„...az elmúlt húsz év (...) végül egy oligarcha rendszerbe torkollott. Félreértések elkerülése végett szeretném mondani, hogy az oligarchák a közép-európai kifejezésben nem a gazdag emberek. (…) Az oligarcha azt jelenti, hogy bizonyos üzleti csoportok, jelentős gazdasági súllyal rendelkező csoportok befolyásuk alá vonják a politikai életet, eltérítik a demokráciát annak eredeti értelmétől. Elfoglalnak politikai pozíciókat, adott esetben pártokat, és az egész politika, a kormányzati rendszer végül nem a közérdek és a közös jó kereséséről és szolgálatáról szól, hanem magánérdekekről. (…) Tehát a magyarok úgy döntöttek, (…) hogy véget vetnek az oligarchák rendszerének. (…) A nemzeti együttműködés rendszerében tilos a politikának magánérdekekről szólnia, (…) a közjóról kell szólnia...”
(Orbán Viktor sajtótájékoztatója a választások másnapján) www.origo.hu/itthon/valasztas2010/kampanynaplo/20100426-orban-sajtotajekoztato-a-masodik-fordulo-utan-osszefoglalo.html
Szép beszéd.
Várom, amint Demján Sándor - aki mint nagytőkés időnként véleményt nyilvánít pártpolitikai és társadalompolitikai kérdésekben, és nicsak! az is történik, amit diktál - lassan elszámol magánvagyonának keletkezéstörténetével; érlelem a pillanat örömét, amikor Felcsuti Péter nyíltan és mindenki számára világosan beszámol a munkajogi szabályozások törvénymódosításaiban betöltött szerepéről; már szinte látom, amint Csányi Sándor pontosan elmondja, minek betudható az állami titkosszolgálatok egyik munkatársának telefonálása, pontosan mi az oka annak, hogy Csányi Sándor nagytőkés számára referált pártpolitikai belső történésekről, és Csányi Sándor számára ez miért volt lehetséges, hogy nem kérte ezt ki magának; már iszom is a napra, amikor Pintér Sándor ex-belügyminiszter bíróság előtt vall az olajmaffiát föltáró parlamenti bizottságban föltűnt vallomásokról, amelyek terhelőek személyére nézvést, meg arról, egy bizonyos felvételen egy bizonyos Clodo nevű európai maffiózóval egy bizonyos személy, aki látványosan üzleti tárgyalást folytat ezen a bizonyos felvételen, minek betudhatóan hasonlít feltűnően épp őrá. (Lassan a – máig föl nem tártan az előző rendszerrel kontinuus - titkosszolgálatok is a felügyeletére bízatnak, de sebaj, így könnyebb lenyomozni majd az IP-címemet, ahonnét írtam! Csak éberség, kedves elvtársak, és csak ésszel, kedves kommentelők!)
Amikor a pátyi mutyi témájában néhány húzónév, Demján Dologház Sándor és Csányi Titoktudó Sándor neve is fölbukkant a "nagy pártok" nagyjai mellett, Bodoky Tamás cikkét „meghúzták”. Ne nevezzük cenzúrának, hisz az egy intézményesített hivatal! Ez, a mai, a jogi lépésekkel fenyegetés kicsit kevésbé konkrét, talán ettől hígabb és undorítóbb. Amikor Csányi Sándor titkosszolgálati kapcsolatainak sajátosságát kezdte piszkálni egy cikk, a szerzőt beperelte a cikk szereplője. (A volt főnököm nem tenné meg, pedig ő is titkosszolgálati hátterű félmaffiózó oligarcha. Annyi stílusa mégis van, hogy sz@rik bele, csak a lé jöjjön!)
Nem is értem szegény jó öreg Berlusconit meg Putyin, mit kínlódik az intézmények megszerzésével: elég a jogi környezetet és a jogalkalmazókat a tőkések diktátumához „igazítani” ekkora médiahátszéllel, kár annyi szöszölés!
Amikor Gy. Pipi primadonna és miniszterelnök, valamint K. János szociopata és pártelnök-miniszter föltűnt a színen, valóban elkezdtem fintorogni a bűzüktől. Hát ezek lettek a folytatói. Nem jobbak. Talán egyszer ők is úgy néznek majd tükörbe, hogy tulajdonképpen miért is ne lehetne belőlük országos vezető. Mint Fellegi már most. Az lesz a második mélypont.
Igen, igen jól látja, kedves Orbán Viktor, ez szétrohaszt egy társadalmat. Még Sólyom republikánus utóvédharcával is, nélküle meg végképp. Ne csodálkozzék a gárdák és egyéb perifasiszta szervezetek sikerén! Ha föloszlatja is őket, az igény megmarad rájuk. Benne marad a levegőben. Mert a tőkének még a félelem is jobb, mint a gazdasági, politikai, kulturális szabadság elterjedése.
Nincs vége az oligarchák uralmának.
És ez talán tényleg a rendszer végét jelenti.
