saját méltóságára ébredt állampolgári közösségként. Ez önmagában is óriási eredmény.

És ha nyomásunknak is köszönhetően a törvényt is a józan ész alapján módosítják, az jelzi ezt.

Bízzunk benne, hogy ez csupán a kezdet!

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr532740348

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Legyen béke, szabadság és egyetértés 2011.03.16. 09:53:27

Hány buzi van köztetek? - kérdezte az LMP-s zászló láttán egy kedves úriember a Nemzeti Múzeumnál. De persze nem ezzel kezdődött a nap. A tavalyi évhez hasonlóan idén is nyeregbe pattantam a nemzeti ünnep alkalmából, és nyakamba vettem a várost egy fé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.