Azt hiszem, némelyik "jobboldali" szerző nem kívánja a mostani intézkedések és a láthatóvá vált tervek kontextusába helyezni a "kényszerlakhely" miniszterelnöki kényszerképzetét. Nem kívánja figyelembe venni, hogy a modernista-aufkärista-humanista hagyomány, a hatalom - elvi - demokratizálása -, az esélyegyenlőség felé teendő lépések rendszere kevéssé érvényesül a formálódó orbáni vízióban. Épp ellenkezőleg: egy oligopolikus uralmi rend körvonalazódik egy hatalmi eszközökkel (viszonossági elven) szelektált oligarcha számára, szűkülő társadalmi mobilitási csatornákkal, elvesző eséllyel a tömegek közösségi ügyekbe szólása tekintetében. Bár a demokratikus rend formai kritériumainak megfelelni igyekszik a berendezkedés, a jogokkal élés lehetőségei, a valós demokrácia előfeltételei (biztonságos szociális és kulturális tőkéhez jutás esélye, a vagyonosodás mindenki számára elérhető volta, a vagyon hatalmi tőkére váltását limitáló közjogi rendszer) széthullóban.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a francia II. Császárság is demokrácia volt formailag az utolsó pillanatig (III. Napóleon időről időre népszavazással erősíttette meg hatalmát, épp népszerűségvesztése hajszolta bele a németek elleni háborúba, ami végül a Német Császárság párizsi kikiáltásába torkollott - ami meg, mint tudjuk, az egyik komoly indítóoka volt az I. világháborúnak). Azt se feledjük, hogy intézményi szinten ma Venezuela és Fehéroroszország is demokrácia!
De a hívek békésen és öntudatosan magyarázgatnak: Orbán nem is azt mondta.
A helyzet rosszabb: azt teszi!
A szavak erejében lehet bízni sokáig. De amennyiben tömegek számára lesz irritáló a tapasztalat és a valóság rezsimhű leírása közt feszülő... khm... konzisztenciadeficit... az nem ígér túl sok jót sem az udvari értelmezőknek, sem hazánknak.
Legalább a gyöngyöspatai polgármester-választásokból kellene okulni, ha másból nem is sikerül. Ha már csak a hatalmi helyzet változására érzékenyek az új rendszer udvari kritikusai.