Tisztelt Olvasó!
A mai miniszterelnöki beszéddel kapcsolatban érdemes megvárnunk az országgyűlési jegyzőkönyv közzétételét. Véleményem szerint előtte - bár egyszer végighallgathattuk a mai napi vitát - érdemben hozzászólni nehéz, mi több: kóklerség.
Két kóklerkedő bekezdést azért...
A mai beszéd és a vitán vállalt kormányfői állásfoglalás megmaradt az óvatos, hangulatárnyaló, keveset mondó szinten. Láthatóan előkészíti a teljes fordulatra, a megszorításra a közhangulatot, finoman utalgat. A médiatörvény és az EU-elnökség fogadtatása mai, némileg arcpirító, bár kommunikációsan bizonyára laudálható orbáni értékelése pedig nyilván próbája annak, hogy a keménymagon túli kormányszimpatizánsok mennyire tűrik az "Eurázsia mindig is hadban állt Óceániával"-típusú megnyilatkozásokat.
Az alkotmányozás kiváló figyelemelterelő eszköz lehet. Ha nagyon ráharapnak az ellenzéki pártok, nem pedig egyszerűen kijelentik, hogy nincs miről beszélni garanciák nélkül, elaprózódhatnak a témákkal. Így a kemény intézkedéseket megelőző hazugságpolitika ténye kevésbé kerül előtérbe. A választók figyelme akár meg is osztható, méghozzá egy állampolgárokat nem közvetlenül érintő téma révén. Ez viszont csapdahelyzet: Orbán ma is utalt pl. arra, hogy az Országgyűlés feloszlatásának jogát a kormányfő kezébe szélesebb jogkörökkel, fölhatalmazással, mérlegelési joggal kell helyezni. Erre valamit kell reagálni, már csak azért is, mert a közjogi szerkezet átépítése akár egy személyre szabott, hosszú távú hatalomprivilegizálási kísérletet is takarhat. Tudom, hogy roppant okos politológusok elmondták, hogy ez nem érdeke a miniszterelnöknek, de egy éve az alkotmányozásról is ezt mondták. Holott a kétharmados többség és Orbán eddig a legegyszerűbb, rövid távon legkisebb energiát igénylő erőből politizálás megoldásait választotta a hatalom túlbiztosítása érdekében.
Hosszabban a közzététel után.