Vannak országok és vannak pártok, ahol a centrális erőtér és annak megtestesítője 99,9%-os többséggel győzelmet arat. Az az egy ezrelék „ellenzéki erő” mindig jól mutat a demokráciának és a különböző érdekek és értékek artikulációjának a manifesztálására.

Itthon még nem tartunk itt. Két ezrelék még hiányzik ehhez. A legutóbbi egyik pártkongresszuson az elnökjelölt 99,7 %-os támogatással nyerte el újra hivatalát. Az elnöksége összetétele is változatlan és az általa ajánlott maradt.

Miközben a szocialista párt nagypárti működésének foglya maradt, így kibeszélő show-vá teszi belső ellentéteit, ami további hiteltelenedését eredményezi, komoly büntetőügyi folyamatok is elindultak. A volt szocialista titokminiszterek egyre csak őrizetbe kerülnek, ügyészségi vizsgálat folyik ellenük. Az az ügyészség nyomoz ügyükben, amelynek az immár kilenc évre kinevezett Polt Péter a vezetője. Polt Péter, aki még 1998 és 2002 közt, az első Orbán-kormány idején szintén ezen tisztséget betöltve jelentette ki bizonyos nyomozások megindítását hiányoló kérdésekre, hogy az ügyészeknek is alkotmányos joguk hülyének (értsd: vaknak) lenni. Akinek részrehajlását sokan vélelmezik eddigi tevékenysége alapján – ami nem épp a köztársaság intézményrendszerbe vetett bizalom záloga. Nyomoz, és közben egyre nagyobb – időnként az Alkotmánnyal ellentétesnek ígérkező – jogköröket és hatásköröket kap. Az, hogy Szilvásy György ex-titokminiszter, akit szintén kihallgatnak, időnként közvetlen pártpolitikai vagy gazdasági célokra használta a szolgálatokat, eddigi szereplései alapján kétségtelenül nem kizárható. A mód és az eszközrendszer azonban, ahogyan az ügyészség megkezdte az ügyet, lehetőséget teremt a – könnyen lehet, valóban csupán bűncselekményekre vonatkozó – nyomozás politikai üggyé formálására az érintettek részéről. Akár politikai mártírt is kreálhatnak így Szilvásyból. Mint Putyin az oligarcha Hodorkovszkiból.

Szerencsétlen eszközök. Kevéssé is célravezetőek. Ahogy a munkavállalói érdekképviseletek megrendszabályozási kísérlete munkajog-változtatási tervekkel és a párbeszéd minimalizálásával. Ne feledjük, a ma megkezdett tárgyalások előtti durva gesztusokat és azt, hogy így olyan akusztikája lett a végül megkezdett munkának, mintha a nagy demonstrációfolyam és a komoly szakszervezeti készültség kényszerítette volna ki az amúgy is tervezett tárgyalóasztalhoz ülést! Ez presztízsveszteség a kormánynak.

Túl gyakran tesz föl egy lapra mindent a jelenlegi koalíció. És evvel nem csak az ország, de pártjaik számára is komoly kockázat alakul - bár az előbbi sem elhanyagolható szempont. Mi történik, ha a pártelnök-miniszterelnök népszerűsége a megszorítások várható hatásai miatt – bármennyire is el kíván szakadni szimbolikusan ezektől verbálisan és azáltal, hogy delegálja ezek bejelentését – nagy mértékben csökken? Mi történik, ha ezt a konfrontatív politikát nem csupán elutasítja, de végül személyével is azonosítja a választók széles rétege? Mi lesz, ha nem csupán egy harmincöt-negyvenezer fős, a rendszerváltás óta – a kétmilliós 2006-os Kossuth-téri gyűlést nem számítva – legnagyobb demonstráción, a  rendvédelmis tüntetésen zeng az „Orbán, takarodj!”, hanem – mint 2007-től Gyurcsányról  általánosan – a jelenlegi kormányfőről is megvető baráti, családi megjegyzések lesznek elterjedtek a békés vasárnapi ebédek alkalmával? Ami nem kizárható.

A centralizált demokrácia szíve, a centralizált Fidesz pártszerkezete arra predesztinálja a sajátos, tekintélyelvű kultúrán szocializálódott választói tömegeket, hogy mind a hála, mind a gyűlölet egy szimbolikus személy iránt alakuljon ki. Amennyiben egy pártot szinte kizárólag vezető tisztségviselője jelenít meg, ez a pártnak (pártcsoportnak) is meghatározza további sorsát.

A Fidesz továbbra is mindent egy lapra tesz föl. És nem biztos, hogy az adu ászra.

Orbán Viktor pártelnök pozícióját 99,7 %-os támogatással erősítették meg. Az eredményhez a szerző ezúton is gratulál.

Ui.: De mi lesz, ha megbetegszik - mint szegény Chavez?