Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Treuga Mei: @MAXVAL bircaman közíró: Igazából háttérhatalmi gendernáci akadémikusbűnözők norvég pedagógus-össz... (2019.05.17. 22:04) Petíció a törvényes EP-választásokért
  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára

Linkblog

Új köztársaság kényszere

2012.01.01. 20:25 | Treuga Mei | 2 komment

Címkék: köztársaság médiatörvény iii. diskurzus iv. alaptörvény cezúra orbán utáni időszak új intézmények

Orbán – meg az azt várhatóan követő jobbikos koalíciós intermezzo – után igen nehéz munka vár ránk. Mindenekelőtt kell egy alapos cezúra. A politikai, a szimbolikus és az intézményi változás mellé akár büntetőjogi cezúra* is szükséges lehet. És ennek ígérete – többek közt épp a hirig és a tömeges vérontás megakadályozása érdekében. Mert túl sokan vannak, akik túl keveset veszíthetnek már, és mert mára ismét túl nagy lett a harag.

A mai intézményrendszer nem reparálható. Nincs értelme: lebontotta és kiüresítette az elmúlt húsz, de különösen az elmúlt másfél év. A közfunkciók és közintézmények jelentős része kendőzetlenül szolgál magánérdekeket, bizonyos közösségi területek leplezetlenül kerültek magánkézbe, bizonyos közintézmények és közösségi jogok áruba bocsátása, magánkézbe helyezése középkorias jelleget kölcsönzött a társadalomnak. A hatalmi elit diktálta érdekek mentén született monopóliumok kialakulását – és további elterjedését (l. a várható dohányforgalmazást**) – a III. Köztársaság nem tudta megakadályozni. A szélsőséges gazdasági-vagyoni és elképesztő oktatási-kulturális különbségek kialakulását, az esélyegyenlőség teljes eltűnését pedig igen hamar lehetővé tette.

Ez utóbbi okok azok, amelyek a társadalom szereplőinek tömeges elfordulását eredményezték a köztársaságtól. A vagyoni különbségek – ezen belül is az, hogy a mélyszegénység az ország bizonyos területein nem is ázsiai, hanem afrikai méreteket öltött – eleve kizártak jelentős rétegeket a közösségből, míg a kulturális erózió egyrészt a diskurzusképtelen és szélsőséges szubkultúrák kialakulásához, másrészt az életvezetési stratégiaképzés képtelenségéhez tömegesen vezetett, ami  mára már a társadalom működését is veszélyezteti. Amihez – valljuk meg – sokat tettünk oktatási rendszerünk agóniájával szembeni részvétlenségünkkel már hosszú évtizedek óta.

A III. Köztársaságnak tehát mennie kell, bármilyen szimpatikus kezdeményezés is volt. Ha nem kellene, persze akkor is vége – épp most, a szemünk láttára végzik ki –, így még inkább sürgető az új köztársaság alapjait lerakandó megkezdeni a munkát.  A régi állami intézményrendszer hiába maradna meg. Egyrészt – ismételjük! – funkcióját vesztette, nem működik – az ügyészségtől az igazságszolgáltatáson át a legegyszerűbb közszolgáltatásokig, mint a közösségi közlekedés – és (egészítsük ki!) a törvényi keretek is behatárolják a közösségi alrendszerek működését, amelyek fontos föltételei a megfelelő működésnek (pl. a médiatörvény, civil törvény, alkotmánybírósági törvény, az ombudsman jogköreinek korlátozása, oktatási törvények, stb.). A közösség által megtermelt adók leginkább magánérdekek kiszolgálói és egyéni vagy hatalmi csoportok részére fönntartott pénzszivattyúként értelmezhetőek. Ez a haradzs – a harács –, mint a Hódoltság pasáinál. Így láthatóan egyre kevesebb is volt a szándék az eredeti elvek alapján működtetni intézményeinket, de közjogilag át is szabták, fölül is írták őket.

Tehát nem működik. De fontos még, hogy a közbizalom sincs meg iránta. Amennyiben egy viszonylag jól működő rendszerré vissza is lehetne állítani – ami kétséges –, polgárai láthatóan nem bíznak benne. Anélkül pedig nem működhet.

