Igaza lehet a Professzorok Battyány Körének a hallgató szerződések ügyében.
Amint a költségtérítés tekintetében is.
Werbőczy 1514-ben írott, szokásjoggá vált, méltán nagyra becsült törvényi munkájának XXV. cikkeje – és még jó tizenegy cikkely – határozta meg a renitens jobbágyok büntetését.
Sajnos mára csupán a gazdasági szankciók eszköztára maradt a jobb korokban érdemesebb eszközök helyett.
A diplomát szerzett állampolgárok hozzáadott értékben, adóban, egyebekben átlagosan tizenkétszeres bevételt jelentenek az állam számára képzésük költségeihez képest. Ám ez abban az esetben, ha a diplomát szerzett állampolgárok (jobbágyok) egy része elkószál idegen országokba, jelentősen csökken.
Gyakori hivatkozási alap a retrográd egyenlőségpártiaktól, hogy a diplomát szerzettek munkát vagy nem versenyképes jövedelmet remélhetnek hazánkban akár szakmájukban, akár képzettségüket hasznosító egyéb területeken.
De akkor miért akarnak tanulni a megátalkodottak?!
A kormány nagyon helyesen adminisztratív oldalról közelítette meg a kérdést. Az ösztönzőrendszerek leghatékonyabbika a kancsuka. (Nem összetévesztendő a hím ragadozóhallal!) Ebben az országban már az sem segít, hogy gyermekkorban megtanuljuk: itt élned, hallnod kell – hát ideje, hogy kényszerítő szabályozással is kieszközöljük kultúránk e becses gyöngyszeme eszmei mondandójának megvalósulását. Így bizonyosan beleég az új nemzedékek szívébe a hazaszeretet.
Fontos az is, hogy a diplomát szerzők hozzájáruljanak képzésük költségeihez – ha lehet, teljes egészében. Nem figyelmen kívül hagyható ugyanis, hogy a diplomát szerzettek – bár szakképzettségükben nem föltétlenül jutnak álláshoz – jóval kisebb arányban kényszerülnek a munkaerő-piac (l. még húspiac, emberpiac) kebeléről kiszorultak keserű kenyerén tengődni: a diplomás munkanélküliség – bár jelentős mértékben nőtt – még mindig elenyésző arányú az össznépességhez viszonyítva.
Az azonban sajnálatos, hogy a kormány – és a Professzorok Batthány Köre – megállt félúton.
Az érettségivel rendelkezők munkanélkülisége szintén jóval kisebb arányú, mint az érettségit meg nem szerzőké. Ezért ideje a költségtérítés rendszerébe bevonni a középiskolai rendszert is.
Továbbá figyelembe veendő, hogy a foglalkoztatásban résztvevők körében aránytalanul alulreprezentáltak az analfabéták. Azaz az általános iskolai oktatás is hozzájárul a munkaerő-piaci esélyekhez. Az az ellenvetés, hogy a közoktatás állami feladat, nem releváns: a foglalkoztatási arányok számai egyértelművé teszik, hogy jelentős jövedelmi előnyhöz jutnak az alapoktatásban sikeresen részt vett rétegek.
És persze kétharmad van: bármikor változtatható az állami (köz)feladat fogalomköre.
Ezért ideje megvizsgálni az alapoktatásban is a képzési hozzájárulás, valamint a tanulói szerződések bevezethetőségének kérdését.
Tandíjat, röghöz kötést az óvodákba!
