Nehéz belátni, ha a Képviselő Úr/Úrhölgy puszta léte értelmetlen. Ha az újságíró merő mikrofonálványként közelít a legjobban eredeti céljához. Ha a tőkés szinte csak kapcsolati tőkésként tudja növelni a kapitálisságát.

Nehéz elfogadni, hogy mindenki, aki részt vesz ebben az egyszemélyes demokráciában, legyen az a legújabb gazdasági mechanizmus tündérmesélője vagy a takarékszövetkezeti törvény decens bírálója, polihisztor törvényálmodó vagy a parlamentálris demokrácia keményhangú ellenzékije, ízlésesen alákérdező mikrofonállvány vagy az utolsó nem kormány által igazgatott, zavarbaejtő színvonalú rádióadónak beszélgetésre fölszólító örök drága, szinte elfogulatlan újságírója, fönntartja ezt a rendszert.

Nem csak arról van szó, hogy ezek az emberek – és számos másik, végeredményben mi mindnyájan – súlyos felelősséggel bírnak a ma kialakulásában. Arról is szó lehetne, de most ne erre fókuszáljunk!

Arról van szó, hogy aki ma Orbán Viktornak (Simicska Lajosnak, Habony Árpádnak, Kocsis Máténak, Bayer Zsoltnak, Áder Jánosnak, Huth Gergelynek, Csizmadia Lászlónak, Rétváry Bencének, Polt Péternek – és a sor borzalmasan hosszan sorolható) egyetlen szavára vagy intézkedésére megpróbál érdemben reagálni ahelyett, hogy egy félmondat erejéig megemlékezvén a józan ész minimális követelményéről a valós kérdések és megoldási javaslatok fölvázolásához kezdene, éppoly támasza ennek az egyszemélyes demokráciának, mint Töröcskei úr, az UD Zrt. és tettestársai vagy Hoffmann Rózsa.

Érdemes azon is elméláznunk, hogy aki azt az intézményrendszert, amelyet Orbán Viktor (Simicska, Lajos, Habony Árpád, stb.) saját magának testre szabott legális, ám nem legitim módon, komolyan veszi, úgy szólal föl, úgy ad be törvényjavaslatot a Parlamentben, hogy tudja, napirendre sem kerül, a sajtó torzítani fog, az ország elzárva marad a kezdeményezésektől, mégis úgy tesz, mintha...: mintha valódi parlamentalizmus, valódi média, valódi társadalmi működés volna ebben az országban – aki mégis úgy tesz, mintha a díszletek mögött nem rothadt volna szét a kulissza által eredetileg keretezni kívánt tér (az eredeti jogok, célok, az eredeti remények és az eredeti személyes, de mindenkire egyaránt, egyenlően vonatkozó esélyek) az egyszemélyes demokrácia kulisszarendjétől, az a már maguktól szétdőlés szélére került kulisszákat tartja. Tevékenységével nem hagyja összeomlani a hazug rendszert – holott már csak az általa oly lelkesen tartott vázdarabok szilárdak, bármennyire is az egész annak tűnik.

Tudomásul kell venni, hogy intellektuálisan és kulturálisan Orbán Viktor (Simicska Lajos... stb.) nem létezik. Persze nem csak ők, akadnak vetélytársaik is Baja Ferenctől Farkasházy Tivadaron át Avar Jánosig, de ők momentán nincsenek hatalmi pozícióban, így kisebb a kísértés, hogy legitimáljuk társadalmi tevékenységük puszta létét akár.

Igaz, egy csöpp kísértésnek is nehéz időnként ellenállni. Pedig megérte volna az önmegtartóztatás.

Azok, akik ezt az egyszemélyes demokráciát kialakították, legitim módon lettek megválasztva. Aztán legálisan alakították ki a rendszert – de illegitim módon.

Azok, akik a legalitás kulisszájába kapaszkodva továbbra is komoly arccal vitáznak a semmin ahelyett, hogy legföljebb annyit mondanának az elit ezen elmebeteg, debil vagy cinikus bohócairól, hogy azok, akik, majd a valós kérdések megvitatására kezdenék kialakítani a minél szélesebb társadalmi agórákat, résztvevői a rendszer fönntartásának.

Ady több mint egy évszázada azt járta körül publicisztikájában, hogy a magyar fátum, a kulisszák össznépi fönntartása lehetetleníti el a magyar társadalom épülését régóta.

A legalista regresszió a legitim progresszióval szemben már ekkor is fő támpillére volt ennek a kollektív önsorsrontásnak.

Ma ugyanez a legalista kultúra, amely mélyen belegyökerezett a magyar elitbe, egy egyszemélyes demokrácia kulisszáit tartja fönn.

Értsük meg: dr. Schmitt Pál is legálisan jutott magas tisztségéhez!

És mondjuk ki: Orbán Viktor (Simicska Lajos...) is kb. egy dr. Schmitt Pál.

Nem léteznek.

Róluk és gondolatmankóikról nincs mást mit beszélni.

Viszont van, amiről ehelyett kellene.