Tisztelt Barátaim!
A legjobb barátok azok, akik szólnak, ha túlléptem határaimat. Akik jelzik, ha etikátlan tettekre vetemedem. Akik figyelmeztetnek, amikor jogaimat és vállalt erkölcsi korlátaimat áthágom.
Az Alkotmánybíróság a köztársaság barátja. Amikor valamely hatalmi tényező az alkotmányosság kereteit feszegeti, amikor mindennapi életünkre közvetlenül, de nem könnyen átlátható módon rossz hatással bíró tettekre vetemedik valaki, amikor közös életünk minőségét valamely közszereplő vagy közintézmény rombolja, amikor szabadságunk jogait valamely nem erre, hanem életünket és lehetőségeinket bővíteni hivatott, erre fölhatalmazott hatalom csorbítja, azt megfontolt és érdektől mentes döntésével az Alkotmánybíróság megakadályozni jogosult.
Ma még e taláros testület korlátozás nélkül jogosult e hivatásának betöltésére. Holnap vagy holnapután, a kormánytöbbség alkotmánymódosítása után már nem lesz az. Ma még a kormány – parlamenti többsége támogatásával – nehezebben veheti el jogainkat és életminőségünket akár hatalmi eufóriája, akár jóindulatú vaksága indíttatásában. Holnap vagy holnapután már alig marad kontrollja. Ma még a köztársaság barátja, az Alkotmánybíróság megsemmisítheti az alkotmányos jogainkba ütköző törvények bármelyikét. Holnap már csak azokat, amiket épp e törvények hozói engednek.
Egyedül maradtunk a hatalommal szemben. A népszavazás lehetőségei éppúgy szűkülni látszanak, mint a Taláros Testület jogkörei. Ma együtt vagyunk, talán még holnap is együtt lehetünk, de holnapután akár együttes föllépésünk, a gyülekezés szabadsága is szűkülhet. A centrális hatalmi góc lehetőségei kimeríthetetlenek.
Nem állítom, hogy 2010. november 3-án ugyanúgy szétverik a békés tüntetés résztvevőit, mint 2006. október 23-án. Azt állítom, hogy ha ez a folyamat folytatódik, akkor bármikor megtehetik ezt következmények nélkül. Nem állítom, hogy rossz szándék munkál a döntéshozókban. Azt állítom, hogy ami most az Alkotmánybírósággal szembeni jogkörmegvonással elkezdődött, a szabadság és a biztonságos életminőség elleni támadás. Hogy lehetőséget teremtenek evvel az alig megszületett demokratikus köztársaság garantált jogbiztonságának és egyén boldogulásának esélyéhez fűződő jog mindenkori hatalom általi elpusztításához.
Egyedül maradtunk. Az együttes föllépés, a jogrendszerben elérhető jogérvényesítés közös formája nagy mértékben csökkent. Az egymásra találás jogos formáinak szétrombolása lehetővé vált, jogaink csorbát szenvednek. A harmonikus vita – jogi – keretei szűkülnek.
Köztársaság-pártiak vagyunk és demokraták. Amikor a republikánus keretek kiürülnek, tartalmatlan és használhatatlan formákká nyomorulnak, tisztán és világosan, nyugodtan, de határozottan kell kinyilvánítanunk: nem hagyjuk, hogy a demokráciában való részvételünk lehetőségeit csorbítsa a mindenkori hatalom.
Lehet, hogy ez az utolsó esély a jogkövetkezmények nélküli szabad közös véleménynyilvánításra. Éljünk hát vele! Határozottan, békésen, érthetően.
Az Alkotmánybíróság barátja a hatalomnak és a szabadság- és tisztességszerető állampolgároknak. A népszavazás intézménye pedig a testvérünk.
Ne hagyjuk elveszni egyiket sem!
Szabad demokráciát! Nem kérjük és nem követeljük: elvárjuk. Öntudatos, szabad polgárokként.
Maradjunk egyetértésben a szabadság intézményeinek óvásában, Polgártársaim! Ne hagyjuk, hogy kivegyék a kezünkből közös sorsunkat!
