Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Korporatív kínai depó

2011.06.25. 23:16 | Treuga Mei | 13 komment

Címkék: kína unió befektetés munka törvénykönyve tőkebeáramlás oét politikusbűnözés közmunka program ngtt korporativizmus

Kína megérkezett. Idelökött egymilliárd eurónyi hitelt (mostani árfolyamon kb. 280 milliárd forintnyit, a teljes államadósság-állomány néhány százalékát, némi aprópénzt), megvett ezt-azt a stratégiai ágazatokon belül, meg megígérte, hogy közelebbről meg nem határozott mennyiségű állampapírt is fölvásárol. Cserébe kapja, hogy Magyarország Kína európai depója és logisztikai kiindulópontja lehet.

 

Ne legyenek hiú ábrándjaink! Kiindulópont leszünk, nem végcél. A magyar infrastrukturális háttér, a magyar logisztikai erő legföljebb arra jó, hogy a Világ Közepének trójai falovává váljunk az Unió kebelén. Arra, hogy innét indulva terjeszkedjen tovább. Ez két-három év tőkebeáramlást jelenthet legföljebb – ha nagyon fölkészült és alapos szerződéseket kötünk megfontolt szabályozókkal körbebástyázva. Aztán? Aztán már nem leszünk érdekesek.

 

Eközben az új munka törvénykönyve és az új, OÉT-mentes munkaügyi szabályozások rendszere is készül. A munkaerő-piac „rugalmasabbá tétele” és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek (a szakszervezetek – és alapvetően az üzemi tanácsok is idesorolhatóak) jogainak szűkítése körvonalazódik. Az OÉT-et kiváltani hivatott új, konzuétációs (tehát nem érdekegyeztető!) intézmény, az NGTT alapvetően a klasszikus korporatív (igen, az olasz fasiszta) és a neokorporatív rendszerek sajátos elegyének tűnik. A munkáltatók és a munkavállalók érdekegyeztetése helyett külön-külön az egyházak, a „civil szervezetek” (persze nem a tágan értettek, ebbe a kormány szerint nem beleértendők sem a szakszervezetek, sem a pártok, sem az egyházak, sem a spontán, nem bejegyzett mozgalmak), a munkáltatók, a munkavállalók, a határon túliak szervezetei fognak majd a kormány felügyelete alatt vitatkozgatni a munka dolgairól a munkáltatókkal és a munkavállalókkal. Tereferélnek majd erről-arról. A nemzet egésze egységesen fog működni, bár kétségtelen, hogy a szakmai kollégiumok kötelező rendszere még nem alakult ki – azt a törvényjavaslatot talán jövőre nyújtja be valamelyik polihisztor kormánypárti képviselő.

 

A nyugdíjrendszer közben kezd hasonulni lassan a kínaira (ahol nincs ilyen), a munkavállalói jogok már hasonultak is. Ideális terep lesz ez a keleti tőkének, különös tekintettel arra, hogy a bérrendszer is közelít az ottanihoz, meg persze a nagy tömegű, az állam rendelkezésére álló munkás is meglesz a közmunkaprogramok ideájának megvalósítása által. A nemzeti együttműködés nemzeti munkatáborainak hálózata kiépülőben. Csak csöndben érdemes megjegyezni, hogy az állami munkaerő-birtoklásnak és -kölcsönzésnek nemes hagyományait a történelem lapjain fölfedezhetjük a krasznojarszki nagy szovjet építkezésekben az ötvenes években éppúgy, mint a harmincas évek közepétől a Német Birodalom különböző munkatáboraiban – pl. a Krupp Művek nagyberuházásaiban. Meg persze Kínában – a mai napig is. Igaz, az ottani munkások még nem kaptak és kapnak bért és leginkább politikai, időnként büntetőjogi okokból, nem pedig szociális-gazdasági helyzetük miatt vehettek és vehetnek részt a nemzet/nemzetköziség fölvirágoztatásában. A civilizációs fejlődés tehát tagadhatatlan. Bár a büntetőjogi aspektusok – tekintettel a politikusbűnözéssel szembeni engesztelhetetlen, állhatatos és elszánt küzdelemre, valamint a büntetőjog kedélyes farigcsálásának kormánypárti hajlamára – még fölvetülhetnek.

