Előző posztomban kicsit leegyszerűsítettem a képletet. Nem is kicsit: nagyon! Megkockáztatom: nagyokat tévedtem. Bár az alaptendencia - ha kisebb mértékben is - mégis bohócjóslatomhoz hasonló.
Az mindenképp árulkodó, hogy a budapesti körzetekben a Fidesz előnye némileg csökkent, a választók jelentős része vagy az új kormány mellett szavazott (kisebb mértékben, mint az első fordulóban), vagy az az elleni legesélyesebb jelöltre, a szocialistára (még kisebb arányban). Feltűnő ugyanakkor, hogy abban a néhány körzetben, ahol az MSzP visszalépett az LMP javára, komoly mértékű volt az átszavazási hajlandóság, noha így sem tudták megszorítani a fideszes jelölteket.
Ez egyrészt arra enged következtetni, hogy a kétharmad elleni voksoknak komoly gyűjtője lett minden egyedül állva maradt LMP-s jelölt, másrészt arra, hogy ahol egyetlen ellenzéki erőként jelenik meg, ott - Budapesten - az MSzP jelöltjeivel bőven összemérhető, akár azt meg is haladó szavazatszámot kapnak az ökopárt jelöltjei. A Jobbik vidéki támogatottsága - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem csökkent, az aktív szavazói arány nőtt is némileg, Molnár Oszkárt sem sikerült kipattintani a nyeregből. Ez középtávon azt is eredményezheti, hogy a szocialistáknak komoly kihívója lehet a radikális, ugyanakkor szélsőségeket elutasító új alakulat az ellenzéki munkában, a jobboldalról pedig szintén állandó, hosszú távon jelen lévő ellenzék várható az új kormány számára.
Amennyiben Vona Gábor betartja ígéretét, és a Jobbik a Parlamentben is "azt folytatja, amit eddig tett", könnyen kerülhet önellentmondásba, ami a közép felé tendálásnak köszönhető szavazóinak elvesztését is eredményezheti. Ez a bipoláris pártrendszer eltűnése mellett a középpártok egyensúlyrendszerét is eredményezheti. És ebben a csoportban találhatja magát a Fidesz is, ha a rendkívül nehéz gazdasági és társadalmi folyamatokkal négy év alatt nem tud igen hatékonyan megküzdeni.
Ha a forradalom emlegetése túlzó retorikai fordulat is Orbán Viktor részéről, pártpolitikai rendszerfordulatot talán tetten érhetünk a most lejátszódó folyamatokban.
Mostantól drukkoljunk a jó kormányzati teljesítményért. A kapitalizmus ciklikus válságainak egyik legdurvábbika kellős közepén vagyunk, globális rothadás a nyakunkon, most nagyon jó kormányzati teljesítményre van szükség.
A magam részéről nagyon bízom benne, hogy a leendő miniszterelnök és csapata végre tovább lát az észak-balkáni lángoktól öletünk mocsarán (i. m. Fülig Jimmy).
