A következő bejegyzés kevéssé lesz szórakoztató. Olyan kifejezések is találhatóak benne, amelyek kevéssé teszik emészthetővé, ugyanakkor országos alapproblémát kíván érinteni. A szöveg egyben elismerés is a netadóval szemben kialakított ellenállásnak és szervezőinek.

Magyarország jelentős régiói és a mozaikos népességű régiók és városok jelentős része megfagyott polgárháborús helyzetbe sodródott.

A népesség komoly hányada nem vesz részt a társadalomban sem intézményi, sem fogyasztási, sem kulturális tekintetben. Nem csupán a subsociety és nem csupán a proletarizálódott rétegek, de a prekariátus jelentős része sem rendelkezik eszközökkel, személyes és társadalmi hálózatokkal, szociális csatornákkal, amelyek bármelyikben a részvételt lehetővé tennék. Mindeközben nincs jelen a kistelepüléseken, de a nagyobb települések legtöbbjében sem semmilyen közösségszervező erő (Bozóki kísérletét még 2006-ban megrekesztette a szocialista – szabaddemokrata kormányzat), kivéve a szélsőjobb – keleti anyagi és know how-forrásokkal támogatott – gárdista szervezeteit.

Miközben tehát jelentős tömegek alapvetően azonos osztályérdekekkel rendelkezve a rendszer (általában a rendszerváltás utáni eredeti tőkefelhalmozást imitáló vadkapitalista rendszer) azonos helyzetben és azonos érdekekkel rendelkező vesztesei és elnyomottjai, nem alakul ki a szolidáris osztályérdek-egyesítés. A prekariátus a proletariátussal, az pedig a deprivált rétegekkel szemben fogalmazza meg önidentifikációját, társadalomhoz tartozását. Ennek erős katalizátora az a szélsőjobb, amelyik az alapvetően osztályérdekek artikulációjának kifejeződését etnicista narratívával fedi el. A népképviseleti rendszeren keresztüli osztályérdekek érvényre juttatása így ellehetetlenül. Miközben épp az etnicista álnarratíva egy információs, rendvédelmi és intézményi eszközökkel befagyasztott polgárháborús helyzetet alakított ki.

Ennyiben a nemzeti együttműködés rendszerének egyik legfőbb támasza a jobbikos rasszista-etnicista kultúra mély beágyazódása a társadalomba.

Ne legyünk kétségeink: amennyiben a NER relatív többsége elolvad vagy kritikusan alacsony szintre csökken, a mesterségesen és igen sok energiával befagyasztott etnikai alapú polgárháborús helyzet „kiolvad”, azaz felszínre kerül! Ez elsősorban bizonyos régiók életét befolyásolja majd, lokalizált marad, de végső esetben a sakktáblaszerűen strukturált területeken (nagyvárosok, főváros) is érvényre juthat – amennyiben a NER hatalmi érdeke úgy diktálja.

A feladat tehát mindenekelőtt az, hogy a jelenlegi befagyasztott etnikai polgárháborús állapotot valós alapokon nyugvó, osztályelvű, békés struktúrákká szervezzük át. A prekariátus, a proletariátus és a deprivált csoportok szolidáris, oszályelvű együttműködését és akár mozgalmi, akár népképviseleti alapokon történő szerveződését kell elősegíteni. (E sorok írója a képviseleti demokráciát korlátozott demokráciának tekinti, amely szükségszerűen reprodukálja az osztályenyomást, ezért a részvételi rendszerek felé való elmozdulás híve. Fontos azonban, hogy erről megkezdődjék a diskurzus, és a társadalom tagjai alakítsák ki azon intézményi kereteket, amelyben működésüket elképzelik.) Ez egyrészt a fagyott polgárháború veszélyeinek föloldásához, másrészt egy békés, de alapvető rendszerfordulathoz vezethet.

Mindehhez először is azokat a régiókat kell bevonni a társadalmi vérkeringésbe, amelyek már évtizedek óta kiszorultak belőle, és ahol csak az etnicizmus közösségszervező ereje van jelen. Alapítványok és alapítványi források bevonásával önsegélyező, oktatási, egészségügyi, kulturális tevékenységet kell kezdeményezni Borsodban, Szabolcsban, Somogyban, Békésben, Baranyában, a Biharban, de a nyóckerben, Kőbányán és a Havannán is. (Bár ezen blog írója régóta nem titkolja, hogy igen lelkes híve volna egy országos adóbojkottnak is - a megfelelő szervezés esetén -, mivel elvi kérdés, hogy a rablóknak és pénzbehajtó-zsarolóknak nem fizetünk adót.) Meg kell majd küzdeni nem csupán a helyi kiskirályokkal, nem csupán a NAV és az ügyészség vizsgálataival, hanem a helyi „kamatos ember” verőlegényeivel és a helyi hivatalok bürokráciájával is. De el kell kezdeni! Ki kell alakítani a szabadság azon kis köreit, amelyben a prekariátus értelmiségi csoportjai ráeszmélnek társadalmi feladataikra, de csak a proletariátussal és a depriváltakkal együttműködve folytathatják működésüket. El kell kezdeni segíteni az önszerveződést ügyek mentén vagy csak a diskurzus tereinek kialakítása érdekében – hol mi a sürgetőbb.

Ha a NER intézményrendszerével párhuzamos közösségi intézményrendszer magjait vetjük el, van esély a nyílt polgárháború elkerülésére, az etnicizmus helyett az osztályalapú szerveződésre.

Mert mára a NER-ben a társadalom túlnyomó része a kizsákmányoltak vagy a kiszolgáltatottak közé tartozik.

Jövedelemtől és vagyontól alig függően.