Kiegészítés a bejegyzéshez:
Lehet, hogy az LMP lépéskényszerbe hozhatja az MSzP-t, ha kellően gyorsan kezd neki a saját kampányának. A fővárosban az önkormányzati választások idejére - de akár nyár közepére is - trendmeghatározóvá, és ezáltal akár elsődleges kormányzópárt-alternatívává is válhat az ökopárt. Horváth Csaba kínos májusi politikai comming out-ja, valamint az, hogy most fölmerül visszahívása - függetlenül attól, hogy végül visszahívják-e - óriási területet hagyott szabadon a nem szélsőséges ellenzék számára.
A "radikálisoknak" egyrészt nincs komoly támogatottságuk a fővárosban, másrészt Tarlós épp az ő békésebb szavazóinak egy részét nyúlja le rendpárti attitüdjeivel. A Zöld Bal nem alternatíva, az MSzP meg épp most kötötte magát gúzsba.
Azt hiszem, olyan tempóelőnyt élvezhet az LMP, amelyben az együttműködés el nem fogadása melletti közös jelöltre is van esély, ha nem a párt keménymagjából választanak (mondjuk pl. Jávor Benedeket, aki nyilván az eredeti jelölt), hanem egy hozzájuk teljesen köthető, de párton kívüli és a szociknak is _elfogadhatóvá tehető_ személyt szemelnek ki. Azaz egy olyan személyt, akit minden ellenérzésük mellett is lenyelethetnek a tagságukkal a szocialisták. (Hogy ki legyen az - ezt nem lesz könnyű kitalálni.)
Most ugyanis, ha nem így viszonyulnak egy jó időben jól kiválasztott LMP-s jelölthöz, nagy eséllyel beleszorulhatnak abba a csapdába, amit a két forduló közt megpróbáltak az ökopártnak állítani: vagy "demokrataként" az LMP-s jelölt mögé állnak, vagy a csúnyarosszfasisztadiktátornépnyúzó Orbán "szekerét tolják".
Merthogy nagyon gyorsan kellene fölépíteniük egy új jelöltet. Négy hónap alatt még a horngyula sem rávehető ilyenekre!
A kérdés az, hogy az LMP érzékeli-e ezt az óriási - szinte behozhatatlan - tempóelőnyét.