Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Lassú, passzív Breivikek

2011.08.08. 03:00 | Treuga Mei | 4 komment

Címkék: munka köztársaság demokrácia részvétel népképviselet bibó balogh zoltán breivik

Bibó halott. Némely politikai mozgalomban búvópatakként még meg-megvillan emléke, de eszméi csupán hivatkozgatás alapját képezik, nem többet. Az ordas eszmék helyett az ezeket képviselőket is soraikban tudó párt minden tagját bélyegzi meg az establishment, bizonyítva evvel a félelmet „az ellenség ismeretlen és gonosz szándékaitól” és „mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszélyekké, hogy félünk tőlük”, mert minden szimpatizánsukat egybemossák. A nyomorba taszító elvrendszerekre mutatás helyett az „elit” válik céltáblává, ami számvetésre kell késztessen „a forradalomtól, az összeesküvésektől” és „a lekicsinyléstől” érzett félelemről. És a kitaszítottak és deviánsak társadalmi lehúzóerejével, annak okaival szembesülés helyett etnikai csoportok, szociális rétegek, nemzedékek elleni gyűlöletbe fordul a félelem, „a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól”. Így lehetetlenül el az egymással folytatott párbeszéd, ami a közös megegyezés egyetlen egészséges alapja lehet. Csak az lehet az. A fölülről „adományozott” társadalmi rend, az Alaptörvény, a haszontalanok kijelölése hatalmi szóval, vagy a politikailag korrekt beszéd előre megszabott, nem pedig keservvel, közösen kivajúdott formájának donációja csak elfödi – így tetézi – a bajt.

Bibótlanított országban vegzáljuk Bibó emlékét idónkénti szemforgató hivatkozásokkal.


Ahhoz, hogy közössé váljon jelenünk – és múltunk emléke is –, szükségünk van egymás szavára, és szükségünk van arra, hogy a hatalommal bírókra is rárivallhassunk mindig, minden körülmények közt, ha áthágják megszenvedett közösségünket.

Van egy norvég állampolgár, aki azt mondja, hogy bizonyos kulturális és vallási különbségek lehetetlenné teszik a néhány generáció óta betelepülő népekkel együttélést, ha nem asszimilálódnak teljesen. Erre mintegy figyelmeztetésül lelőtte néhány polgártársát. Nem nagyon kérdezgette meg polgártársait a véleményükről, nem keresett megegyezést, hanem döntött róluk. A megöltek és a többiek helyett is dönteni kívánt. Életekről és a közügyek további folyásáról. És van egy, a legfőbb politikai méltóságot viselő magyar állampolgárhoz közel álló embertársunk, aki azt mondja, hogy bizonyos szociokulturális és munkaetikai különbségek lehetetlenné teszik a több tucat vagy több száz nemzedék óta itt élő népekkel, rétegekkel és csoportokkal az együttélést, ennek megoldásául munkatábor-rendszert javall kialakítani a lecsúszó tömegek számára.

Mellékszál, mindennek folyománya: egy lokális történetnek meg fura kifutása lett. Társadalmi kereteink következménye, jellemző tünete. Egy, a mai uralmi rendben komoly funkcióval bíró tisztségviselő pedig megelőzve az igazságszolgáltatást eldöntötte: Balázs József képviselő nem bűnös, csak úgy beszélgetett erről-arról Gyöngyöspata új polgármesterével. Az központi nyomozó főügyészség szóvivője szerint a képviselő úr szavai – aki igazából nem is közhatalmi funkcióval bíró a jog tudorai szerint – a jövőre vonatkoznak, így aligha lehet fenyegetésnek, hatalommal visszaélésnek tekinteni őket. Amiből tanulhatunk: tisztességes politikusmaffiózó a múltra vonatkozólag fenyeget. Mondjuk: visszavonja a két éve megkapott kistérségi támogatás lobbileveleit... esetleg még a pártkasszába meg a saját zsebbe folyt részt is visszafizeti.

Norvégiában minden komolyan vehető mértéktartó forrás úgy reagált a terrorra, hogy az összes intézményben meg kell erősíteni a jogokhoz férés demokratikus voltát. Nem lehet, hogy egy elvetemült figura egy ilyen pokoli manőverrel legyőzze a közösség intézményeit. Évtizedeken keresztül dolgoztak ott nemzedékek azért, hogy az élet minősége – ami aligha összekeverendő az életszínvonallal, de lám, úgy tűnik, az utóbbi is erősödik az előbbi révén! – javuljon minél szélesebb rétegek számára, demokratizálódjék, a közösség minden résztvevője részesülhessen belőle és mindenki részt is vállalhasson további alakításában. Nem vetik oda egy kortárs Mengelének az eredményt.

