A megélhetési és az autodidakta amatőr rettegőknek nincs igazuk, nem diktatúra készül itt.
A népképviseleti elv működik: szabad, titkos választás, általános egyenlő választójog, ilyesmik.
Tehát semmi gond.
A jogokkal élés esélye már más kérdés. Előfordul, hogy közérdekű adatokhoz akkor sem fér az állampolgár, ha igénye és joga van rá. Előfordul az is, hogy nem érzékeli az állampolgár a közérdekű adatok jelentősségét. (Itt ragadjuk meg az alkalmat a hálarebegésre az eddig regnáló kormányoknak a több évtizedes oktatásirendszer-fejlesztés iránti mély elkötelezettségük miatt! Az eredmény jól látható.) Megtörténhet, hogy a jogszolgáltatás nem igazságszolgáltatás.
Akadnak rétegek, amelyek érdekérvényesítési lehetőséggel egyáltalán nem bírnak. Romák, szegények, aluliskolázottak, munkanélküliek, elmaradott régiókban élők, munkavállalók, vagyontalanok. Nincs esélyük, nemhogy esélyegyenlőségük.
Elvileg a köztársaság intézményrendszerének bizonyos része ezen jogok érvényesítésének eszköze. Vagy legalábbis az érdekérvényesítési aszimmetria kiegyenlítésére szolgál. Bizonyos törvények is ebből a célból jöttek létre. Meg bizonyos állampolgári és gazdasági formák védelme is erről szólna.
Az ombudsmani intézmény kb. arra való, hogy képviselje a bármilyen szempontból kisebbségi helyzetben lévő csoportok érdekeit minden elnyomással szemben. Vagy az Állami Számvevőszék azért, hogy a mindenkori kormányhatalom, önkormányzat, stb. ne élhessen vissza információs előnyeivel. Az Alkotmánybíróság hogy a törvényhozó hatalom ne alakíthasson ki a hagyományokkal és a demokratikus célokkal ellentétes gyakorlatot – és főként alkotmányidegen törvényeket ne hozhasson.
És minek a kétharmados törvények sora? Hogy kizárólag konszenzuális (nagy egyetértést maguk mögött tudható) alkotmány- és (kitüntetett kérdésekben) törvényváltoztatásokra legyen lehetőség.
Az intézmények elvileg kontrollálják a hatalmat, segítik a kevés társadalmi-kulturális tőkével rendelkező rétegek érdekartikulációját. (Mivel kapitalizmus van, a gazdasági tőkének nem hoztunk létre ellensúlyokat. Lehet tapsolni: a kapitalista demokrácia üdvös volta új érvvel gazdagodott!) Valami ilyesfajta, a hatalmi egyensúlyok rendszerére vonatkozó belátásból vette vissza Sólyom László köztársasági elnökként a különféle közfunkciók jelöltállítási jogát de facto is (ragadjuk meg az alkalmat, és a magát baloldalinak nevező provinciális pártalakulat ez ügyben történt hirtelen, ellenzékbeli megvilágosodásához fejezzük ki mély elismerésünket!), valami ilyesmiből táplálkozik a sajtó és a szabad véleménynyilvánítás egyszerre, egyidejűleg szükséges védelme. A hatalommegosztás és a hatalomkontroll célja miatt különállóak a helyhatóságok, szervezhetőek és működtethetőek – elvileg – szabadon a civil szervezetek, ezért állampolgári jog – írott malasztként - a közérdekű adatokhoz férés, és ezért kell többet elviselnie egy közszereplőnek – papíron - pörlekedés nélkül, mint egy mezei polgárnak.
Az új kormány nem tesz úgy, mintha a Parlament felé felelős végrehajtó hatalom volna. Tudja, hogy – mint szinte minden tőkés demokráciában – a hatalomkoncentrálódás a kormánynak osztja a legtöbb lapot. Orbánék tehát úgy döntöttek, hogy az alkotmánybírákat maguk nevezik ki, pontosabban neveztetik ki az országgyűlési többséggel. Köztársasági elnöknek láthatóan egy Sólyomnál kényelmesebb, kisinasnak használható figurát kerítenek – ideiglenesen, amíg testre nem szabják az elnöki funkciót a jelenlegi miniszterelnöknek. A sajtótermékek tartalmának szabad, szerkesztői meghatározottságát némileg módosítani kívánják a válaszadás közlésének kötelezettségével, így téve kedélyes polgári szalondiskurzusok agórájává közélet lapokat. A cyberteret is megkísérlik megrendszabályozni. Persze nem értik az egész blogoszférát a külföldi szervereivel, az alternatív keresőivel. Nem csattant le a fiúknak, hogy ezt legföljebb kínai módon lehet megoldani, abból meg parasztlázadás volna. A helyhatósági választások terén az informális és illegitim, időnként illegális – persze szigorúan nem létező – erőfölény kihasználását lehetővé tevő, szűk fölkészülési határidőket szabó rendszer kialakításán munkálkodnak. Az állami vagyongazdálkodás jelentősen átcsoportosul a sok ciklus óta pártleosztó szervezeteknek tekinthető állami intézmények irányába, az Ász – a kormányzati gazdálkodás egyetlen kontrollja – a kormány által kijelölt személy irányítása alá kerül. És meg ne feledkezzünk a médiahatóság ,a sajtó őrzőkutyája (nem, nem a sajtót őrzi, hanem a sajtótól őrzi a zembereket – de talán inkább a kormányokat) hatalomközelibbé szelídítéséről sem! És közben kivégzik a progresszív adózási rendszert, utolsó még föl nem számolt civilizációs vívmányaink egyikét.

A kampány során "ki nem bontott" program megvalósítása elkezdődött, a kormány dolgozik.
Persze most érdemes lázasan tevékenykedniük, az istenadta most a focivébét lesi, még kevésbé törődik evvel a sok úri huncutsággal, mint máskor.
Majd ha nagyon korog sok gyomor, megint megtelik a Kossuth tér.
De addigra csak lesz valami innovatív ötlete a hatalmon lévőknek. Valami szép, új, színes lufi.
Mint a szép Silviónak, a tisztakezű Berluscolininak.
Biztató, hogy ott sincs diktatúra. Csak némi demokráciadeficit.
Mint az Európai Unióban.
A kör bezárult.
A kulissza nem változott.
A demokrácia maradt. És az évek során kiürült.