Miközben az ország egyik kulturális színét szürkíti az élet a West Balkán bezárásával, a romkocsmák egyre nehezebb körülményeivel, a csendrendelettel, a Tűzraktér kulturális centrumának megfojtásával Terézvárosban, miközben az oktatást szegényíti jó eredményekkel büszkélkedő alternatív oktatási intézmények sorvasztásával Erzsébetvárosban, miközben a polgári nevelés utolsó bástyái is megremegnek a Várnegyedben, szóval miközben az országból egy „volt erdők és ónádasok” vegyüléke, a főváros maradék, másodlagos frissességű, kicsit bóvli-vurstlisággal megspékelt, de a világból erre járó ifjaknak valamiféle érdekességet nyújtó világvárosiasságából meg a meglepően normális főpolgármester helyett a kerületek provinciális képviselő-testületei formálnak egy kissé túlméretezett Kiskunhalast (elnézést Kiskunhalastól, én spec szeretem, de épp csöndessége és minden világvárosiasságtól távoli halk nyugalma miatt!), aközben az új megszorítások szépen mintázzák a kormány és sleppje jövőképét.
Kiderült, mit terveznek. A matolcsyzmus valójában orbánizmus. De majd megpróbálja a vezér a famulusra fogni. (Persze kíváncsi vagyok, menni fog-e.)
Nézzük, milyen is ez a jövőkép!
Akik nyernek:
Az átlagos másfélszeresénél többet keresők.
Az átlag fölött kereső egy- vagy többgyermekesek.
Az 500.000.000 forint fölötti adóalapú cégek. (Éljen a KKV versenyhelyzetbe hozása!)
A közpénzek környékén mutyizó és a pártközeli vállalkozások.
Most még gondolkodom, kik még, de remélem, a kommentelők segítenek majd!
Akik veszítenek:
Az oktatási rendszer.
A kulturális szféra.
A nyugdíjasok rétegei.
A jövedelemmel nem rendelkező rétegek. Az alacsony jövedelműek.
A szegénységi kultúra (kb. a szegénységet fönntartó, a további lecsúszást és a szegénységből kitörést egyaránt akadályozó kulturális-civilizációs közeg) csoportjai.
A „szingli hordák”.
A közösségi közlekedés.
A munkáltatók.
A gyógyszerkassza.
Ebből valóban jól körvonalazódik egy jövőkép. Nagyjából az, hogy akinek jól megy, annak a közösségi felelősségvállalása ettől még nem fokozódik. Hogy a jövedelemmel nem rendelkező, szegénységben élő gyermekek hozzáférése az alapszükségleti cikkekhez kevésbé jogos, mint a tehetősek gyermekeié. Hogy a tudásalapú társadalom igen sajátos, a kevés-tudás formája a cél. Hogy a társadalmi mobilitást nem kívánja segíteni a közösségi forrásokból a kormány. Hogy az egyéni közlekedés preferálása mind a leszakadó rétegek, mind a környezetszennyezés szempontjainál becsesebb. Hogy az egymillió új munkahely megteremtése mágiával, esetleg rendes keresztyén népek esetében imával várható. Hogy a betegek egészséges társadalomba visszavezetése kevéssé figyelembe veendő idea.
Nem hinném, hogy kasztrendszer kialakítása a távlati cél.
Inkább a Szép új világ.
Lassan kezdhetjük az embertenyésztést...
Ja és utóiratként, bár csak mellékesen: Orbán hazudott. Ebben is annyit ér, mint Gyurcsány.
