Azért jól látszik, hogy a sok évtizede rothadó oktatási rendszer milyen eredményt hoz! Már a társadalom legmagasabb szintjein is megjelentek a kulturálisan mélyen leszakadt rétegek tagjai.

Nem, a legkevésbé sem P. Sándor bűn- és olajmaffia-üldözőről beszélek. Lehet ugyan, hogy tudatosan nem találkozott avval a Dietmar Clodóval, akivel tudattalanul egy felvétel tanúsága szerint annál inkább, de neki nyilván megvan a magához való esze, egyszerű, pragmatikus kérdésekben a katonás rend és a szervezett bűnözés alapos, beható kiismerése nyilván elegendő is lehet posztjának kielégítő betöltéséhez.

Nem, V. Gáborról sem szólok. A maga együgyűen keresetlen módján mondja a frankót, épp e rusztikus bájú faragatlanság repítette a Parlamentbe, ez adja meg az esélyt, hogy legközelebb is bekerüljön – amennyiben a másik jobboldali párt nem nyúl le túl sokat a témáiból és a szavazóiból. De még csak párttársa folyosófetisiszta (olcsó, de ki tudná megállni, hogy leüsse:) zagyva szavait sem kívánom citálni.

Nem, nem róluk van szó. Pedig akadna még, akit sorolhatnánk, hosszú, tömött sorokban várakoznak a bársonyszékek, a polgármesteri trónusok és a parlamenti patkó sorainak székei környökén.

Mégis akad valaki, aki náluk is kiválóbban fémjelzi az elmúlt évtizedek hazai nívóját.

Mert a vérségi kötelék mindent fölülíró, követelő ősi ereje végre megkezdheti diadalútját!

Amikor Szőcs Háromeff Géza (Geiza?) kulturális(!) államtitkár a genetika tudományát hívja segítségül a nyelvtudomány szakkérdésében (és nem mellesleg – végre - Kelet felé, az ősi hun-türk-szittya-sumer turulmezők felé veti tekintetét kulturális kérdésekben!), nemes hagyományokra támaszkodik veretes szavaival. Nem csupán a rokonsági kérdés kulturálist genetikaival behelyettesítő volta oly eredeti, mégis meggyökerezett (tősgyökös) tradíciókra épülő jelenség felénk, hanem az is, hogy a tudomány szakkérdéseiről ismét a politika dönt. Ki tudná, ha a kulturális államtitkár sem, hogy a nemzet életében nem a századok alatt kialakult kulturális önazonosság, hanem a vérségi kötelék a döntő? Kipling megnyalná a húsz ujját! Persze lehet, hogy Geizának csupán irodalmi munkássága része a nyilatkozat. Ilyet is láttunk már a Harmadik Köztársaságban.

Igaz, lehet, hogy mégsem csak literátori gesztus, mivel akadnak közelmúltbéli előképei is az ilyesminek. Akadt rá példa, hogy a köztársasági intézmények független szervezetei némileg túlértelmezték szerepüket. Gondoljunk csak Ungvári Krisztián kártérítésre kötelezésére, Verók István polgármester úr pörére egy gaz rágalmazó aktivistával szemben, de akár a 2000-es évek elején az Országgyűlés logikailag téves (ha tetszik: szar, lehet szarozni a perrel!) határozatára primitív nyelvtani kérdésekben... persze a Nagy Testvér is szép példát mutat...

Szóval van mire építkezni, és, mint látható, van hová. Persze mindig is messze földön híresek voltunk a szellemi tartalékainkról.

De hát mi a gond?! A nemzet erőforrásait szépen egy helyre gyűjtöttük, így az agy- és gerincvelő-kutató (nyilván jó szakember) nem csupán az egészségügy, de az oktatás, a szociális szféra és a kultúra kérdéseiben is kompetens döntéseket hoz majd. Az utóbbi területein ebben nagy segítségére lesz a géntérképész-neoturanista államtitkár. Majd előkészít neki mindent. Ő lesz a szellem szikéje, hogy e poetikus fordulatot biggyesszük oda híres költőnk – és immáron politikusunk - epitheton ornansa gyanánt.

Az, hogy közben az adózás a leszakadó rétegek ellehetetlenülését hozza, hogy az új munkaügyi jogszabályok, amelyek a szabályozás „liberalizációját” hordozzák, a munkavállalókat lassan rabszolgaként adhatókká-vehetőkké teszik (a „munkaerőkölcsönzés” intézménye széles munkáltatói jogkörökkel már lassan húsz éve létezik, így az alapok már rég lerakva), hogy ismét átléptünk egy határt: nemsokára indoklás nélkül föl lehet mondani a köztisztviselőknek (akik több évtizedes munkaviszony után is két hónap végkielégítést kapnak majd), mellékesen itt-ott megjelenik a médiatérben – Tóta W. és más szociopaták boldog döngicsélése kíséretében. És még minden tervet nyilván el sem is mondtak.

Sebaj! Fő, hogy egy vérből valók vagyunk! Ha nemzettestvérünk ad éhbért, a magyar szív nemesebb dobbanása is eléggé táplál, minek a pénz!

Le a nemzetietlen finnugorizmussal, éljen a turáni szellem! Pusztuljon a karvalytőke, teret a turultőkének!

Van ebben valami földöntúli nagyság.

Valami szíriuszi származású kellem.

Ui.: Most olvasom, hogy Lengyel László új Őszödi beszédet kiált. Pedig ezért kár kiáltozni: hosszútávon egy Szőcs Géza egy fél Fellegi Tamás és egy fél Pintér Sándor közé ékelve három őszödi igazságszózattal fölér.