A ma kormányzó erők régebben időnként jelezték, hogy a múlt megismerhetősége nélkülözhetetlen.
De ma már ők is belátják: a magyar titkosszolgálatokkal minden a legnagyobb rendben. Ez leginkább azért van, mert nem zaklatták mindenféle csip-csup múltföltárással az ügynököket és egyéb szakembereket munkavégzésük közben.
A III. Főcsoportfőnökség különösen nagy becsben maradt. Szerencsére nem bolygatták, ki hogyan és mit tett a múlt rendszerben. Inkább a jövővel iparkodik foglalkozni az elit. Nyilván autonóm e döntése, a legkevésbé sem befolyásolták titkosszolgálati csoportok, erőterek.
Az első furcsaság az ún. Duna-gate ügy volt 1990-ben, némileg beárnyékolván a szabad választások tisztaságát. De az ügy kirobbantója, így az alkotmánysértő és diktatórikus jellegű tevékenység folytatásának megakadályozóját (írjuk le a nevét, hisz megérdemli, karrierje és további élete ment rá: Végvári József őrnagy) rövidesen fölfüggesztés, majd ügyészségi megrovás várta. Némelyek lemondtak a felelősök közül, de börtönbe végül senki nem került – még az ügy leleplezője sem, bár ő nem sok híján úszta meg.
Később jöttek a különböző lelepleződések. A leleplezettek ellentámadásaként pedig személyiségi jogi perek indultak. Ez utóbbiakban többekről bebizonyosodott, hogy valóban nem ügynök volt, hanem ún. tmb. (társadalmi megbízott), aki jobbára ingyen, merő lelkesedésből súgott be, terjesztett álhíreket, tört ketté karriereket, életeket... Szóval pernyertesek voltak számosan, ezek egy részéről a tárgyalásokon kiderült, hogy még aljasabb tevékenységet végeztek, mint eredetileg sejteni lehetett, de papírjuk lett róla, hogy a sajtó rágalmazza az ártatlanokat.
És persze akadnak, aki még csak tmb-k sem voltak.
Itt van pl. szegény Lendvai Pali bácsi. Bécsi újságíróként időnként konzultált a magyar követség illetékeseivel, alkalmanként el is kottyintott nekik komoly információkat bizonyos ellenzéki csoportokról, tervekről, de ez csupán újságírói munkásságának része volt. Egy-két tisztes kvaterka volt mindez a béketábor némely diplomatájával! Ő így lazította a puha diktatúra kereteit offenzíven, vagy mi! Remélem, a közkinccsé tett karakán cáfolat után a rút rágalmazókat bepereli majd!
Aztán itt van a jelenlegi belügyminiszter esete. Őt például megfigyelték, de nem zavarja. Ami finom dolog egy finom úriembertől. Főként ha azt vesszük, hogy mit tehetne jelenlegi pozíciójában, ha zavarná! Bár azt nem tudjuk, hogy mi volt a megfigyelés oka, politikai, bűnüldözési vagy egyéb okok ispirálták-e a konspirációt, de azt igen, hogy a megfigyeltet már nem figyelik, valamint azt is, hogy tud róla. 
Az meg, hogy a kurucinfo adataira támaszkodhatott, számos állampolgárt lelkesedéssel tölt el az állambiztonság titkos működése okán! Így nem csupán kiváló közszolgánknak, de a megfigyelést folytató szerveknek is nyitott könyv az élete. (Rendes miniszter meg sok oldalról tájékozódik, minden sajtóterméket rendszeresen bújnia kell!)
De említhetnénk egy két éve nyilvánosságra került fölvételt egy telefonbeszélgetésről, amelyen egy titkosszolga referál egy magyar mágnásnak, aki hallhatóan nem is lepődik meg ezen. Talán máskor is előfordult ilyen? Igaz, volt a korántsem ologarchában rossz érzés...
A rendszer tehát továbbra is kiválóan, megbízhatóan működik (akárcsak más bűnüldöző és biztonsági szervek), hála a tapintatos, jótékony homálynak, mely körülölelte és a mai napig körülöleli tevékenységét, irányítóinak és informális kapcsolatainak a múlt rendszerhez fűződő viszonyát. Ez persze eredményez olykor némi diszfunkciót, mint például a – jobbára ellenzéki – politikusok és véleményformálók szennyes múltjának bűvészcilinderből jó időben előkerülését. Amit az izgágák egy tisztességes, a nyilvánosságra és a személyiségi jogok tiszteletére egyaránt alapuló ügynöktörvénnyel vélnek orvosolhatónak. Radikálisabb és téveszmésebb állampolgárok még a komoly vagyonok és háttérhatalmak kialakulásának egyik fontos tényezőjét is fölfedezni vélik a tisztázatlan múltban. Esetleg – időnként – egyéni érdekek érvényesülését is a társadalmi érdekekkel (pl. átláthatatlanság a közpénzekben, bizonyos bűncselekmények gyérebb földerítése, a jogalkotási folyamatok időnkénti inkonzekvens és inkonzisztens volta) szemben.
Na, ezek azok a zavarkeltők, akik mára remélhetőleg végre a szolgálatok látóterébe kerültek!
Vagy legalább az APEH-ébe.
Persze ilyesmin fanyalogni, mikor hosszú távú hatással bíró tettekkel foglalatoskodik most a kormány? Avatott kézzel nyúl összetett ügyekhez, megfogván őket a maguk valójában, nemes egyszerűségükben.
Itt van rögtön az oktatás...