 

A szabadságjogokat meg azért ésszerű keretek közé szorítjuk errefelé már évek óta. Ez is nyilván a Kína-konvergencia része.

 

Szóval Kína megérkezett. Nem csak gazdaságilag.

 

De a társadalmi feszültség kirobbanását kibírja majd ez?

 

Mert már nem maradt szelep.

 

 

Ui.: A blog szerzője készséggel elismeri, hogy tévedett. Nem volt eredménytelen a világ közép távon várhatóan egyetlen nagyhatalmával (India még várat magára) a folyamatos tárgyalás. PR-eredményt és talán rövid távú gazdasági hasznot is hozott. De mi lesz utána?

 

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr993014869

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Free Tibet! Free Magyarország! Free Fehérgyarmat! 2011.06.25. 23:45:12

 Sorra kerülnek elő idézetek, sajtóanyagok, nyilatkozatok, filmrészletek, ahol a mai uralkodó csoport tagjai évekkel ezelőtt felháborodottan nyilatkoztak azokban a témákban, amelyekről most lelkiismeret furdalás nélkül meghozzák azokat a törvények...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobster thermidor 2011.06.26. 10:30:39

Sajnos minden szó igaz!
Ez az ami elborzaszt.
Mi nem Kínát akartuk behívni, amikor a Szovjetek kivonultak.Mi egy független, szabad Magyarországra szavaztunk, amelyik közelebb áll Párizshoz, Firenzéhez, Amszterdamhoz, Kölnhöz, mint Pekinghez.
A legrosszabb álmainkban sem gondoltuk, hogy lesz az országnak egy olyan vezetője, akinek a legfontosabb dolga az, hogy Magyarország polgárait, munkavállalóit a legkiszolgáltatottabb jogfosztott ázsiai szintre süllyessze.
Szégyen az ország történetében az a nap, amikor Budapesten kínai biztonsági emberek inzultálhatnak olyan állampolgárokat, akik a diktatúra, és az elnyomás ellen szólnak!
Ne legyen senkinek illúziója, lesz ez még rosszabb is!
Van még követendő rossz példa elég a világban. Észak Korea már csak egy gondolatnyi távolságra van Kínától, és ki tudja milyen aberrált gondolatok járnak Orbán fejében.

rafter 2011.06.26. 11:13:59

Az arányérzék hiánya az ami igazán aggaszt Miért kell túllihegni az új Nagytestvér melletti hűségnyilatkozatot! Érthető, hogy jó kapcsolatokra törekszünk Kínával. Ez - önmérséklettel - hasznos is lehet. De miért kell hivalkodóan, kérkedve szembefordulnunk az európai normákkal és alapértékekkel? Történelminek nevezni egy "szövetséget", sőt "szövetségnek" nevezni a gazdasági kapcsolatok bővítését, nemcsak ostoba és káros de megvetendő is. Az ilyen udvarlást a domináns hatalmak elfogadják ugyan de hitványnak tartják és elegánsan titkolt undorral, kényszerűen viselik. Nincs európai ország ahol a megszállt és meggyötört Tibet tiltakozását ilyen alávaló megfélemlítéssel, ÁVO stílusú akciókkal próbálták volna elnyomni. Ezzel látványosan elfordulunk Európától, valódi történelmi szövetségesünktől, de semmit nem nyerhetünk vele.

"Aki túloz, nevetségessé válik" - mondta Churchill. Orbán Viktorral ez fog történni. Az arányérzék hiánya pótolhatatlan.

Molenaaar 2011.06.26. 11:43:49

Kicsit utána kellene olvasni a dolgoknak írás előtt..

Az Európától elfordulás, kiközösítés meg nettó baromság. Elég csak Cameront megnézni, hogy örül a kínai befektetőknek.. az amerikaik is. Ez van hálaistennek, egy multipoláris világ, kölcsönös függőségekkel.

