Tisztelt ellenzék!

Önök tettestársak.

„Ha Magyarországon ma jogállam volna – ahogy már nem az –, akkor a beépítést nem lehetne megtenni.” (Karácsony Gergely, immáron Zugló polgármestere az Élőlánc a Városligetért tüntetésen, 2014. október 10.)

Karácsony Gergely jól látja, valóban nincsen már jogállam. Nincsen jogállam, nincs tehát jogállami garancia a választások tisztaságára, de Önök részt vettek bennük. Megtévesztették evvel azokat a választókat, akik ezt nem látják, legitimmé és legálissá tették azt a választást, amelyik nem legitim és immár nem is legális. És megtévesztették azokat is, akik a rendszer ellen léptek volna föl, mert részt vettek ellenzékként a rendszerben, így ellehetetlenítették, elbizonytalanították, nem segítették működésüket. Megtévesztették önmagukat és a választókat. Megtévesztették a kiváló Váradi Andrást, a rendszer kevés igazi ellenzékiét is – nyugodjék békében! – , amikor kormányellenzéki státuszra beszélték rá. Őt nem tudták bepiszkolni, de megpróbálták.

„Nem jogállami választáson a jogállam hívei nem vehetnek részt. Nem demokratikus választásba belevinni, és ott agyonveretni a jogállam híveit, ez bűncselekmény.” (Bartus László: Takarodjatok! - Amerikai Népszava)

Lett volna alternatíva, ha sokkal küzdelmesebb és számos párttársuknak rövid távon kisebb anyagi biztonságot jelentő is. Alternatív intézményrendszert kellett volna elkezdeni építeni a semmiből, segélyezést, oktatási kiegészítő szolgáltatást, egészségügyi minimális ellátást körorvosok megfizetésével, jogi mediációs testületek létrehívásával az leendő igazságszolgáltatás alapjait megteremteni, adóbojkottal alapítványba gyűjteni a pénzt, amit tisztességes célokra szánhatnak, és koldulni mindenhonnét – akár az Oslo – Wellingot – tengelytől, nem törődve a média és a NAV támadásaival, hogy a társadalomból kihullott egész régiókat lassan visszahúzzák a társadalomba. Sok pénzt költeni ellenszélben – de nem a maguk megélhetésére. Erről megjelentek írások többször, bár csekély eredménnyel. Csekéllyel, mert nem az érdekre és nem a jókedélyre apelláltak a cikkek, hanem a józan észre és a társadalmi felelősségre. Sokakban kétely merült föl a megvalósíthatóságáról, de – mivel forrtak az idén a választások, „nem volt idő rá” – nem volt mód érvelni mellette és ellene, mert nem volt nyitott fül arra, hogy hagyják a választásokat. Hogy a részvétel helyett hosszabb távon építkezzenek. Oly módon, amely a rendszer beroskadását segítheti elő, az utána kezdődő életet nem vákuumban találja a társadalom, és még az ellenzék (és tagjai) számára is hoz társadalmi, politikai és – mert ne legyünk vakuk, lássuk, hogy ez is motiváló – anyagi-egzisztenciális hasznot is. Nem holnap, de hosszabb távon hosszabb távra. De sajnos a befektetett tőke nagyobb visszatérülésére nem adtak időt, Önöknek azonnal kellett a profit. Rövid távon gondolkodva részt vesznek a rendszerben.

Miközben szavakban Önök a rendszer ellenzéke, csupán a kormány ellenzéke lettek, így szolgálván az új pártállami rendszert.

Így nem csupán bűnpártolók, bűnrészesek is. Indultak egy olyan választáson, amely egy autoriter-fasisztoid rendszer választási procedúrája alapján áll nem szabad sajtóval, nem tiszta választási körzetekkel, nem tiszta arányossággal, piszkos választási bizottsággal és megerőszakolt jogorvoslati lehetőségekkel, ahol a kormányzó erők folyamatosan nyíltan megszegték a saját magukra szabott törvényeket is, mert nem kell félniük az általuk elfoglalt intézmények valós tevékenységétől.

Mindezt teljesen jelentéktelenné váló önkormányzati pozíciókért és forrásokért. A semmiért. Mert már most látszik, hogy a kétharmad által másfél éven belül beszántásra ítélt települési önkormányzatok rövidesen semmit nem hoznak. Sem pénzt, sem médiát, sem hatalmat, sem kapcsolatokat. Az eddigi törvényeket követik az előkészítés alatt álló továbbiak.

2014 megmutatta, hogy a kényelmes holnapi ellenzéki szerep fontosabb a mai, holnapi és holnaputáni társadalmi felelősségnél. És akadtak, akik eredményre vezetőnek hitték a részvételt. Kényelemből, önbecsapásból vagy ostobaságból. De ez nem mentség – vagy legalábbis az utókor megítéli majd, mennyire az.

Történelmi felelősségük a bebetonozódó, totálissá váló korporatív-autoriter rendszer fölépítésének legitimálása.

Tettestársak lettek.

Ezúton gratulálok minden mandátumot szerzett és minden helyt álló jelöltnek az októberi önkormányzati választásokon elért eredményhez!