Reágáló

Szögezzük le: persze, a "felhatalmazási törvény" ritka ízléstelen törvényjavaslat. Olyan formális jogköröket kíván a kormány kezébe helyezni, amik vagy más jogszabályok alapján már adottak, vagy az Alaptörvény által a különleges jogrendben foglaltak, vagy teljesen értelmetlenek. Mivel fölvethetőek szemiotikai viták a különleges jogrendben foglaltakra vonatkozólag, az Alaptörvény 53. § (1) szövege könnyedén módosítható. Az ex lex nélkülözheti mind a parlamentarizmus látványos beszüntetését is (bár ennek jelentősége nem nagy, mivel per definitionem már jelenleg sem parlamentáris hazánk rendszere), a sajtó- és szólásszabadság durva korlátozásának lehetőségét is (bár az eltorzult nyilvánosságnak betudhatóan ennek is korlátos a fontossága). Tehát ez egy gusztustalan tervezet. Formálisan is diktatórikus rendet vezetne be.

Ennek azonban igen csekély a súlya. A tervezet csupán a már most is meglévő teljhatalom észlelhetőségének horizontját bővíti - ahogy azt egy politikaelmész fogalmazná. Hazánk jelenleg is önkényuralmi rendszerben regnál. Az, hogy a rendszer nem használja ki a zsarnokság eszközeit, még nem jelenti, hogy nem állnak rendelkezésre a zsarnokság eszközei. És többről van szó, mint az alkotmányosság hiányáról, a parlamentarizmus eltűnéséről, a jogállamiság megszűntéről, a népszuverenitás - még a polgári képviseleti rendszerekhez képest is - döbbenetes beszűkítéséről. Azt ugyanis az intézményes-intézményi ellenzék, miközben - tisztességesen (és nagyon ügyetlen formában) - elutasítja az új törvénytervezet elfogadását, elfelejti, hogy 2015 szeptembere óta két megyénk, 2016 márciusától pedig egész országunk e törvénytől függetlenül is ex lex állapotban működik. A törvény, amelyik jelenleg uralkodik fölöttünk, jelentős szabadságjogokat szűkít vagy helyez hatályon kívül, emellett olyan fogalmakat használ, amik a magyar jogban nem bevettek, így nem definiálja őket sem az eddigi jogalkalmazás, sem az eddig kodifikált normaszövegek kontextusa. Az ismert intézményi és személyi tényezőkön túl ez a tény még fokozottabb önkényre ad módot a hatalom (ebben az esetben a kormányzat) részéről. Tekintettel arra, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetnek sem bevezetéséhez, sem meghosszabbításaihoz még a fabrikált törvény szövege alapján, pro forma sem volt meg a megfelelő jogalap, jelenleg nem csupán ex lex, de contra legem állapotban is vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi években hazánkban három választás is lefolyt törvényen kívüli és egyidejűleg törvénytelen körülmények között: egy parlamenti, egy EP- és egy önkormányzati választás.

Mindazok tehát, akik - helyesen - ellenzéki oldalról elutasítják a felhatalmazási törvénynek nevezett törvényjavaslatot, elfeledkeznek arról - helytelenül -, hogy ez a javaslat már csupán egy esztétikai süllyedés, valamint hogy a nem legális körülmények között történt, tehát nem törvényes választások következményeként felállt kormányzat törvénytelen. Igaz, amíg nem folynak le törvényes választások, a jelenlegi intézményes(ített) ellenzék sem az, így érthető, hogy nehezebb kimondani. Pedig sem nem legitim, sem nem legális.

Mondjuk azért ki valahol, ha másutt nem, itt: jelenleg hazánknak nincs törvényes parlamentje és nincs törvényes kormánya. Magyarország kormányzása formálisan is törvényen kívül és törvénytelenül folyik!