Az arányokkal természetesen gond van, de a kínaiakkal való tárgyalásnak más típusúnak kell lennie mint az Észak-Atlantiakkal.

Táskás Tóni 2011.06.26. 14:12:05

@Molenaaar: Nem normális , ahogy Orbán viselkedik. Az EU-ban egy nyegle pöcs, a kínaiakkal pedig ,mint egy nyalizós kis hülyegyerek.Tette mindezt az IMF hitel töredékéért.

Molenaaar 2011.06.26. 14:33:20

@Táskás Tóni: Jól van no. :) Ez ugyanakkor már csak úgy megy, a politikában főleg, hogy a pályán lévőket értékeljük, és egymáshoz viszonyítjuk. Orbánt a többi fantasztikus pártunk (zsobbik, lömp meg a fujjos) vezéreihez (Vona, nincs vezető, kérdéses) viszonyítjuk. Aztán ha objektívak akarunk lenne megmérjük egy kelet-közép európai mércével. Fico, Radicova, Kosor asszony, Basescu stb. Így sem áll még Orbán rossz helyen.. Megsúgom Ny-Európában is vannak tehetségtelen politikusok, akik elbújhatnak Orbán mögött és olyanok is, akik megeszik Orbánt reggelire. Nem akarom őt védeni, ha jobb jön, én szemrebbenés nélkül átszavazok. De az igazat megvallva, az eredmények őt igazollják, a víziója pedig távlatos. Tele persze otromba hibákkal, képmutatással, hazugsággal és kockázattal.

aritus 2011.06.26. 15:59:16

@Molenaaar: milyen eredmények bakker?! a poszttal egyébként 100%-ig egyetértek.

Grigorij Pantyelejevics 2011.06.26. 18:13:52

A rendszerváltáskor Európába szerettünk volna menni. Erre kiderül, valami barom elnézte a térképet és Kínába jutottunk. Fasza! :P

rafter 2011.06.26. 21:53:17

@Molenaaar: Tartom! Orbán szembe megy Európával, méghozzá fölöslegesen és nevetségesen, valamint szégyenletesen. Az urak megvetik a hízelgő szolgákat, de nem mondják! A kínai kapcsolat értékes lehet, mint mondtam, a nyalizás azonban, ...hm: émelyítő és a forradalmi póz fenntartásán kívül a világon semmi haszna nincs.

Üdvözöllek!
Jó, hogy vitatkozunk!

Rafter

Molenaaar 2011.06.26. 23:13:48

@aritus: Hogy mi az eredmény az valóban egy fontos és jogos kérdés. Én is inkább még a 98-2002 között elért eredményekre hivatkozok. Az új alkotmány nekem nem igazán tetszik, a magánnyugdíjpénztár megszüntetése nekem tetszik, de nagyon sok érv volt/van ellene. Az államadósság, a gazdasági növekedés,a jövedelmek növekedés és a családpolitika, egészségügyi politika az ami végül dönteni fog. Nem kizárható, hogy a II. Orbán kormány végül alulmarad. Bár amint írtam elég gyenge a mezőny. :) (Én az új köz és felsőoktatási törvényre is figyelek, de az eddigi hírek alapján számomra csalódás.)

Molenaaar 2011.06.26. 23:30:18

@rafter: Kettéválasztom azt amit írtál. Az egyik részét nem értem: Orbán szembemegy Európával. Hogyan? Mi Európa iránya? Nem akarok tippelni, tényleg nem tudom, hogy mire gondolsz.

A másik rész a nyalizás. Egyetértek Veled, a "Mo. mindig is elismerte az egy Kína politikáját" kezdetű mondat nekem is sok volt. Ki kérdezte? "A tiszteletben tartjuk egymás politikáját" sokkal jobb volt. Az, hogy büszkék vagyunk a szövetségre meg egyszerűen korai..

Ugyanakkor szerintem nyalni, ha a haza üdve úgy kívánja - minden politikus - köteles, de csak a haza üdvéért! Saját magánérdekből vagy meghunyászkodásból TILOS. Ha jön a kínai és tudunk együttműködni de elvárják a "barátságot" meg kell nekik adni. Azért az amcsik is tárgyaltak a szovjetekkel.

