Komoly kihívás lehet a szocialistáknak, hogy már nem az egyetlen minden szélsőségességtől mentes kihívója a kormányzó erőknek. Így aztán jól konstruált, identitáserősítő háborút indítottak az egyetlen komolyan vehető alternatíva ellen.

Miután az ökopárt visszautasította a II. kerületi időközi választáson a közös jelölt állítását a szocialistákkal, az Amerikai Népszava egy időben lépett Gréczy Zsolt blogjával. Ez utóbbi azért különösen finom ügy, mert - néhány inszinuáló megjegyzés mellett - legfőképpen Schiffer Gyurcsány elleni följelentését kifogásolja. Nem veszi figyelembe, hogy ha egy bűncselekmény gyanúja továbbra is fönnáll, a pártpolitikai játszmák ezt nem befolyásolják. A jog nem a pártpolitika hitbizománya. De ez Gréczyt láthatóan nem érdekli.

És mindevvel párhuzamosan persze tömegesen jelentek meg a kognitív disszonanciával terhelt kommentek a Véleményvezér HVG-s cikkes linkjére is.

Az ügy alapvetően nem igényel komoly értelmezést, mivel elég egyértelmű a helyzet. A technikai koalíció elvét számon kérni értelmetlen ma, mivel ez az egy képviselő a második kerületben nemhogy egyharmad alá nem szoríthatja a kormányzó erőket, de még a kétharmadjukat sem veszélyezteti. Akkor meg különösen vicces a technikai koalíció számon kérése, ha közben „a Jobbikkal semmit” elve továbbvisszhangzik ugyanezen számonkérők szájából.

Úgy tűnik, az LMP mégsem az SzDSz. Nem segédcsapat. Amikor van értelme és célja az együttműködésnek, akkor hajlandó a – széles körű – együttműködésre. Ezúttal azonban nincs célja, legföljebb az MSzP ellenzéki dominanciájának biztosítása.
Az meg az MSzP-n kívül senkinek sem érdeke. Az országnak sem.

Két pontban összefoglalva:

1. A II. kerületben akkor is kicsiny az esély, ha minden párt összefog a Fidesz ellen a Munkáspárttól a Jobbikig - ami nem is valószínű.
2. Ha – föltéve, de meg nem engedve, mivel esélytelen – az új, Jobbik-mentes "demokratikus koalíció" le is győzné a Fidesz jelöltjét, ez nem hozna semmit, mivel a kétharmad megmaradna. Legföljebb annyi eredménye volna, hogy egy csomó LMP-s szavazót – akik nem hiába nem szoci-voksolók – eltántorítana a választástól és az utolsó esélyként elfogadott pártjától. Az LMP szavazóinak jelentős része ugyanis ma nem szavazna szoci jelöltre. Az ökopárt választóiban láthatóan nincs meg az a mindent elnéző szavazói fegyelem, mint ami a szocialisták jelentős részében.

Az különös, hogy a kopogtatócédulázás eposzi szerkezete újra meg újra fölmerül ebben a jól koordinált médiamunkában. Ugye avval gyanúsítják a zöldeket, hogy az utolsó pillanatban vettek/kaptak egy nagy adagot (a szocialisták szerint a Fidesztől, a kormánypártiak szerint a szocialistáktól), ezért lettek meg az ajánlószelvényeik. Aki gyűjtött már, az ugyan tudja, hogy az ajtókon hagyott értesítő és a gyűjtőpontok rendszere a végére érik be, így aki jogszerűen gyűjt, annak a végére jön több KC, de érthető a vádaskodás. Illegális listák birtokában, lefizetett kézbesítők esetén, föltört postaládák rendszerében a nagy pártoknak, amelyeknek már az elejétől egyenletesen „jött” a KC, valamiképp el kell terelniük a figyelemet disznóságaikról.

Az MSzP számára láthatóan nehezen lenyelhető, hogy az LMP nem SzDSz. Láthatóan komoly erőket mozgósítanak – nagy gazdasági és még ma is jelentős humánerőforrás-alapjaikból – arra, hogy hiteltelenítsék, a „másik oldal” dobozába szuszakolják a zöldeket. Pedig az ökopárt sikere nem kis részben abban keresendő, hogy tömegeknek lett elege a kétosztatú pártpolitikai gyűlöletkultúrából. Épp az ebben az értelemben vett más politikát akadályozza az a szellem, ami Orbánéknál is éppígy megtalálható: aki nincs velük, az ellenük. Mivel azonban velük - várhatóan jónéhány évig még - nem sokan vannak, vélehtőleg a politika megváltoztatásának elszabotálása egyben a kormányváltás esélyének elszabotálása is. Mondható tehát, hogy akár azt az árat is megfizetik és polgártársaikkal is megfizettetik, hogy a jelenlegi kormány maradjon akár évtizedekre is hatalmon a legerősebb ellenzéki erő bérelt szocialista státuszáért cserébe.

A gyűlöletkultúra erősödése azonban nyilván az ettől eltérő igény erősödését is eredményezheti. Épp a kétosztatú, egydimenziós párttér szocialista erőltetése eredményezheti – a 15%-nyi szocialista hívő keménymag stabil biztosítása mellett – a potenciális szavazók eltűnését, átvándorlását. És lassan fideszes mértékű karanténba zárja a szocialista párt is magát.

Pedig volna közös célja az ellenzéki pártoknak. Az alkotmányosság visszaállítása érdekében a kormányzó erők egyharmad alá szorítása 2013-14-ben.

Ami talán fontosabb, mint a szocialista párt baloldali primátusa.

Már ha maradt a hatalmi törekvések mellett némi társadalmi felelősség is a szocialistákban.