Az atlanti civilizáció és a modernista elvek érvényének változása érzékelhető. Orbán abban nem téved, hogy azok az elvek, amelyek a történelem egy rövid időszakában elterjedtek – a jogegyenlőség, a humanista és aufklärista eszme, az esélyegyenlőség kívánalma – mára a fogyasztói rendszerek által folyamatosan kérdőjeleződnek meg. Valóban haldoklik egy univerzalista igénnyel föllépő elvrendszer. Igaz, azt a kérdést érdemes föltennünk, hogy az elveknek alkonyult be, vagy az arra hivatkozó rendszereknek. Nem tudjuk pontosan, hogy az elvek voltak-e alkalmatlanok, vagy csupán a következetlen gyakorlatba ültetésük (a megvalósult szocializmus mellett a megvalósult demokrácia torz és céljait messze nem teljesítő rendszere), de kétségtelen az agónia.
Orbán ebből azt a következtetést vonta le, hogy a humánum rendszereredményeit bátran lerombolhatjuk. Ha már úgyis a verseny és az erő dönt mindenről, hagyja a társadalomra szabadulni a kihívásokat.
Az új munka törvénykönyvének tervei nyilvánosságra kerültek. A védett kor vagy élethelyzet (nyugdíj előtt, gyermekszülés után munkába visszaáll anya) nem lesz többé. A munkaerő-piaci rugalmasság kérdését nem a képzettség – így a magas adaptációs, tanulási, megértési készség –, hanem a munkáltatók szélesebb jogkörei, a munkavállalók jogainak és méltánytalansággal szembeni garanciáinak megnyirbálása által képzeli el. Azaz úgy döntött, hogy a globális munkaerő- és tőkepiaci versenyben Magyarország nem Dániával és a norvég tervezőirodákkal, hanem Vietnammal és a mexikói gyermekmunkásokkal fog konkurálni.
Munka alapú társadalom lesz.
A deviza-alapú lakáshitelek lassan bedőlnek, a kormány által kidolgozott fixált árfolyam csupán meghosszabítja a törlesztéseket, ugyanakkor – mivel limitált a hosszabítás időtartama, valamint mivel csak bizonyos (módosabb) rétegek számára elérhető az ezt kiegészítő konstrukció - néhány ezer hitelesnél többnek ez nem megoldás. Százezrek válnak hajléktalanná hónapokon belül.
A feszültség nő. Vannak vidéki kistelepülések, ahol az éhséglázadások kezdete hetek kérdése, miközben a rendvédelmi csoportokat maga ellen hangolta a kormány. Az ugyan igaz, hogy vannak családok, ahol több nemzedék óta nem láttak dolgozó embert, de kérdés, hogy a munkatáborok rendszere ezt mennyiben változtatja meg – már csak az éhbérért lágerbe invitáltak családról távoli tevékenysége okán is.
A miniszterelnöknek láthatóan van társadalmi jövőképe, víziója.
És ami még nagyobb baj: minden eszköze megvan arra, hogy elkezdje valóra váltani.
Mármint a régi, avítt humanista elvek rombolása árán.
