Reágáló

Bizonyos Fidesz-bűnözői csoportok nagy nyilvánosság előtt és visszaesően aláznak meg kiszolgáltatott és hátrányos helyzetben lévő csoportokat. Nem csupán a hajléktalan polgártársaink egy részét igyekeznek címkézni – rendeleteikkel és sajtónyilatkozatukkal azt sugallja, hogy a hajléktalanok életmódja a bűnelkövetés esélyét növeli (ami az adatok szerint nem igaz) –, de immáron a munkavállalók betegség miatt munkaképtelen részét is komoly mértékben fenyegetik, amennyiben az új munkatörvénykönyv-tervezet felmondással szembeni védelme megvalósul.

A Fidesz-bűnöző csoportok komoly mértékű léptékvesztése többek közt azért is elképesztő, mert láthatóan a demokratikus rend elleni igen körmönfort fölbujtásnak tényállása vélelmezhető a részükről. Más magyarázata ugyanis tevékenységüknek nem lehet, mint hogy az Őszödi Igazszavú után ők is jelentős tömegeket heccelnek a roppant demokratikus (mivel a néphatalom különböző, nem választott testületeinek mérlegelésére bízott) szabályozású gyülekezési jog figyelmen kívül hagyásával történő, fegyveresen elkövetendő véleménykifejezés formáival élésbe. Bár aki nyugdíj előtt áll, az a munkavállaló továbbra is várhatóan a „védett korban” marad az ellenérdekeltségben álló munkáltatóval szemben, ám aki egészségügyi problémáinak köszönhetően átmenetileg munkaképességét veszti, semmilyen védettséggel nem bír majd az elbocsátással szemben.

Mindez bizonyos szempontból helyes is: amint a csorbult munkaeszközt is kidobjuk, amennyiben olcsóbb újat venni, mint a régit megjavítani, úgy a munkavállalók leselejtezésének jogát is hiba volna a munkáltatóktól megvonni. A pénz beszél. Az imigyen az őt megillető helyzetbe kerül munkavállaló számára aztán természetesen nyitva áll a további társadalmi felemelkedés állam által szélesre tárt kapuja a közmunkaprogramok formájában, de csak ha megjavul és hajlandó lemondani betegeskedéséről. Ebben az esetben természetesen deviza-alapú hiteleinek további törlesztésére kevés esélye van. Amennyiben a hitel ingatlan megvásárlását fedezte, a bőkezű állam lehetőséget nyújt az egyösszegű azonnali kifizetésre záros határidőn belül. Amennyiben az adós-munkavállaló evvel nem kíván élni, mert megveszekedetten és csökönyösen Alaptörvény-ellenes gondolkodású, esetleg a kitartó és szorgos munka, valamint a takarékosság helyett eddigi minimálbérét eldőzsölte és eltékozolta alapszükségleti cikkekre, vagy amennyiben nem mond le a betegeskedésről, annak minden következményét joggal várhatjuk elviselni tőle. Ebben az esetben a hajléktalanság bűnös életformáját választja a delikvens, ami pedig – mint tudjuk – olyan társadalmi deviancia, amit a polgári demokráciának szükségszerűen üldöznie kell.

A demokrácia jelenlegi szintjén sajnos a munkavállalók komoly tömegei egyelőre erősen artikulálják sajátos érdekeiket a táplálkozás követelésétől a lakhatáson át akár a fogyasztás még elvetemültebb formáiig (kulturális termékek, információ) bezárólag. Bár az oktatási rendszer megreformálása ennek az érdekartikulációs képességnek kívánalmas szintre változtatását is célozza, a kérdéses strukturális átalakítások jelentősebb mértékben alighanem csak hosszabb távon éreztetik hatásukat. Addig további törvénytervezetek remélhetőleg megoldják a beszélő és gondolkodó profittermelő-gépek két sajátos tulajdonságának megfelelő szintre redukálását.

Mert ha ez nem sikerül, sajnos várható, hogy jelentős tömegek jelennek meg az utcán. Nem épp békésen. Ami lényegtelenné teheti és fölülírhatja a közvélemény-kutatási eredményeket.

És a mostani kormánypárti értelmiségi holdudvar sem győz majd finnyogni és csodálkozni a csőcselék vad értetlenségén.

Miért is nem esznek kalácsot, ugye?