Egy kiemelt komment az eddigi posztok alá.

Putyin Oroszországában sincs semmi akadálya annak, hogy a választásokon négyévente voksoljunk, csak az alternatívákat gazdaságilag, mediálisan, kommunikációsan ellehetetlenítik. A neten mindent lehet írni, csak nem mindenki olvassa. Ez hálózatelméleti ügy. A gazdagon támogatott, jól promotált, innovatívan terjesztett szövegek nagy nyilvánosságot kapnak, a többiek elvesznek a szövegtengerben.
A hálózatelmélet alapszabályai szerint az információ éppúgy csomópontokat alakít ki, mint a társadalom vagy a gazdaság. Ezt szabályozókkal lehet inspirálni a szabad választások akadályozása nélkül is. Hadd említsem meg, hogy Hugo Chavez eddig mindig tiszta választásokon nyert (igaz az egy baloldali populista reakció egy tőkés demagógiára)! Hadd említsem meg, hogy III. Napóleon ötévenként (vagy hét, erre most nem emlékszem) választásokon erősíttette meg császári hatalmát! Hadd említsem meg, hogy Arafat is szabad választásokon nyert! És ott van a már említett Putyin - pedig a lecsukott politikai ellenfele valószínűleg valóban maffiózó! Mint ő maga is. A demokráciának ugyanis vannak fokozatai, ahogy az autoriter hatalomnak is. A kettő közt lehet is átfedés. Van közös metszet.
A mediális tőkeképzés, a szabályozók adott társadalmi közegben egyoldalúvá tétele a de iure szabad választásokat is formalizálhatja, de facto szemfényvesztéssé silányíthatják Mi még nem tartunk itt. De egyet megállapíthatunk. Az a törökgáboriánus üres állítás, hogy a négyévenkénti választás önmagában legitim, hiteles és szabad demokratikus rendszert biztosít, igen lapos. A demokráciának tehát vannak fokozatai.
És mi épp igen alacsony fokozaton pöfögünk.

Update: A különböző hatalmi ágak függetlensége egymástól demokratikus alapelv. A törvényhozást már rég kezében tartja a végrehajtó hatalom. Most az igazságszolgáltatás függetlensége is kezd csorbulni: volt bírói döntések fölülbírálása törvényekkel, lesz nyugdíjazási puccs a bírói vezérkar ellen. Miről beszélünk még?