Forradalom van. Kétharmados, fülke- és ellenforradalom. Már csak az Alkotmány – kétharmados többséggel szemben gyönge – korlátai gátolják a tobzódó többség kiteljesülését.
A társadalompolitikai tendenciák egyértelműek. És katasztrofálisak. A leszakadó rétegek teljes deprivációja felé mutat minden. Az adórendszer, a gazdasági szabályozás, a szegregatív oktatási koncepció. A pártklientúra bennfentességét óvja az új közbeszerzési törvény. Az átláthatóságot és a kontrollálhatóságot akadályozza az új médiatörvény és a közigazgatási törvény. A határon túli szervezetek alapítványai forráscsökkenést kénytelenek elszenvedni, még kiszolgáltatottabbá válva ezáltal. A jogbiztonság, a jogalkotás letisztult módja alkotmánymódosításoktól vérzik. Mindez egyfelé mutat: a jobban ügyeskedők, a korrupt pártfinanszírozók, a párthű támogatók, az oligarchák a nagyvállalkozók és a tehetősek lehetőségei bővülnek, minden más rétegnek szűkül az esélye. A társadalom lassan végleg szétszakad. Gazdaságilag és kulturálisan is.
Erre épül az új (és nem könnyen megismerhető) alkotmánykoncepció(k) rendszere is. Ami kiszivárgott belőle, logikus következménye az eddigieknek. Rendpárti, az autoriter hatalomgyakorlás lehetőségeit kiterjesztő, az egyéni szabadságjogokkal élés garanciáit megkurtító koncepciók látnak napvilágot. Mindezt úgy, hogy a saját „civil” csoportokat belevonják az előkészítésbe, a lassan kialakuló civil szférát ugyanakkor megfojtják közjogi és gazdasági eszközökkel, véleményük elől a teret elszívják. Folytatják az elmúlt húsz év szennyes gyakorlatát: kolonizálják a gyönge civil szférát.
És mindeközben megkísérlik hatalmuk bebetonozását.
A határon túli magyarok választójogával kapcsolatban a Dorosz Dáviddal szembeni különvélemény fönntartása mellett is értem, hogy a hatalombebetonozási szándék önmagában is elutasítást kelt. De az országhatáron kívül rekedt vagy kívülre távozott magyarok tekintetében jómagam nem aggódnék. Az a kép, ami itthon kialakult róluk – az egyszeri székelyről, aki még ma is nap mint nap csak a favágással foglalatoskodik – torz. A határon túliak alighanem magasabb arányban szavazói a mostani kormány(koalíció – hehe!)nak, mint az ország lakossága, de nem csak Tőkés László és Duray Miklós határon túli, és – pl. épp Erdélyben és a Partiumban – nagyobb arányban interneteznek, olvasnak, néznek televíziót, mint Magyarország területén. A hatalom bebetonozása tehát így sem fog menni. Én bízom a külhoni magyarság bölcsességében és abban, hogy jelentős részben éppúgy átlátnak egy hazug kis pojáca tevékeny és izzóan szorgos semmitmondásán, blöfftengerén, mint mi itthon. Ha szavazópolgárok lesznek, legföljebb nem tizenöt, hanem húsz százalékot kap(nak) majd a jelenlegi kormánypárt(ok). Az elemeszpésedés kevésbé lesz látványos az első etapban.
Az élethez fűződő jogok megerősítése – nyilván a KDNP felé tett gesztus – érdekes alapkérdéseket vet majd föl. Morálisan legitim álláspont, hogy az élet vagy a fogantatástól, vagy a születéstől kezdődik. Tertio non datur. De mi lesz ennek a következménye?

Fontos volna tisztázni, milyen viszonyban van a magyar állam az Európai Unióval. Szükséges-e bizonyos hatáskörökről lemondani egy demokratikusabban és ellenőrizhetőbben működő unióért cserébe. Lehet-e helyi szinten szabályozni az adó- és pénzügyi rendszert, a munkajogot, a fogyasztói jogokat, vagy vállaljuk-e, hogy egy igazságosabb és működőképesebb rendszerért magasabb szintre engedjük a döntéshozást.
A példákból is látható, hogy számos elemről érdemes volna vitatkozni. Jó volna egy társadalmi diskurzus megkezdése, amibe minél mélyebben szükséges bevonni a társadalom minden rétegét. A civil szférát, a gazdasági és kulturális élet szereplőit, a részvételt igénylő állampolgárokat. Nyilvánossá kell tenni az alkotmányelőkészítés vitáját, társadalmi méretűvé tenni a vitát. De láthatóan nem ez a hatalom célja. Hanem alkotmányt adni.
Ajándékozni a népnek, mint a jó abszolutista uralkodók. Nem konszenzust kialakítani, hanem eredményt elfogadtatni. Mint II. József, III. Napóleon, II. Vilmos, Mao-ce Tung, Chavez, Putyin, Lukasenko.
Forradalom van. És az iránya egyértelmű.