„Les verts et moi personellement, nous aimons la Hongrie.” Azaz: „A Zöldek és jómagam is szeretjük Magyarországot.” Ezt mondta Cohn-Bendit. És vagyunk még pár millióan, aki hasonlóan érzünk. Vagyunk még, akik szeretjük ezt az országot és ezt a nemzetet akkor is, amikor nem szeretjük a hatalom letéteményeseinek hatalomféltő és hatalomépítő tetteit. Sem akkor, amikor szennyes kompromisszumokba züllenek párton belüli és gazdasági játszmákkal, mint Boros Péter, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc, sem akkor, amikor személyes életútjuk piszkát próbálják elfedni egy katasztrofális társadalom- és gazdaságpolitikával, mint Medgyessy Péter, sem akkor, amikor oligarchák támogatásával építik autoriter hatalmukat, mint Orbán Viktor. Mert nem az ország hatalmasait szeretjük, hanem az országot. Nem a nemzeten uralkodókat, hanem a nemzetet.
Azt sokan leírták már – még a néha haragtól zavarosan látó blogvilágban is –, hogy az Unió nem eszi meg azt, amit ebben a szeretett provinciában oly sokan. Arrafelé nehéz csúsztatásokkal, féligazságokkal, szennyes kis hazugságokkal operálni, mert ott egészen pontosan utánanéznek a tényeknek. Még a Frankfurter Algemeine Zeitung munkatársai is, nemhogy a helyettes szóvivők vagy a kormányfők. Arrafelé sokkal nehezebb félrevezetni a döntéshozókat. És aki megpróbálja, az hosszú időre Berluscolini mellé iratkozik. Azon választott képviselők közé, akikkel kényszer a kézfogás minden civilizált embernek, de az együttebédelés már kerülendő.
Az EU egy igen kevéssé demokratikus szervezet. Olyan a struktúrája, hogy ha tagállamként felvételét kérné az EU-ba, nem vennék föl. De van egy alapvető szabály: a „demokráciadeficites” etatizmus mindig megmarad a bürokratikusság keretein belül, ám sosem lépi át a demokratikus szellemet. Hosszas egyeztetések, diskurzusok párhuzamos folyamatai, a döntések alapos megvitatása után jön létre mindig egy kompromisszumokkal – a működésképesség határait súrolóan – terhelt döntés. A népuralom szellemét sosem lépik át.
A szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága érinthetetlen. Ebben még a dömpingszerű bővülés után fölhígult szellemű Európai Unió sem változott. A hazugság undort kelt. Ebben sem. És a common sense felé törekvésben sem.
Ez Európa ereje. Nem a hatékony döntési mechanizmus, nem a központosított hatalom, hanem a visszacsatolási mechanizmusok érinthetetlensége. Az, hogy amíg nincs nyilvános párbeszéd és társadalmi konszenzus, addig döntés sincs. Akkor sem, ha lehetne erőből, akkor sem, ha a paragrafusok alapján ezek a tiszteletkörök megtakaríthatóak volnának.
Ez az uniós szerkezet rossz. De attól működik, hogy a hatalmasok önmérsékletet tanúsítanak. És hogy akik nem képesek erre (Sarkozleony, Berluscolini), azokra a nyilvánosság nyomása nehezedik.
Nem, nem a bürokráciáé. Az EU tanácsa, bizottsága nem fog törvényt adni a számunkra. Ez ismét egy alig rejtett hazugság a Miniszterelnök Úrtól. Az EU ajánlani fog, aminek alapján érdemes állni, amikor egy elfogadható törvényt alkot a magyar országgyűlés a média szabályozására. Az EU nem vesz át jogköröket, csupán jelzi, amikor a jogokkal egy parlamenti többség nem csak él, hanem visszaél.
Ezért piszkos, ezért hamis hang, amikor arról beszél a Miniszterelnök Úr, hogy az EU törvényét fogadjuk el. Az EU ugyanis nem fog törvényt alkotni. Nem kívánja fölszámolni országunk autonómiáját.
De Európa szellemét óvja.
És érdemes megjegyezni: ezt mára csak az egészen elvakult kormányhívek vélik a belügyekbe avatkozásnak. Gondolom, ennek kommunikálására menne ki a játék, de megtakarítandó az újabb kínos köröket érdemes itt és most jelezni: ez is átlátszó hazugság lesz.
Kár hazudni. Meddő játszani az erős politikust. Lassan itthon is bővül azok tábora, akik készek tenni az alapjogokért és az őszinte beszédért. Azért, hogy ne csak a kommunikáció török gábori varázslatáról szóljon a politikai választási rendszer.
Szép példát mutatott egy '68-as radikális, jó hatással lehet ez itthon is. Jól láttatta a kép, amint Miniszterelnök Úr feszengett a tiszta szavak hallatán, ki tud hű maradni a forradalmi szellemhez, és ki züllik nyomorult ellenforradalmárrá némi provinciális hatalom érdekében.
Köszönjük meg M. Cohn-Bendit-nek! Tegnap nem csak magyarok, németek vagy franciák lehettünk. Hanem mindezek együtt és európaiak.
Egy provinciális kis hatalomféltővel szemben.
Ui.: Amikor először hallottam a híreket (azaz az eredeti felvételeket még nem is láttem), az a szó visszhangzott bennem: ez hülye. Azóta cizelláltabb kifejezések is beugranak. De a lényeg nem változott.
