Amit Ady, Bartók, Berény és még számosan megkíséreltek egy évszázada, a magyar hagyományok talaján állva a modern, a törzsi gondolkodást meghaladó közösség megszületésének elfogadtatását, meddő és gyászos végű próbálkozás volt.
Nincs mentségünk: mi hagytuk magunkat elbutulni és gyér közhelyekbe burkolt, önsorsrontó önámításba süllyedni. Mert nem a "háttérhatalmak" titkos összeesküvése által válunk gyarmattá, hanem az önazonosságunkkal szembenézés elmulasztásával, a csecsemői önáltatással és önimádattal, a közösségvállalás és közösségalkotás helyetti bűnbakok, árulók, ellenségek keresésével és kreálásával. Gyengék vagyunk, hogy megvédjük magunkat a globális tőke és a globális fogyasztói kultúra romboló mozzanatai és hatásai ellen, mert gyöngék vagyunk önnön hiú és kisded narcizmusunk, önfölmentésünk ellen harcolni, gyöngék vagyunk szembenézni önmagunkkal, gyöngék vagyunk minden hibánkat és erényünket pőrén látni, magunknak őszintén bevallani. Az a kultúra, amelyik félelmen és haragon, önsajnálaton és ellenségek kiötlésén alapul, amelyik a közösség önmagán végzett munkája helyett másokra mutogat, önmagát emészti föl.
Ez a nemzet öngyilkos nemzet: a keresztyén és humanista értékek hosszú távú erejében nem mer hinni, a külső hatásoktól retteg, képtelen idomulni hozzájuk, fölhasználni őket, irányítani őket, hasznára váltani őket. Ennek a nemzetnek a kultúrája a sértettség és a félelem kultúrája. Ellenséggé álmodjuk mára nem csupán más nemzetek fiait, de önmagunkat is.
"Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény."
Romboljuk önnön jövőnket. A szeretni tudás hiányával, a gyermeki, fölgyűlt, érthető, de romboló gyűlölettel, önkritikátlanságunkkal, önbecsapásunkkal, önáltatásainkkal.
Mi tesszük gyarmattá, egy eltűnő kultúra gyermekeivé önmagunkat. Mi emésztjük az időben semmivé a horvát nemesi családból jött Zrínyit, a szlovák anyától született Petőfit, a cigány apa nemzette József Attilát, a a zsidó ősöktől származó Radnóti Miklóst, a sváb családból eredő Weöres Sándort, a jász felmenőkkel bíró Juhász Ferencet - és ezt a nyelvet is, ezt a kultúrát is. A valóság vizsgálatán alapuló tisztességes tett helyetti hazug, gyűlöletből született mítoszokkal emésztjük.
Őseim idemenekültek Levédiából és Etelközből ezerszáz éve, hogy ne váljanak besenyővé, hogy megőrizzék és a korban érvényes módon fönntarthassák önazonosságukat. Utódaik ezer év alatt elvesztegették kemény munkájukat.
Az utolsó magyar nemzedékek egyike vagyunk. És nincs mentségünk: magunk pusztítjuk el a magunk kultúráját.