Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára
  • Drizari: Állásféltés miatt is van igazodás, nemcsak az ellenzéki információhiány miatt. Az egyszerű emberek... (2016.11.02. 14:02) Elit nélkül

Linkblog

Canaille és bourgeois

2011.08.24. 20:32 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

A brit zavargásokra sorozatban jelennek meg blograekciók. Különösen tetszik e posztokban, hogy mély és alapos, humanista-afklärista hagyományokon nyugszik. Igazi európai, euro-kultúrpatrióta alapokon.

Azt ugyan elfelejtik e posztoló, hogy amikor éhséglázadásokról írnak, valóban éhségről van szó, amikor társadalmi folyamatok értelmezésébe kezdenek, emberi életekről szólnak - nem csak tulajdoni, de alapvető létszükségleti vonatkozásban is. Az is igen méltányolandó, hogy ilyen távolságtartóan viszonyulnak ahhoz, amit ők maguk is beláttak implicite: az alapvetően megváltozott társadalmi és kulturális környezetről. Arról például, hogy mára nyíltan és vállaltan kizárja az európai társadalmak legtöbbje a leszakadó, depriválódó rétegeket, a társadalmi mobilitás, a fölemelkedés csatornáit büszkén és vállaltan zárják be az európai rezsimek. Ennek a fogyasztói társadalmakban szimbóluma a fogyasztói cikkekhez jutás esélyegyenlósége, így a kulturális tőkéhez - pl. az oktatáshoz - rosszul férő, nem épp tudatos rétegek, tömegek nyilván a kirakatoiknak esnek neki.


Nagyvonalúan eltekintenek a szöveg írói attól is, hogy a munka alapú kultúra egyrészt értelmes munka lehetőségét föltételezi, másrészt a közjavakból részesülés legalább részleges esélyét is. A közjavakból, amik nem csupán árucikkek - bár ez a leglátványosabb és legközvetlenebb vonatkozása az ügynek -, hanem pl. a közösségi döntések befolyásolásának lehetősége (a négyévenkénti, tőke és média által szelektált választandó arisztokrácia választékról döntés helyett a részvételi rendszer kitágítása), a joghoz férés esélye (amely nem attól függ, hogy milyen jó ügyvédet tud megfizetni a polgár, egyáltalán tudja-e, hogy jogorvoslati lehetőségei vannak, hanem attól, a jog betűje, szelleme és célja mire irányul), a biztonsághoz fűződő érdekek (a szegényebb környékek közbiztonságától a munkaképtelenség esetén is fönntartható életen át a biztonságosan egyenletes környezeti és egészségügyi jövőig bezárólag), az elsődleges szocializációs közeg hátrányait kompenzáló társadalmi alrendszerek funkciójuk szerinti működése (a nyomorult és tanulatlan család gyermekeinek bevonzása a közösség kulturális, gazdasági, politikai, információs terébe) is e körbe tartozik.


Az tényleg baj, ha a munka kultúrája csak szűk csoportokban föllelhető. Ám amíg a munkáltatás és a munka világából kirekesztés egyaránt a társadalmi elnyomás egyik fő formája és módja, nem várhatunk elégedettséget a deprivált hőzöngő rétegektől.


A kulturális és fogyasztási térből kirekesztett osztályok persze rövid távon nagyobb profitot termelnek - igaz, időnként ez gazdasági válságokat eredményez, hisz fogyasztani sem tudnak annyit, amennyit termelnek, ma már hitelből (a jövőtől, a természeti környezettől, a következő nemzedékektől vett kölcsönből) sem -, és persze könnyebb a rendszerbe szorítva tartani, értsd: elnyomni őket, amíg nem válnak öntudatossá, amíg nem juthatnak komoly kulturális tőkéhez. De amint azt a skandináv modellek vagy Kanada is mutatja, egy kulturálisan integrált és - jó értelmeben vett (ha van a szónak jó értelme) - polgáriasult társadalom válhat fönntartható társadalommá, egységgé, civilizációvá. Egy globalizálódott rendszerben pedig ehhez globálisan konvergáló szabályozókat, intézményrendszereket és mechanizmusokat kell kialakítanunk.


Amúgy az a szép, hogy ezt az általam sem épp rajongott Marx, még inkább a korai marxizmus, főként Engels is érzékelte, csak olvasni kell őket egy kicsit többet.

Ahogy az egy kulturális tőkékre törő, jó polgárhoz, bourgeois-hoz, de jobb esetben citoyen(ne)-hez illenék.

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr833178046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.