Valószínűleg súlyos tévedés, hogy a rövid távú gazdaságpolitikában tévúton jár a jelenlegi kormány. A megszorítást csöndben alighanem mindenképp bevezetik, lesz a csöndes után egy meghitt megszorításunk. A hiánycélt teljesítik majd. A helyhatósági („önkormányzati”) választások előtt persze ezt nem lehetett vállalniuk, hisz minden kimondott és hallgatólagos ígéretük ez ellen szólt. Csináltak tehát egy tökös kis cirkuszt a népnek. Persze ebből kenyér nem lesz. Inkább mi fizetjük. (De profundis, devizaadósok!) De a Kósa-Szíjjártó-féle csődhelyzet-jelentéssel sem biztos, hogy veszített az államháztartás. Ha jól időzítették, az állam a devizaadósságból sokat megtakarított. Az örökké virnyogóknak és Mesterházy Állambölcseleti Attilának persze semmi sem jó, sem az, ha nő a hiány, sem az, ha – például – a bankadó lakosságra hárításával (nincs ugyanis ezt megakadályozó végrehajtási utasítás) a lakosság fizeti meg az újabb harácsot. Az meg, hogy a vagyon- és luxusadókkal és a másodlagos (forgalmi és fogyasztási) adókkal, no meg az örökösödési és ajándékozási illeték növelésével a tehetős rétegek közteherviselését növelhetjük, így havítva pozícióinkat, láthatóan nem sok véleményvezér fejében fordul meg.
Szóval nem a gazdaság-, hanem az evvel szorosan összefüggő társadalompolitika a gond. A költségvetést kurucos tempójú kommunikációjuk ellenére be fogják foldozni. Lesz megszorítás – a helyhatósági választások után. (Más kérdés, hogy durvább lesz, mint ha most kezdenének bele, mert ugye az idő pénz...) És – ezúttal kezdődjék az elismerés hangjának eufóriája – láthatóan kiválóan mérik föl a regionális külpolitika lehetőségeit is.
A szlovák miniszterelnök asszony kijelentette, hogy javul a szlovák-magyar viszony. .png)
Nem ok nélkül. Orbán trianonozásának alighanem része volt abban, hogy az SNS (a szlovák nacionalista párt) szavazóinak jelentős részét éppúgy le tudta nyúlni Fico álszocialista vállalkozása, mint Meciar elnökgyermek-rabló, átmeneti szavatosságú pártjának szavazóit. Így kisebbségbe szorította a sovén programú erőket északi szomszédunknál. Kiváló taktikai érzékről tanúskodik ez a Fidesz részéről, ha stratégiai hatását nem is ismerjük. Ám abban bizakodhatunk, hogy az európai néppárti unió alelnöke, Orbán erős diplomáciai mozgástérrel bír ahhoz, hogy egy újabb nacionalista-pszeudoszocialista koalíciót kormányerőként akkor is karanténba zárjon, ha a jelenlegi, humanista értékeken alapuló szlovák kormánykoalíció – amint arra nagy esély van – idő előtt bedől.
Azt mindenesetre érzékelték, hogy Európa – és így lángoktól öleltünk – finanszírozója, Oroszország felé diplomáciailag nyitni kell a „jobboldalnak” is. Martonyi nem annyira szürreálpolitikus, mint párttársainak zöme, a kormányfő pedig – szerencsére – egyelőre hallgat rá. Berluscolinivel és Sarkozleony-val az uniós háttérben pedig ez hosszabb távon is nagyobb mozgásteret ad, ha Merkel marad semleges szimpatizáns. Van néhány nyugodt évünk. Remélhetőleg a trend fordulása esetén Martonyi csapata is időben kapcsol. Nincs értelme diplomáciai karanténba zárni magunkat. De eddigi teljesítménye alapján külpolitikánk felkészültségében van okunk bizakodni.
Már csak az hiányzik, hogy a társadalmat, a belső rendszert se szakítsa szét további intézkedéseivel gazdaságilag és kulturálisan a kormány. Sem szegregált oktatással, sem neoturanista-géntérképész kulturális államtitkári koncepcióval, sem a deprivált (kb.: kirekesztett) rétegek szociális ellehetetlenítésével.
Mert még egy Kossuth-téri Tüntetővel ornamentált (díszített) hónapokon át tartó időszakot sikeres külpolitikával sem bír el ez a határokon belül szorult társadalom.
És ha ez ismét kísért, akkor – a jobboldali (ellen)forradalomnak hála – csak a radikálisnak becézett szélsőség tud hosszabb távú érdekérvényesülési eszközöket fölmutatni majd.
Nesze neked, globalizmus!
