Hitte-e volna - olcsó leütni, de ez egy olcsó provincia -, az ország jelenlegi miniszterelnöke, a XX. század talán legnagyobb magyar rétora medgyessyánusi nyelvi fordulata borult virágba-közibénk. Lenyűgöző. De más nemigen az.
Szemezgessünk Orbán új pontjaiból! Huszonkilenc nagy lépés egy embernek, de kis visszalépés az emberiségnek.
Az egykulcsos adó minden európai szolidaritási elv lábbal tiprása. Nem hiába csak Románia, Szlovákia, Észtország és egyéb, emberi jogi érzékenységükről és a perifériára sodródott rétegekkel (romalázadások, orosz kisebbség, szegények, stb.) oly humánus bánásmódjukról elhíresült államok vezették be egész Európában.
Az adózáson kívüli jövedelmek „adófelszabadítása” a kifejtés alapján a cselédtartás adóterheit csökkenti. Helyes! Ne sanyargassuk a jobb úri szalonok finoman ívelő költségvetését!
Az öröklés bizonyos esetekben adómentessé válik. Megnyugtató. Aki gazdagságba született, aki nem a maga, hanem felmenői munkájának, szerencséjének vagy gátlástalanságának köszönhetően vált vagyonossá, annak ne kelljen semmit megosztania a közzel! Igaz, ez a vagyoni kiváltságok továbbörökítését eredményezi, de ez eddig is így volt, most végre legalább nem kell titkolni. Az örökölt születési előjogokat eltöröltük, ki merne a vagyoni előjogok ellen szólani?
Viszont legalább adómentesen lehet piálni. Legyen mivel öblögetniük a kitakarított közszolgáknak! (Nem mintha mondjuk D. Tibor polihisztor-államférfi esetében fájlalnám ezt. Ha nem pártpolitikai alapokon nyugszik a tizedelés, akkor ideje már körbenézni, kiknek a kicsodái meresztik ott... khm... körmeiket közpénzből!) Azt ugyan nem tudom, hogy akik maradnak, milyen színvonalat képviselnek a szakmában, mivel aligha lesz versenyképes a jövedelmük a versenyszféráéval, de nyilván csupa elkötelezett ember szolgálja a közt (az áldott nevű Iosip Tottól az imába foglalt H. Miklósig). Lehet, persze, hogy nem a nagy fizetés tesz becsületessé, de talán a nagy fizetés tenné elvárhatóvá a tisztességet.
És mennyi öröm: a pártok 15%-kal kevesebbet kapnak! Ahelyett, hogy a magánadományok csatornáinak elzárása mellett növelnénk a közösségi finanszírozást, a „kreatív finanszírozás” felé tereljük pártjainkat. Így a parciális érdekek közvetlen anyagi érdekérvényesítéssel bontakozhatnak ki.
Akad azért, ami épeszű javaslat. Az egyéb juttatások pórázra fogása az állami tisztviselőknél szimbolikus értékű, de megnyugtató. A „bankadó” már rég sürgető volt. (Jó volna a luxuscikkek fogyasztási adóját és a vagyonadókat is növelni.) Remélhetőleg a fogyasztókra terhelésének megakadályozását szolgáló szabályozás egészíti ki, mert nálunk a bankok néha zavarba ejtően erős érdekérvényesítő képességűek. Az élelmiszer-minőségellenőrzés húsz éve lerombolt biztosítéka szintén alapvető. Az, hogy a devizahitelek piaca szűkül, a de facto kettős valuta devizarendszer megszűnéséhez vezethet, csökkentve így mind a fogyasztók, mind az ország kockázatát. A közüzemi és a kilakoltatási moratórium pedig alapvető humánus követelményeknek felel meg. Hosszú évek óta adóssága ez az „elitnek”.
Vannak tehát biztató kezdeményezések is.
De ez a huszonkilenc pont alapvetően épp olyan, mint az adózatlan pálinka.
Gyermeteg.
Igaz, a cujka, ahol tud, segít.
De öl, butít és nyomorba dönt.