A Nemzet Szociopatáinak Nagyjai végre hallatják hangjukat. Akadnak, akik „kettős kordonnal” védenék a bűnöző romáktól a rendes, dolgos magyar népet (vajon a bűnöző sváboktól, kunoktól és avaroktól miért nem?), meg esetleg némi szögesdróttal, ha nagyon muszáj, de tőlük ez nem újdonság. Viszont már vitézlő minisztereink egyike is beújított.
Megértem én, hogy le kell nyúlni a rendmániás alakok szavazatait a radikális jobboldaltól, de arra azért nem számítottam, hogy Pintér Sándor, nemzetes olajmaffia-üldöző, szép múltú belügyérünk a hajléktalanokat kitiltja az utcáról.

(Ábel Attila fotója)

Persze lehet, hogy igaza van, ez mindenkinek jobb volna: a rendes, becsületes polgárok nem látnák, hogy van nyomor, így nem kellene szembesülniük a kényelmetlen egyéni és társadalmi felelősséggel; a homlesseknek nem kellene fagyoskodniuk az utcán, hanem végre fedél alá mennének, még ha koporsófedél is az; a Fidesznek meg nem kellene a polgárok előtt számot adnia arról, hogy a leszakadó rétegekkel az ő társadalom- és gazdaságpolitikájuk végez, így a hajléktalanok további nyomorgatása árán a polgári kényelem híveitől is, a hajléktalant megvető szélsőjobbostól is lenyúlhat néhány ezrelék szavazatot.
Igaz, akik eddig az utcán éltek és háltak, most sem lesznek jobb helyzetben: a szállókon jelentős részében pokoli az élet (mindennapos lopások, a létszükségleti cikkek harcos védelmének kényszere, néhány neurotikus, antiszociális társuk terrorja – és mindevvel semmit nem tudnak tenni az amúgy kiválóan fölkészült szociális munkások), társadalmi kapcsolataik, amik a lakhatás felé terelhetnék őket, továbbra sincsenek, anyagi és kulturális erejük továbbra is minimális, szociális bérlakásrendszer meg továbbra sincs. Tehát nincs hová menniük. És ott van a – gyakorta jogos – sértettség a teljes társadalom felé: mert hagytuk így, élve, utcán elrohadni a talajvesztetteket. Persze ha normális összegekkel finanszíroznánk a problémát, komoly százalékukat rövid időn belül visszavezethetnénk a társadalom többségéhez (l. a brit példát, ahol néhány év alatt egyharmaduk gondját megoldották), de ehhez persze az is kell, hogy a szociális munkásokat jól megfizessük, a képzésüket alapossá tegyük, hogy pszichológiai és pszichiátriai hálózatot alakítsunk ki (jut eszembe, most, hogy új rezsim lett, mi van az OPNI-val? ugye nem akarják elsunnyogni a visszaszerzését és a rendszer újraállítását, kedves „jobboldaliak”?), a szociális bérlakásokat kialakítsuk (van elég üres, fölépíteni aligha kell), ilyesmik.
Szóval csak helyeselhetem, hogy végre rend lesz a hajléktalanok közt. Miért is nem dolgoznak, ugye! Igaz, a hajléktalanok valamivel több mint fele munkát vállal (vö.: a teljes népességen belül az aktív keresők aránya 60% alatti). Meg miért isznak annyit! Igaz, a teljes népességnél kisebb köztük az alkoholisták aránya. És miért nem küzdenek! (Persze erre már nincs mit mondani.)
Mindenesetre nyilván igen költséghatékony lesz velük szemben a szabálysértési eljárások megindítása. Majd fizetnek nyilván harmincezres bírságokat. Vagy ha épp nincs náluk annyi készpénz – mert még az is előfordulhat -, hát esetleg leülik. Végül is a fogdában melegebb van.
És ott kiváló a kiképzés a bűnözői életmódra. Lesz majd sok bűnöző homless-ünk. Mi neveltetjük azokká őket.
Szóval költséghatékony. De még mindig csökkenthetőek a kiadások.
Olcsóbb lelőni őket.

De megéri embernek tekinteni is.