Polgár, háború vívatik Érted az adósság ellen! Úgy tűnik, ha azt megnyerjük, minden szép és jó lesz. Ha az államadósság lecsökken meg a költségvetés egyensúlyban lesz, a társadalom a boldog eufóriában tobzódhat.
Tehát megtudtuk: nem a sajátos, latin-amerikanizálódó társadalmi szerkezet, nem a kulturális értékek és hagyományok gyönge tisztelete, nem az egymás iránti szolidaritás hiánya okozza a közösség széttöredezettségét, az intézmények rossz működését, a gazdasági és társadalmi fönntarthatóság hiányát, hanem a büdzsé és az adósság.
Az MTA intézményeit, kutatóintézeteit például most terelik egy szervezetbe, aminek vezetőjét a kormány nevezi majd ki. Bizton nem lesz reflexszerűen szervilis aparátcsik... Átszervezik az intézményrendszert anélkül, hogy megvizsgálták volna, mi hogyan működik, mi az, amit a rossz szocialista struktúrából sürgősen át kell alakítani, mi az, ami esetleg még jól is működik benne. Vakon megváltoztatják. A gyűjteményekkel meg még most sem tudják, mit tegyenek. Pedig fölbecsülhetetlen értékek is vannak némelyik intézményben. (És lehet hivatkozni megtakarításra, de jóindulatú számítások is másfélmilliárdról szólnak. Ha a gyűjteményeket kidobják vagy elzárják, akkor...)
Az üzenet viszonylag jól látható: a magyar kultúra és hagyomány nem érték. Persze kivéve akkor, ha bizonyos – matyóhímzéses – értékvilágnak megfelel.
Az adórendszer is átalakult. A növekedés érdekében persze. Az új középréteg kialakulása a cél. Az, hogy mindenki oda igyekezzen.
A középréteg persze az, amire a népboldogítók azt mondják: a vagyoni és jövedelmi felső tíz százalék. Nem az itthoni átlag azon része, amelyik legalább kulturálisan valamit hordoz. A vagyon a mérvadó. Lehet kulturálatlan, nem is a jövedelemszint legszélesebb rétegébe tartozik, ráadásul vazallus (középhivatalnok, multikuli) vagy a nem kényszervállalkozói fajtájú „vállalkozó” (bármit is jelentsen ez). És persze mindenki oldja meg, hogy e vagyonos réteghez tartozzék, az oktatást viszont, ami kiváló utat biztosíthat a szegényebbeknek a fölemelkedéshez, visszafogják. Technokrata, két napig sem előrelátó oktatási rendszer van születőben, gémeskutas-rokolyás-operettes kulisszakultúrára építő hivatalos kultusszal.
És közben – takarékoskodni kell! – számos réteg komoly megszorításoknak néz elébe. Ez növeli a feszültséget. Várható, hogy egyre többen kívánnak majd alkotmánybírósági beadványokat írni – de sajnos azt már nem olyan könnyű –, meg az is, hogy népszavazási kezdeményezéseket indítanának – de az is nehezül –, és persze a tüntetések, demonstrációk is gyűlnének – de azt adminisztratív intézkedésekkel akadályozni igyekeznek. Így lassan nem marad szelep. Még a sajtó sem megfelelő e szempontból, mivel Sz. Annamária tevékenysége ott vár még minket. Az álkonzultácik meg inkább provokálnak, semhogy megnyugtatnák a kormány keménymagján kívül a polgárokat. A rendvédelmi dolgozók – minden ellenintézkedést fölülírva – megalázásukat fegyverré kovácsolták: bohócforradalmat hirdettek. A diákok tüntetnek egyetemükért. Autóval tüntetnek más szakszervezetek.
Nincs szelep. Márpedig feszültség van. Meg némi megaláztatás. Meg harc is az adósság ellen. Az intenzív retorika azonban önbeteljesítő is lehet: militarizál a miniszterelnöki harci kürt. Már csak az a kérdés, kit milyen harcra hív.
Bohóc, forradalom?
Polgár, háború!
Utóirat: A két kép ugyanott készült, ám nem ugyanazon alkalomból. Az egyiken a Köztársasági Elnök Úr ünnepli a sokasággal az új Alaptörvényt, a másikon néhány bohóc forradalmi hevületben lézeng. Találós kérdés: melyik a jelentősebb esemény? (Képforrások: Index)