Ahhoz, hogy – talán először ebben az országban – nulladik lépésként valamiféle common sense alakulhasson ki, az eddig eltelt időszak és az Orbán utáni ország közé egy cezúrát kell húznunk. Hosszas, kimerítő, lassú munkával minden lehetséges csoportot és állampolgárt be kell csatornáznunk egy közösségi diskurzusba, meg kell kezdenünk az új köztársaság alapjainak letételét. Lehetőleg részvételi elvek mentén, hogy se a gazdaság, se a hatalom, se más ne kolonializálhassa többé ezt a – talán kialakuló – társadalmat.

És el kell gondolkodnunk a módján, hogy a pártpolitikai, a gazdasági és (igen, kedves Aranyosbógárúr és Tiszteltbayerzsolt) a szellemi elit felelősségét alaposan megvizsgáljuk a kialakult helyzetért.

Nekünk kell elkezdenünk. Jobb, ha legitim a folyamat, mint ha egy EU-helytartót kapunk.



*: A visszamenőleges hatályú törvényalkotás azonban nem lehet út. Amennyiben megáll a hatályos btk. 225 §-a, a hivatali visszaélés és a 244.§, a bűnpártolás, amik mellett a 263/C §, a bűnszervezetben részvétel is fölmerülhet, a független, újonnan, lehetőség szerint nem valamely hatalmi ág, hanem az állampolgárok által választott legfőbb ügyész elindíthatja az eljárást. A dolog azonban alapos vizsgálatot érdemel. Fontos, hogy azok a képviselők, akik még nem lépték át a Rubikont, mentesüljenek az eljárás alól. (Ezért is érdemes vigyázniuk a továbbiakban – hogy továbbra se lépjék át.) Fontos azt is tisztázni, hogy a 139 §, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, 139/a §, az alkotmányos rend elleni szervezkedés fölmerülhet-e. Lehetséges-e erőszakosnak minősíteni a nem fegyveres tevékenységet? Ennek eldöntése – a jogalkotó szándékát értelmezve – szintén az új intézmények – a leendő vádemelő és végső soron a leendő, valóban független hatalmi ág, a bíróság (remélhetőleg esküdtbíróság) – föladata lesz.

**:  ...ami remélhetőleg nem a kormányközeli, és a kormánypártnak nem is túl szemérmesen pénz-visszacsorgató „magyar” üzletláncé lesz, mert az már nehezen lesz vállalható és igen provokatív döntés volna – provokálni pedig mostanság nagyon nem tanácsos.

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr63511975

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hány euró Gyurcsány szabadsága? 2012.01.10. 22:37:05

 A Magyar Nemzet keddi címlapsztorija szerint az IMF hitel feltételei között az EU szerepeltetni kívánja a melegházasságokat kizáró alaptörvényi passzus eltörlését, valamint a Gyurcsány Ferenc elleni per megszüntetését. Őszintén remélem, hogy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

laci0011 2012.01.01. 23:48:45

Tetszik amit írsz,kár hogy a jobbikos intermezzot,nemigen tudjuk megspórolni.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2012.01.02. 13:15:11

Nem értek egyet. Az elmúlt húsz év nem bontott le semmit, Orbán rendszere bontotta le és ahogy lebontotta, úgy vissza is lehet csinálni. Ettől még ugyanolyan köztársaság maradt - még most is -, semmi értelme ezen spekulálni. Persze, ha valaki nem köztársaságot akar, azt megértem, de akkor ne beszéljen újabb köztársaságról.

Hogy a frászkarikába tudta volna bármilyen rendszer is megakadályozni a "hatalmi elit diktálta érdekek mentén született monopóliumok kialakulását"? Semmilyen rendszert nem lehet elképzelni, ahol egy kétharmados többségben levő hatalom ezt ne tudná megtenni. Egyébként is, a konkrét ügyben (dohánymonopólium) önmagában nincs semmi kivetnivaló, ez a kormány joga, hogy ilyet megtegyen. A probléma ott lesz, ha ezt átjátssza a hatalom körüli cégeknek.

Természetesen a rendszeren lehet korrigálni, mondjuk például, hogy egy alkotmányt népszavazáson kell elfogadtatni. Ettől még a rendszer alapvetően nem fog megváltozni. Még akkor se látnám értelmét új rendszert emlegetni, ha mondjuk áttérnénk egy prezidenciális rendszerre (amit nem szeretnék), de akkor legalább valami értelme lenne a dolognak.

Tévedés az is, hogy a polgárok elfordultak volna a köztársaságtól. Nem attól fordultak el, hanem a politikai elittől. Nagy különbség.