Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Treuga Mei: @MAXVAL bircaman közíró: Igazából háttérhatalmi gendernáci akadémikusbűnözők norvég pedagógus-össz... (2019.05.17. 22:04) Petíció a törvényes EP-választásokért
  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Lesz még Magyar Köztársaság: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára

Linkblog

Két ügy

2011.10.27. 22:38 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

I. Miközben Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony úgy tesz, mintha több volna az általa felügyelt terület a főnöke számára puszta kellemetlen költségvetési kiadásnál, a megszorítások jelentős milliárdokkal érintik az oktatásügyet. Egy olyan országban, ahol már ma is tetten érhető, szinte kézzel fogható a bourdieu-i bajsejtelem a különbségeket konzerváló iskolarendszerről, a demjáni „jómunkásember-képzés” felé erősítenek, a növekvő félanalfabéta tömegek gyermekei számára ellehetetlenítik a fölemelkedés esélyét. Úgy tűnik, nem esett le sem Demján Dologház Sándornak, sem Hoffmann Államtitkár Asszony főnökének, hogy az oktatás ugyan drága, de hosszú távon megtérül.

 

Igen, nagyon drága. És tényleg nem volna jó, ha egyetemen képzett villamosmérnökökből válna tömegesen villanyszerelő. Talán ezért kellene az alapoknál kezdeni.

 

Az alapfokú oktatás kudarca, hogy a közép- és felsőfokú képzés jelentős részben az alapok pótlásával kell küszködjön. Kudarc, hogy a túlterhelt és nem eléggé fölvértezett – bár kétségtelenül jobbára már az elkeseredettség határáig lelkes – pedagógusszakma a családi kulturális örökséget behozhatatlanként kényszerül kezelni. Nagy csoportokban, rossz fölszereltséggel – és igen: gyönge szakmai ismeretekkel – küzdenek, mint malac a jégen. És persze sorra el is buknak. A kultúra pedig lassan éppoly örökletes előjoggá válik, mint a vagyon vált azzá.

 

Az alapfokú képzésnek alighanem elsődleges céljává kellene tennie a megismerés és elsajátítás igényének kialakítását a nebulókban. Ehhez jól fölkészült, kis csoportlétszámmal dolgozó és már a képzésbe fölvétel előtt – pszichésen, attitüdben, elkötelezettségben, egyéb kvalitásokban – alaposan szelektált pedagógiai szakemberek tömegére volna szükség. Ahhoz, hogy a megismerés és megértés szándéka kialakulhasson az állampolgárokban már korai szocializációjukban (gyermekkorban), bizony nagy erők szükségesek.

 

Ahhoz tehát, hogy egy kulturálisan és magatartásában egyaránt integrált, valamiféle társadalmat kialakulni hagyó közösség váljék lángoktól öleltünkből egy-két generáció múlva, az alibi-pedagógia szakkönyvek és a masztodonok helyett letisztult és erősen szelektált, de erősen meg is becsült pedagógusokra volna szükség. Bővíteni kell az alapoktatás színvonalát és elérhetőségét, és erősíteni kell a pedagógusképzést – alapos alkalmassági szelekcióval a jelentkezők között.

 

Hoffmann Államtitkár Asszony is bizonyára így látja titokban, de ezt nem mondja el nekünk. Csak annyit szól, hogy nem lesznek jelentős elbocsátások. Ami nyilván mindent meg is old.

 

Bár lehet, hogy a probléma mélyebben gyökerezik.

 

II. Van egy régió, amelyben az áruk és szolgáltatások, valamint a tőke nagyjából szabadon áramolhat, ugyanakkor az adózás, a pénzügyi rendszer, az állampolgárok mindennapi életét érintő jogszabályok tömkelege eltérő. Egy régió, ahol a befektető bármikor elhúzhat egy országgal odébb, de a munkavállaló – a dolgozó – már kevésbé, ahol a fogyasztói felügyelet, a munkajog, a környezetvédelem államonként különböző.

 

Ezen belül akad egy kisebb közösség, ahol közös a valuta, a monetáris politika, de nem azonosak az adóügyi jogszabályok, a tőkefelügyeleti rendszerek, különböznek a költségvetések, a fiskális politikák. És ez a valuta – láss csodát! – nagyon közel került a bedőléshez.

 

Van egy fél kontinensnyi szervezet, amelynek közös intézményei csak távolról emlékeztetnek a demokratikus szerkezetre, amelyben a döntés-előkészítő és döntéshozó testület súlyos „legitimációs deficittel” küszködik, amelyben egy-két állampolgárok által nem választott, időnként a kormányok, időnként a bürokrácia által delegált testületek döntenek el alapkérdéseket, amelyben ad hoc alakulnak olyan döntéshozó csoportok, amelyeket senki nem hatalmazott föl döntésre, ahol a parlament közelebb áll – még ma, kibővített jogkörrel is – egy konzultációs grémiumhoz, mint egy törvényhozáshoz, ahol az igazságszolgáltatás (Strasbourg) az általa tárgyalni kívánt ügyeket vizsgálja csupán, ahol a hatalmi ágak elvileg sem válnak szét.

 

És mit ad Ég: nem nagyon működik.

 

Görögország bedőlni látszik. Ami ez Európai Unióra nézvést is vészes következményekkel járhat, nem csak az euróra.

 

De Európa ezt is rövid távú pénzügyi gondként kezeli.

 

Holott a probléma talán alapvető strukturális kérdésekben gyökerezik.

 

 

Ui.: Följelentés érkezett az ügyéség részére Papcsákisztán (Zugló) gyanús ügyei kapcsán. Lássuk, mennyire független az ügyészség, mennyire áll távol Polt Pétertől a pártpolitikai kézivezérlés! Lássuk, kideríti-e a nyomozóhivatal, hogy ezek is lopnak!

A bejegyzés trackback címe:

https://re-akcio.blog.hu/api/trackback/id/tr823335098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása