Hetven éve félmillió ember elpusztításához asszisztáltak nagyapáink és nagyanyáink. Nagyapáink és nagyanyáink elpusztításához. Néha lelkesen, néha csak passzívan. De asszisztáltak.

Nem volt egy tisztességes, emberséges kor. Kétszázezer embert küldött az akkori „nemzeti” elit, ugyanaz a rendszer a vágóhídra a Don-kanyarba. Olcsó volt az emberélet a társadalom számára. A barbárság diadala volt a korszak.

Hosszú évtizedeken keresztül szakadt szét előtte a társadalom. A nyomorba csúszott milliókat az út szélén hagyta vagy az árokba lökte a rendszer. És az emiatt egyre növekvő társadalmi, szociális feszültség megoldhatatlannak tűnt.

Ekkor lassan végleg teret nyert a könnyű megoldás. A polgáriasult rétegek egyikétől elvették a vagyont, aztán bevagonírozták őket. Tömegek támogatták a könnyű, de fönn nem tartható utat. A nyomorgók némi vagyon, ingatlan rekvirálása reményében zsidó nemzettársaik százezreit küldték elégetni. Nagyszüleink elárulták nagyszüleinket. Rövidtávú célokért a jövőt irtottuk.

A rendszer összeroskadt, az orosz tankok elhozták a megszabadulást – ha a felszabadulást talán nem is. De a rekvirálás és gyilkosság kultúrája néhány év alatt olyan mélyen beleívódott az országba, hogy a háborút követő évben a németeket semmizte ki a nemzet, rekvirálva tulajdonukat, száműzve – és harmadukat elpusztítva.

Nagyszüleink pusztították nagyszüleinket.

Hogy aztán ezen a gyilkos kultúrán könnyűszerrel berendezkedhessék egy gyilkos, magát kommunistának nevező diktatúra.

Ha van tanulsága e korszaknak, az az, hogy az új barbárság csak összeomlásba vezethet. Az ölés és rekvirálás kultúrája könnyen fészket ver, hogy a semmibe vigyen egy nemzetet. Nem engedhetjük, hogy még egyszer önmagunkra támadjunk alantas indulati célok alapján!

És ha van tanulsága ennek, az az, hogy nem lehet az ország harmadát hagyni nyomorba süllyedni. Szükség van rá, hogy szociálisan, oktatásilag és kulturálisan tereljük vissza a társadalom egészét a közösségbe. Hogy az alantas ösztönök ne győzedelmeskedhessenek.

Hogy soha többé ne alakulhasson olyan rendszer, mint Horthy, Rákosi vagy Orbán rendszere!

Mert ha van tanulsága ennek a korszaknak, az az, hogy a zsidók, németek után bármikor jöhetnek a székelyek, a kunok, a biciklisták.

Ne hagyjuk a pusztítás kultúráját újra teret nyerni!