Most, hogy eljutottunk egy rasszista elveket hirdető rendőr „demokratikus” pártok általi támogatásáig, és most, hogy Eörsi Mátyás a „romabűnözés” statisztikailag létező voltáról hadovál (oly sok sunyi „jobboldali” félmondatot követően), azaz most, hogy a Jobbik nyelvileg és kulturálisan lassan győzelemre jut, a zsákutcás fejlődés explicitté vált.

Kár sok szót vesztegetni arra, Pásztor Albert facsipesz-egyszerűségű világlátása hol bukik (etnikai fogalmat vetít szocikulturálisra, kriminológiait politikaira), és kár arról beszélni, hogy a volt SzDSz elnökségi tag nettó rasszista szavai nettó hazugságon alapulnak (1993 óta – egy alkotmánybírósági határozatnak betudhatóan – nincsenek statisztikai adatok a bűnelkövetők etnikai identitásáról – és akkor még az etnikai klasszifikáció problémáját nem is említettük). Kár szót vesztegetni rájuk, mert bármilyen vérforraló is mindkét fenomén, csak tünetei a végletes társadalmi kudarcnak.

Adott egy ország, amelyik erősen hordozta a szétrothadásnak, atomizálódásnak, társadalmi szerepek rombolásának jegyeit. Amelyben a rasszizmus csupán szimptómája a mélyen meglévő normahiánynak, társadalmi diskurzus-hiánynak, az igény hiányának arra, hogy társadalomként (azaz egymással együttműködve) létezzünk egymás mellett.

Egy ilyen közösség a fasizálódás táptalaja.

Persze nem a XX. századi értelmemben. Nem kellenek az erőszak-szervezetek, ha vannak jogszabályok, birtokba vehető erőforrások, zsebre vágható jogszolgáltatás, bábként rángatható média, személyre szabott állami intézményrendszer, politikai retorzióra használt adóhatóság, állampártot szolgáló bűnüldözés. És persze amikor folyik a jövő nemzedékek szellemi megnyomorítása az oktatási rendszeren keresztül. Finomodik a kín: nem kell bilincs, nem kell börtön, nem kell csendőrattak, ha elég a félelem az éhségtől, a kiszolgáltatottságtól – vagy csak a nemzetidegen közösségi reprezentációtól, a kulturális kitaszítottságtól.

Kifinomult, posztmodern fasizmus is elég így, a XXI. századra.

Ezen a blogon már fölvetült, hogy a közösségi erőforrások teljes mértékű elbirtoklása – amely nem 2010 után kezdődött, de ilyen totalitárius, állampárti szintre Orbán és tettestársai emelték – lehetetlenné teszi a hozzáférést azok számára, akiket illet: a tömegek számára. Csak az állampárt központi helyzetben lévő csoportjai juthatnak hozzájuk. Még csak nem is a párt tagjai. Azok nagy részét elbódítják üveggyönggyel, mint a devizahiteleseket (mire ráeszmélnek, mit is művelt velük a törvény, földönfutókká lesznek), a határon túliakat (mire kapcsolnak, a saját szülőföldjükön tekintik őket önhibájukon kívül veszélyforrásnak), a nyugdíjasokat (mire megértik a polgárok, mi a különbség nyugdíjadó és nyugdíjjárulék közt, milliók találják magukat munkaképtelen korban jövedelem nélkül). A párt magja kap, a többiek meg rajonganak.

És az erőforrások gyorsan apadnak. Már a dohánybolt formájában regálét kapott vazallusok közül is kicsit szelektálni kellett, hogy legyen elég jövedelme a megmaradt nyaloncoknak. És bizony az eladható akadémiai épületek száma is fogy. Meg a földterületek mérete sem fog nőni. Előbb-utóbb nincs mit osztogatni az egyre szűkülő rendszer-fenntartók közt.

Nagyon mély a gond. Az, hogy a fél ország rasszista, csak a felszín. Nincs olyan öntudatos réteg, amelyik megszervezi magát és a közösséget, ha az intézményrendszer összeroskad. Pedig – ha lassan is, mert van még ebben a posztmodern-fasiszta rendszerben néhány év – összeroskad.

Ne feledjük, hogy a személyre szabott intézményekből előbb-utóbb kihalnak vagy visszavonulnak a kiválasztottak! (Szegény Szalai Annamária halála után is kellett a médiával egy kicsit kapkodni. Mi lesz itt az igazságszolgáltatással, ha Handó Tünde nyugdíjaztatja magát és a Bahamákra utazik?!) Ne feledjük, hogy csak 3.500 településünk van, többre nem tudunk futball-stadiont építtetni! És hogy nincs több takarékszövetkezet, úgyhogy a vazallusok lassan összemarakodnak a koncon!

Mi lesz utána? Amikor majd nincs kivel és miből működtetni a bíróságokat, a közüzemi vállalatokat, de még a kórházakat sem. Akkor majd vidéken jönnek a gárdák, akik bizonyára jófejek, de nagyjából annyi a mondanivalójuk, hogy takarodjanak a cigányok, mert akkor minden jó lesz – vagy még különb: olyan lesz, mint régen volt? Mitől fognak működni a közintézmények? Mitől jut legalább az éhhalálra valónál többhöz öt-hatmillió magyar? Hogyan lesz villany?

Az persze nagy baj, hogy Gy. Fletónak és Eörsi Matyinak az jutott eszébe, hogy akkor nem cigánybűnözés, de azért romabűnözés. Schiffernek meg egy nagy formátumú qrvanyátok-ozás. De ők tényleg nagyjából ennyit tudnak.

De van valaki ebben az országban, aki ennél többet tud?

És az tesz is valamit?

A totalitárius autoriter rendszer, a posztmodern fasiszta állam kiépült.

De mi lesz utána?