Az MSzP "megújul". Már megint. Öröm nézni: újra meg újra.
Csak az a baj, hogy bárhogyan is újul, a háttérben ottragadtak néhányan. És közben Gy. Pipi primadonna és exminiszterelnök is kéri a jussát.
Ott ülnek Baja, Dr. Szekeres, Kiss Péter, Suchmann Tamás emberei, időnként ők maguk, ott csücsül Dr. Szabó Zoltán, Hajdu László, de maga Puch László és Mandur László is, sőt Veres János (nagy)doktorról se feldkezzünk meg! És persze jönnek az új undokok, Nyakó István és Arató Gergely, Tóbiás és Mesterházy, Molnár Csaba és Molnár Gyula. Impozáns névsor.
Ha az MSzP nem volna demokratikus párt, nem is volna semmi jelentőssége a neveknek. De az. A régi generáció aparatcsikoktól átörökített pozíciói éppúgy megtalálhatóak a pártban, mint a régieken szocializálódott Hunvaldok, Hagyók és Zuschlagok politikai generációja. Szegény jóravaló Mesterházy alighanem tényleg nem érti, mi a baj vele és velük, akik karrierpolitikusok, talán nem is loptak annyit, mint párttársaik, de nincs is különösebb társadalmi víziójuk, ötletük, csak egyszerűen bejelentkeztek, hogy akkor mostan szívesen vezetnék esztet, mer' ügyesek és tuggyák, hogy köll asztat. Mert a mindennapoktól döglik a légy - gondolják. Pedig az kevés egy légypusztulathoz is. Racionálisan sem - mivel a hosszútávú társadalmi alrendszerek (oktatás, egészségügy, sajtószabályozás, egyéb integrációs eszközök) fejlesztése nem máról holnapra értelmezhető -, allegorikusan sem - mivel tömegek számára szükséglet a szimbolikus politika, a csoportidentitás jelrendszerének kialakítása... Nem értik, de nem is ők a főbb szereplők. Nem akkora formátumúak ugyanis.
De ekkor a háttérben fölbukkan Gy. Pipi exminiszterelnök és primadonna, fogja a kassza kulcsát jobb kezében, nagyívű blairiánus-harmadikutas baloldali alternatívák (illetve köztes-európai, kissé gnóm kistestvérkéik) vázlatait lobogtatja a balban (amelynek már eredetije is kidobása mindennek, ami baloldali), nem értvén, hogy személye komoly akadálya a jelenlegi szocialista megújulásnak. Persze nem az ő személye az egyetlen. Szegény - borzasztó rétor, de becsületesnek, ám faék-egyszerűségűnek tűnő - Lendvaié is. Neki csak a lemondás maradt.
Arról már épp csak említést teszek, hogy '56 forradalma máig kínos ügy az MSzP számára - a soraiban megrekedt volt karhatalmisták miatt -, hisz lassan kihalnak a kín okozói, de az is csak említést érdemel, hogy míg az MSzMP-től elhatárolódtak, vagyonától kevésbé, hogy a másik nagy párttal, a Fidesszel kart karba öltve akadályozzák máig a tisztánlátást a titkosszolgálatok múltjával - és így jelenlegi, esetleg parciális, a múltból következő érdekek szolgálatával - kapcsolatban. Mert ami a legnagyobb gond: ilyen tőkeháttérrel, ilyen személyes érdekeltségek mentén nem sok esély van a baloldali értékek érvényesítésére, képviseletére.
Az MSzP megújul. Talán még nevet is vált. Esetleg szakad - két tőkés hálózati csoportra. Bár ahhoz túl sok a közös üzleti érdek. De lesz-e baloldali párt is az országban? Mert hogy ők nem lesznek, az szinte biztos. Vajon maradt-e annyi erejük agóniájukban, hogy mást is megakadályozzanak a baloldaliság előretörésében, érvényesítésében?
Az MSzP megújul. De létrejön-e végre a baloldal?
Ajánlott linkek:
index.hu/belfold/2010/valasztas/lendvai_lemond_az_mszp_nevet_valt/
