Igaz és mélységesen demokrata állítás: a választók nem tudnának okosan dönteni egy hatvan oldalas szövegről. A Miniszterelnök Úr valószínűleg nem téved. Megkockáztatom, abban sem tévedne, ha azt állítaná, az emberek nem tudnak dönteni arról, hogy van-e olyan gazdaságpolitika, aminek nincsenek vesztesei, miközben le kell faragni az államadósságot.
És mivel nem tudnak ilyenekről dönteni, ezért az alkotmány-megerősítő népszavazás kiírására a kormányzó többségtől nem számíthatunk. Nagyon helyesen! Bár sajátos geopolitikai helyzetünkből adódóan négyévenként ki kell írnunk az általános titkos választásokat, ez is csak formai kérdés, mivel az emberek nem képesek valójában dönteni. Az új alkotmány a nemzet konzultációja után mindent megold ebben a kérdésben is. Mert minek is ez az egész nagy demokrácia nevű csindradatta, hisz az emberek nem tudnak okosan dönteni! Legföljebb arról, amiról a tekintetes és főméltóságú hatalom kegyeskedik félmondatos - alany, állítmány, tárgy, itt-ott határozó - sorokban megkérdezni. Már hogy attól fogva el lehessen mondani, az Istenadta mégiscsak véleményt nyilvánított. Amiben kérdezték. A többiről meg kuss!
Az ugyan keresztülverhetetlen – egyelőre –, hogy a gyermekek után is járjon szavazati jog, mivel ez cenzusos jellegűvé változtatná a rendszert, amit a gonosz imperialista Európai Unió (valóban imperialista, de nem ezért) rossz szemmel nézne, de más megoldások vannak a hatalom évtizedes bebetonozására. Pl. a határon túli magyarok szavazati joghoz juttatása (de jó volna, ha nem hatalmi játszmák, hanem őszinte, megvitatás utáni tiszta szándék vezetett volna ide!), esetleg a választási korhatár lejjebb szállítása (persze a passzív jog kérdését nem vizsgáltuk, pedig de szép volna néhány tizenhat éves képviselő! több óvodást a Tisztelt Házba!)...
Tele van tehát ötlettel és energiával a kormánytöbbség, ami valamiféle bumfordi bájt kölcsönöz a JOBBIK-kal közös leendő alkotásuk folyamata számára. A másik két ellenzéki párt, bármennyire is megkísérelte visszacsábítani őket még személyesen a Miniszterelnök Úr is, nem kíván biodíszletként asszisztálni az élő show-hoz. Valamiért sehogyan sem kívánják benyújtani – az elfogadásra amúgy sem épp esélyes – módosítóikat, javaslataikat így, hogy a kormány által a teret alig nyert köztársasági eszmék és szimbólumok megfojtása elkezdődött, a klasszikus hatalmi ágaknak a pártpolitikai többség alá rendelése formailag is megindult, az intézményrendszerből kiiktatják a hatalom uralmi törekvéseivel szembeni „fékek és ellensúlyok” rendszerét... valahogy nem akarják a nevüket adni mindehhez...
A kormánypártiak bezzeg! Belefoglalják az alaptörvény szövegébe nevüket! Ahogy egy sokak által nagyra értékelt, a politikát leginkább egy kommunikációs manipulatív tér és egy Forma-1-es bajnokság keverékeként értelmező híres politológus írta, a kétharmad letéteményeseinek szándékukban áll nyomot hagyni. Bár a csiga is hagy nyomot maga után, hogy durvább asszociációinkat rögvest öncenzúrázzuk is – evvel is Sz. Annamária munkásságát könnyítvén meg –, a említett urak és hölgyek alighanem az Örökkévalóság, de legalábbis a történelem lapjain kívánnak nyomot hagyni. Van is egy-két elődjük. Itt van rögtön Herosztratosz...
Kicsit bután is csinálják vagy provokálnak. Valamelyest elméretezték a dolgot: túl sok és jobbára végtelenül fölösleges frontot nyitottak. Ludas Matyi és Dózsa György népével akarják lenyeletni a kúria és az ispán ismételt bevezetését a közbeszédbe. Elfelejtik, hogy a legurizálóbb rétegnek is a többsége harmad- negyedgenerációsan paraszti, főként szegényparaszti rétegből jött ősökkel bír. Bár talán azt remélik, hogy a meglévő mitologémák működése helyett az identitásvesztést választják sokan (műnemesi családfákat kreálva maguknak), de ez ma már hiú remény! Az egy-két egészen elvetemültön és identitászavaroson kívül nem sok ilyen szentjobb-követő protestánst, kondás múltú dzsentrit, populista szívű elitistát, neoliberális egyenlőséghívőt találni. Mára ugyanis az identitás sem túl érdekes sokak számára – de a hozott mitologémák (a kegyetlen, Dózsát izzó trónra ültető nemesekről, a korlátolt, de kielégíthetetlen étvágyú, mindent elprivatizáló Döbrögikről) azok maradtak.
Ez a nép tehát még arról sem tud dönteni, hogy egy ilyen színjátékban, amilyen ez a mostani alkotmányozás, bűn részt venni. Még arról sem, hogy a szemébe hazudtak-e ismét. Arról sem, hogy a szociális és a munkavállalói jogok alkotmányos garanciái fontosak-e.
Meg még arról sem, hogy a jelenlegi miniszterelnök egy nagy formátumú államférfi, aki évtizedekre fölvirágoztatja a nemzetet, vagy csak egy uralomvágyó kis fajankó, egy szerencsétlen paprikajancsi, aki az országot legalább annyira visszaveti alkotmányozásával, mint az előző ugyanilyen küldetéstudatos kis tökkelütött.
Nem tudják. És egy-három év múlva sem fogják még tudni. De öt-hét év múlva már nagyon jól fogják tudni. 2010 áprilisa ezt mutatta.
Mert ez a nép egyáltalán nem hülye. Csak lassú.
De legalább kezd alapos lenni.
