Reágáló

Hogy mikortól válik jelentőssé az ellenforradalmi nyomás a forradalmi kormányra, nem tudni. A Centrális Erőtér Izzó Magva – mellékállásban Fényherceg – szerint egy évük van. Nyilván a választói népszerűség és a nemzetközi szervezetek türelme, valamint a befektetői bizalom tekintetében.*
Nem tudni, mennyire látja jól a Nemzet Vátesze.
Az mindenesetre megnyugtató lehet az Új Rendszerváltás letéteményeseinek, hogy akad választói tartalék. Ha a konszolidált bourgeois rétegek, a „centrum” szavazói elfordulnak, még mindig ott a jobboldal, ahol fölszabadult egy kevés kapacitás. Ez többek közt abból is látszik, hogy a szentkoronássy-szívcsakrássy-cigánymunkatáborszky másik forradalmi párt, amelyik szintén büszkén hirdeti, hogy a turultőke kevésbé kizsákmányoló, mint a karvalytőke, esmég megjelent az utcán. De mert oly sok rendes nemzeti témát fölkarolt előlük a Nemzet Erőtere, a mélységes magyarság kiváló képviselőinek már csak a szerencsétlen, rosszkor rossz helyen lévő Károlyi Mihály szobrának b@szlatása maradt. (Arról ne is szóljunk, hogy a Trianon tragédiájához Károlyinál – nemzetiségi politikájával – százszor inkább hozzájáruló Tisza Pista szobrának odadurrantásával szimpatizálnak a fiúk!) Időnként a „Viktor, takarodj!” jelszavát is skandálták, ami euforikus cikkeket és blogbejegyzéseket eredményezett néhány elkötelezetten független baloldali írástudótól, de elképzelhető, hogy ezek túlbecsülik a takarodjozás jelentősségét. A tüntetés épp a maradék kormányellenes jobbikos fülkeforradalmároktól elválasztásása céljából szerveződött. Szóval a jobboldal szélén akad még, mert fölszabadult már némi vésztartalék a Nemzeti Konszenzus Alkotmányozó Többsége számára. A kiürülő másik nemzeti szívű párt szavazóinak egy része átvándorolhat hozzájuk. (Úgy tűnik, Orbán tanul Ficótól.)
Vagy itt vannak például a kolontáriak, akik ugyan már tüntetést helyeztek kilátásba, de a Nemzet Gazdasági Szabadságharcosa megígérte, hogy lemegy beszélgetni. Megoldja az emberek gondjait személyesen, ahogy egy szeretett vezetőhöz illik. Azt üzente, nem fogyott el a figyelme. Na, majd ha még egyszer azt üzeni, Kolontárra le köll menni... Szóval szavával megnyugtatta a háborgó néptengert is. A karizma a helyén van.
A nemzetközi szervezetek most leginkább amiatt vannak berittyenve, hogy bedőlhet az euró. A görögök után ugyanis az írek is meglehetőst lazán siklottak el néhány pénzügyi és számviteli tény fölött. Ami nem épp jó ómen a közös valutára nézvést. Így aztán a pénzügyi szervezetek – különös tekintettel arra, hogy végső esetre némelyikük maga is elfogadhatónak tartotta a szerkezeti reformokat kezdett új EU-tagállamok számára a nyugdíjpénztárak aranytartalékként kezelését – velünk most nem sokat fognak szöszölni. Kicsit dörmögnek, de annyi zavaros költségvetés akad a kontinensen, hogy ezúttal talán nem mi leszünk a renitensek.
A befektetések persze nem fognak szárnyalni egy bizonytalan vagyoni jogi környezetben, legföljebb el belőle, ami komoly gond lehet. De erre is biztosan van valami titkos kurucos receptje a Matolcsy-iskolának és híveinek. Vagy abban bíznak, hogy a világgazdaság annyira sz@r lesz, hogy az ország még így is bizalomgerjesztővé válik az ínyencebb tőkebefektetőknek abban a mezőnyben, vagy abban, hogy annyira megugrik a recesszió után a globális gazdaság, hogy mindenhová dől megint a lé, akkora lesz a tőkebőség. Ha meg nem e két szélső érték jön be, majd folytatódnak az Emberek Kormánya által már megkezdett meghitt (bársonyos?) megszorítások vagy majd akarunk, az is elég lesz. Meg valami kockázat szinte kell is az amúgy minden feszültségtől ment, mégis forradalmi jövő évi költségvetésbe! (Esetleg Fellegi Tamás, Pintér Sándor kilép a kormányból, hogy ismét befektetővé avanzsáljon, föllendítvén imígyen gazdaságunkat. Az utóbbi emberei már úgyis vigyáznak ránk, nem kell neki személyesen felügyelnie lépteinket...)

Szóval tényleg kb. egy évünk van – az a baj, hogy nem csak a kormánytöbbségnek, minisztereinek és tettestársainak, hanem nekünk is –, aztán majd minden eldől.
Reméljük, kivételt képez ez alól az ország.
Ha már az Alkotmány dőlt...

*: A reménykedőknek kiábrándító lehet, de megjegyzendő: a letaglózó többség sokáig marad még. A kormánypárti frakció képviselőit jó ideig sakkban lehet tartani a külső segítség mindenkori lehetőségével - mivel a meglehetősen különböző ellenzéki pártokat jól ki lehet játszani egymással szemben... és még nem is szóltunk a két, nyilván jutányosan hozzáférhető független képviselőről...