A kínaiakkal -fenntartom- másként kell tárgyalni. Sajnos nem vagyok szakértő, de állítólag elég kényesek ezekre a nekünk szimbolikus ügyekre. Más a fontossági sorrend. Az udvariasság és a személyes kapcsolatok nagyon fontosak. Lehet, hogy történt valami, ami miatt demonstrálni kellett a kiállásunkat is, lehet, hogy Orbán csak egyszerűen túllőtt a célon. (lásd: plebejus politika, NENYI, kordonbontás, 2 hét alatt rendet teszünk, ultimátum az OGY-nek stb.)

Hosszabb távon ki fog derülni.

rafter 2011.06.27. 10:22:39

@Molenaaar: Rövid leveledben legalább 13 dolog van, amit cáfolnom vagy értelmeznem kellene. Most csak két lényeges kérdésről:
Európa értékközösség, amelyet a hatalomgyakorlás módjáról és céljáról kétezer éven át felhalmozott tapasztalat éltet és kapcsol egybe. Az európai eszményt amely a hatalom korlátozásáról, önmérsékletéről és spiritualizálásáról (a kényszerítő eszközök humanizálásáról és jelképessé tételéről) szól lehet gúnyolni, lényegtelenként elvetni - de lehetetlen ezt felelősen tenni. Orbán nemcsak megkérdőjelezi az európai ethoszt, hanem kérkedő módon - forradalmi pózban - szembefordul vele a Brüsszel elleni szabadságharc meghirdetésével. Ugyanennek a póznak a foglya, amikor bombasztikusan új szövetségről, történelmi fordulatról beszél.

Másrészt: kereken tagadom, hogy a politikusnak kötelessége nyalizni, ha ettől a haza üdvét reméli. A haza üdve ugyanis nagyon gyakran keveredik, sőt cserélődik fel a legnyersebb pártérdekekkel és a legönzőbb hatalmi érdekekkel. Egész élettapasztalatom összegzéseként mondom: az elvtelen hízelgés (és minden hízelgés elvtelen) soha nem ér célt, soha nem válik igazolhatóvá: a megérdemelt megaláztatáson túl csupán csalódást és kiábrándulást hoz minden esetben.

Molenaaar 2011.06.27. 19:04:48

@rafter: Nem kell velem egyetértened, tisztelem mindkét kérdésben elfoglalt álláspontod. Én nem látom ezt az értékközösséget.. bárcsak!

A nyalizásról Roden: Calais-i polgárok című műve jut eszembe. Amikor Edward angol király elfoglalta a francia várost, mindenkit meg akart öletni. Kegyet csak akkor gyakorol,ha a város vezetői vászonruhában, mezítláb, kötéllel a nyakukban elé járulnak. (ergo megalázkodnak.) Ez igazán nehéz, de végtelenül hazafias cselekedet.

rafter 2011.06.28. 17:36:19

@Molenaaar: Megkérdezhetném kit akart a kínai miniszterelnök kivégeztetni?
Miről beszélsz? A megalázkodás kényszer alatt járható út és morálisan akár támogatható is lehet. Horthy kimondott kényszer alatt írta alá Szálasi kinevezését! Komoly történész soha nem ítélte el érte! De megalázkodni politikai haszonlesésből, forradalmárként pózolva mérhetetlenül hitvány, gyáva dolog és méltán váltja ki a hódító - hódolatot fogadó - kuncogó megvetését - mint azt már többszörösen körülírtam.

Nem látod az értékközösséget! Éppen ez az amit a rendszerváltó elit saját hatalmi és politikai érdekeit hajszolva és a közpénzek lenyúlásában versenyezve megbocsájthatatlanul elmulasztott: a szabadság értékeinek felmutatását a nép felemelését a zsellérsorból a szabad és öntudatos polgárok közösségébe.

Ha megkérdezted volna mi Európa, megpróbáltam volna komolyan válaszolni. Föl nem tett kérdésekre azonban nem helyes válaszolni. Én sem teszem.