Bársonynesz-ingatónkban ellenben hallgatag minden Balogh Zoltán államtitkár szavaira. Ő megmondta, és – választott arisztokráciánk illetékeseként – láthatóan sokak szerint ő a fölkent, az egyedül autentikus a kérdés megoldásának meghatározására. Mintha a képviseleti rendszer a demokrácia szinonimája volna. (Némely politológus így is gondolja és büszkén állítja is népszerű blogjában. Van, akinek föl sem merül a kettő közti különbség.) Mintha a demokratikus rend nem arról szólna, hogy akinek igénye van rá, bármikor részt vehet a közügyek intézésében vagy az intézményrendszer formálásában, ellenőrzésében. Erről néhány okos szó itt.)

Pedig ahhoz, hogy minél igazságosabb társadalomban éljünk (és mi más volna a társadalom fő célja ma, amikor már nem az alapszükségletek kielégítéséért küzdünk, nem ilyesfajta erőforrás-optimalizálás teszi szükséggé a természeti környezet szorításával szemben?), kell a részvétel lehetőségének biztosítása. Csak az lehet igazságos, amit közösen alakítunk ki, amiben valamiféle konszenzus, egyetértés bontakozik ki közös életünkről, nem pedig honorárium – a szerencsésebbeknek honor – gyanánt köszönhetjük alázatosan az uralom letéteményeseinek. Az uraloménak. A hatalom ugyanis demokratizálható, az uralom azonban csak megragadható vagy megtartható.

Köztársaság kell. A polisz politikája. És dolgoznunk kell érte. Mindenkinek, aki a része kíván lenni. Követelni a teret arra, hogy utcaseprőként is hasonló esély legyen a közösség ügyeinek formálására, mint átláthatatlan kapcsolatrendszerű „nagyvállalkozóként” vagy még kevésbé transzparens kapcsolati és döntési hálójú miniszterelnökként és hogy a szomszédomnak vagy az ellenségemnek is annyi, amennyi nekem.

Népi köztársaság kell. Akkor is, ha vannak, akik már megpróbálták kisajátítani a köztársaság fogalmát is.

(Az idézetek Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmányából, a híres "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni..." kezdetű mondatából valók.)

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr273132970

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Schmitt utóda 2012.01.31. 17:51:38

   Schmitt utóda 2012. január 30. A találgatások helyett most a cselekvés ideje van. Az alábbi blogon megjelent írás Solymosi Frigyes szegedi akadémikus köztársasági elnökké választását és egyben a köztársasági elnöki szerep aktuálpoli...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.08.08. 07:09:49

@Treuga Mei: !

Ez mind nagyon szép, csak az ezzel a gond, hogy Bibó sohasem volt sem politikai doktriner, sem liberális, sem a mai posztmodern értelemben vett demokrata. Amit ő és párttársai a Nemzeti Parasztpárt "színeiben" képviseltek az ma is túl (nemzeti) radikálisnak számítana, nemhogy a Fideszhez, de talán még a Jobbikhoz képest is. Bibó nem valamiféle ideális demokratikus eszményt kergetett, hanem mint az európai és a magyar államjog- és alkotmányjog-történet ismerője, leszűrte tanulmányaiból a következtetéseket: milyen szerepe volt és lehet a demokráciának egy működőképes társadalom és állam életében. Amiről ő beszél az egyszerre "jön" a klasszikus európai kultúrából és politikai kultúrából, a magyar úri középosztály tradícióiból, a harmadikutas, népimozgalmas tapasztalatokból (illetve mindezek egymásbavetéséből), s teljesen távol áll a mai posztmodern liberalizmus ideológiájától. Ha ezt a posztot olvasná, rá jellemzően, zavartan mosolyogna és kicsit ironikusan azt mondaná: Kérem, ezt nem igazán értem.

Szerintem.

ü
bbjnick

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.11.15. 08:02:19

Bibó vágyelven gondolkodó balek volt:
verteslaszlo.blogspot.com/2011/08/bibo-istvan-felreertese.html
verteslaszlo.blogspot.com/2011/08/szabadsagszereto-ember.html

Kizárólag azért lett hivatkozási alap, mert a vak közéleti arcok között ő még elmegy gyengénlátónak. Nekünk ellenben lassanként élesen kéne látnunk (2011 van, az EU már spájznál is beljebb jött, meg egyáltalán), ez pedig nem fog menni Bibó úrra hivatkozva.

Íme egy az éleslátási kísérlet: verteslaszlo.blogspot.com/2011/06/nagy-keret.html

laci0011 2011.11.29. 05:44:27

@Vértes László: Ez má döfi,csak simán baleknak nevezni Bibót...

laci0011 2011.11.29. 05:47:15

@Vértes László: Éleslátó, ez tetszik ...Hiába magabiztospragmatikus technokratának nincs párja.