Tisztelt Országos Választási Bizottság!
Mivel nem csak Önök, de mások is olvassák szavaimat, némi értelmezést engedjenek meg nekem!
A háttér:
1989-ben az MSzMP (később MSzP) választási nyomását elkerülendő, azért, hogy a párt által kinevezett főnökök ne befolyásolhassák a - már kezdődő munkanélküliségtől fenyegetett - munkavállalókat a nagyüzemekben, az állami vállalatoknál, a hivatalokban, a munkahelyeken az ajánlószelvények gyűjtését törvénnyel akadályozták meg. A jogszabály a hatályos módosításokkal a 48. § (2) szerint eképp változott:
„Nem gyűjthető ajánlószelvény:
a) az ajánló vagy az aláírást gyűjtő munkahelyén munkaidőben vagy munkaviszonyból, illetőleg munkavégzésre irányuló más jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben,
b) a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban levő személytől a szolgálati helyen vagy szolgálati feladat teljesítése közben,
c) tömegközlekedési eszközön,
d) állami és helyi önkormányzati szervek hivatali helyiségében.”
A hír:
Az ajánlószelvények gyűjtésének a Ve. 48.§ (2) bekezdése a) pontjában foglalt tilalmának célja a választási cselekmények kizárása a munkahelyekről. Ebből következően a tilalom nemcsak a munkahelyeken munkát végzők egymás közötti kapcsolatában zárja ki az ajánlószelvények gyűjtését, hanem tilalmazza azt is, hogy munkahelyeken munkaidőben bárki ajánlószelvényt gyűjtsön.
E tekintetben az Országos Választási Bizottság a munkahely fogalmának meghatározásánál a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 5. pontjában foglaltakat tekintette irányadónak, mely szerint munkahely „minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó (akkor is, ha egyéni céget alapított) munkavégzési helyét […]”.
Értelemszerűen nem vonatkozik a tilalom a jelölő szervezetek által fenntartott, működtetett munkahelyekre.
(http://www.valasztas.hu/hu/ovb/19/19_12_1.html)
A probléma:
Az Országos Választási Bizottság állásfoglalása - amely iránymutató az összes helyi választási bizottság számára akkor is, ha a testület kijelenti, hogy döntésük nem kötelező érvényű - bújtatott törvénymódosítási igyekezetet sejtet az OVB részéről, mivel míg a törvény ”az ajánló vagy az aláírást gyűjtő munkahelyén munkaidőben vagy munkaviszonyból, illetőleg munkavégzésre irányuló más jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben” kitételt alkalmazza, addig a testület mindenki számára és minden olyan térben tilalom alá kívánja helyezni az ajánlószelvény gyűjtését, ahol munkavégzés folyik, függetlenül az ajánló és az aláírást gyűjtő munkajogi státuszától, a munkavégzés jellegétől, a munkaidőn belüli munkavégzési kötelezettségek változó voltától. (Arra, hogy a Munkavédelmi Törvény munkahely-definíciója mennyire az adott törvény keretein belül értelmezhető, talán kár is volna külön kitérnünk…)
A konzekvencia:
Bármely elkülönült tér, amelyben munkatevékenységet végeznek rendeltetésszerűen, munkahelynek minősíthető. Ezért mindenképp ajánlom az OVB élesszemű tagjai figyelemébe, hogy számos szellemi szabadfoglalkozású, otthon publicisztikát író, esetleg óravázlatot pedagógusként otthon készítő állampolgárt bölcs és széles látókörű állásfoglalásukkal szembemenve zargatnak a pártaktivisták munkahelyükön. Emellett mint jó állampolgár felhívom szíves figyelmüket, hogy gátlástalan kopogtatócetli-gyűjtők lehetőséget teremtettek arra, hogy ismerőseik, rokonaik, pártelkötelezett internet-kapcsolataik kültelki otthonuk helyett akár a könnyebben elérhető munkahelyükre hozzák be az ajánlószelvényeket. Azt sem hallgathatjuk el, hogy számos hivatás (útkarbantartók, közterület-felügyelők, forgalmi rendőrök, szociális munkások) tere az utca, a köztér. Ezért ideje, hogy sürgősen rendet tegyünk a törvénysértő utcai gyűjtések terén is. (Amennyiben az a csöppet sem önkényesen szűkítő jogértelmezés húzódik a nemes grémium állásfoglalása mögött, hogy - a mvt 87. § 5. pontjával ellentmondóan - munkahelyként bármit csak mint zárt teret értelmezhetünk, úgy szavaim az utcára nem, csupán az aluljárókra vonatkoznak. Amennyiben pedig az aluljárók nem tekinthetőek zárt térnek nyitott kijárataik miatt, természetesen visszavonom javaslatomat, és egyúttal fölvetem: zárt térnek tekinthető-e egy nyitott ajtajú vagy ablakú presszó?) És persz fölvetül a kérdés: mi van azokkal, akik munkaidejüket megelőzően vagy azt követően folytatják munkahelyükön ádáz tevékenységüket?
A hosszútávú konklúzió:
A jogértelmezés ugyan bizonyára komoly és nehéz tevékenység, de a jogpozitivista szemléletet időnként nem árt a józan ésszel kontrollálni. (Bár esetünkben a jogpozitivizmus is elég volna, amennyiben a funkcionális analfabetizmus nem tenné ezt komoly kihívássá az állásfogalalók számára…) Bízom benne, hogy az Önök felkészültsége ilyen akadályokba nem is ütközik.
További nagyformátumú jogszabály-módosítási tevékenységet kívánva e patinás grémiumnak
maradok tisztelettel:
egy együgyű proletár
Ui.: A szöveget az indymedia oldalain bővebben megjelent e hét keddjén.
http://www.hungary.indymedia.org/node/15996
