Reágáló

Hát miniszter lett végül a nádbútoros Zsuzsika is. A Németh Lászlóné, tudják, aki azokat a szép kerti bútorokat is behozta Vietnamból! Miniszter lett, mert Palika, mindenki Palija aláírta a papírt, amit elétoltak.

E blog szerzője – talán saját, súlyosan alacsony képzettségének betudhatóan – mindig is híve volt annak, hogy a képzettségi cenzus a különböző közfunkciókban kevéssé érvényesüljön, a közhatalom oktatási szempontból is demokratizálódjék. Mint meggyőződéses – nem szexista értelemben vett – feminista (aki az emancipációért áll ki, de nem bírná, ha a buta patriarchális kultúrából ostoba matriarchális válnék) a nők közszerepét is támogatja.

Meg azt is, hogy alkalmas és felelősséget vállalni tudó emberek vállaljanak komoly döntéshozói föladatokat igénylő intézményekben szerepet.

Németh Lászlónéval nem az a legnagyobb baj, hogy hiányzik a diplomája. Hanem az, amit a bizottsági meghallgatáson bemutatott. Sematikus és panelekből építkező fordulatait sem tudta végigmondani, komoly küzdelemmé vált az alany és az állítmány egyeztetése. Ami a gondolatainak léptékéről is sejtet valamit.

Most végre nyíltan betekintést nyerhetünk a regnáló hatalom káderpolitikájába. Zsuzsika visszamotyogta és visszaböffentgette – hellyel-közzel – azokat a fordulatokat, amelyeket már hallott valahol. Bár az idő meghaladta szavait – 2012 már nem az elrugaszkodás éve lesz, mint azt a legautentikusabb forrásból, magától a Miniszterelnök Úrtól megtudhattuk –, azt bizonyára nem várhatjuk el minden aprócska minisztertől, hogy ilyen sűrű időkben, amikor ily merész fordulatokat vesz minden e szűk és spekulációterhelt napokon, tökéletesen up to date legyen.

Az világos, hogy Németh Lászlóné kinevezése a kézivezérelhetőség kritériumai alapján döntetett el. Az persze jelentős kérdés, hogy kié a kéz, amelyik vezérli – bár alapos kételyek aligha merülnek föl az ügyben.

Az azonban érdekes lehet, hogy mi az oka épp egy ilyen – provokatívan önállótlan és szellemtelen – közegből választani minisztert.

A súlyosan terhelt költségvetésű 2012-es év utolsó forrásainak egyike az EU-támogatási rendszer. Az unióból befolyó pénzek jelentős része a fejlesztési minisztériumon keresztül osztatik el. Nyilván komoly érdekek fűződnek hozzá, hogy ezek a pénzek betömjék a költségvetési lyukakat akkor is, ha esetleg eredetileg nem ilyen céllal érkeznek az országba. Esetleg a hatalom holdudvarának is csurranjon még valami – akár a célzott támogatás témájától eltérően is. Sok százmilliárd forintról van szó, az utolsó erőforrások egyikéről.

Nyilván kell egy személy, aki hűséges és készséges szolgálója a központi utasításoknak. És nyilván előny, ha nem reflektál az esetleges következményekre. Sem az országos gazdaságiakra, sem a személyesekre.

A drága Zsuzsika látványa a blog szerzőjében fölidézte a nyolcvanas évek bájosan és otthonosan morcos és ellenséges hivatalnok nénijének képét. Féltem Németh Lászlónét.

Bizakodom, hogy büntetőjogi kategóriájú cselekményekhez még ártatlan tudatlanságából következően sem adja a nevét.